Visszatérve Toulouseba sok
tennivaló várt rám, főleg a rengeteg email megválaszolása. Néha jobban örülnék
ha nem lenne netem, és nem töltenék ennyi időt a gépnél és helyette élvezhetném
a várost. Héten volt az eszperantó könyvtár "záróbulija" a nyári
szünet előtt, részt vettem az utolsó élő rádióadásomon a toulousi rádióban,
ellátogattam az itteni nyelvgyakorló Language Cafe-ba, ahol aktív eszperantó
asztal van, találkoztam egy csapat Toulouse-ban lakó magyarral, végre kaptam
biciklit és részt vettem a Marion-ék által szervezett játék esten, ahol
idegennyelveken lehet különböző társasjátékokat játszani. Mióta van biciklim,
mindenhova azzal járok és új helyeket és utcákat fedezek fel a városban.
Csütörtökön elbicikliztem a kanális mentén a 20 km-re található Donneville-be, meglátogatni Vinilkosmo-t, Eszperantia legnagyobb lemezkiadóját. Flo körbevezettet a próbatermekben, stúdióban, a raktárakban, ahol a szeptemberi tűzeset történt és a két évvel ezelőtti FESTO helyszínén. Sok új érdekes dolgot tudtam meg, és sokat tanultam Flo tapasztalataiból. Éjszakára ottmaradtam (nem bírtam volna este 20 km-t visszabiciklizni) és Francoise-zal meg egy másik helyi eszperantó családdal (már az első hétvégéről ismertem őket) elmentünk a szomszédos faluban lévő Convivencia Fesztiválra. A fesztivál különböző kultúrák zenéjét mutatja be. Most egy Tunéziai együttes (Emel Mathlouthi) lépett fel ötvözve az elektronikus stílust hegedűvel, dobbal és rendszerellenes dalszövegekkel. Másnap reggel elindultam vissza Toulouseba, de mos az időjárás nem kedvezett napsütéssel és esőmentességgel.
Ha nem lett volna még elegem a fesztiválokból, pénteken Marionnal és Christophe-fal egy tudatos életmódra felhívó fesztiválon voltunk. Az együttes aki fellépett mind zeneileg mind az énekes stílusában a The Doors-t idézte.
Szombaton pedig a Föld Fesztiválon lévő eszperantó standban segédkeztem reggeltől kora estig. Ma sajnos az eső miatt elmarad, ezért van egy kis időm most blogot írni.
A Foix-i előadás és
közös kávézás után továbbutaztam Les Bordes-sur-Alize-be az egyik angol
származású (tucatnyi nyelven beszélő) és magyar feleséggel élő eszperantistával.
Amióta Franciaországban vagyok egyáltalán nem beszéltem magyarul, mert nincs
Álmosom, akivel gulyást főzzünk és skypolni sem tudtam eddig. Nem is ment olyan
folyékonyan a beszéd, mint reméltem, de örültem hogy beszélgethettem magyarul a
feleségével és a gyerekekkel. A pár száz fős falu az Arize folyó mentén fekszik,
erről is kapta a nevét. Ez is tipikus középkori falu, ami építésztileg le van
védve, azaz a tulajdonosoak nem építkezhetnek vagy újíthatják fel a házakat a
városkép miatt.
Sok alternatív fiatal család választja ezt a környéket a helyi Waldorf
iskola/óvoda miatt, ami egy erdő közepén található. A közösség bevonzza a többi
hasonló embert és a gyerekek sok velük hasonló színes nyelvi környezetben
felnövő gyerekkel tanulhat együtt. Szombat este Szent-János/Szent-Iván napi
tűzgyújtás volt az iskolánál és minden család részt vett rajta. Sokan zenéltek,
énekeltek és táncoltak, majd sötétedéskor meggyújtották a tüzet és mindenki,
még a kisgyerekek is átugrottak rajta. Nagyon jó hangulatban telt az este és
jól összebarátkoztam vendéglátó család gyerekeivel. Annyira, hogy másnap egész
délelőtt játszótereztünk és az elbúcsúzásnál el se akartak engedni.
Miután kijátszottuk magunkat, autóval elvittek Vernoille-be az ottani eszperantó órákat meglátogatni. Most nem jöttek annyian, mint Foix-ba, de így is sokat beszélgettünk és érdekes volt olyanokkal találkozni, akivel korábban már hallottam interjút a Muzaikóban. Aznap Jorgosz volt a vendéglátóm, aki már sokat tett az eszperantóért Dél-Franciországban is és egész Európában. 20 évvel ezelőtt körbebiciklizte Európát az eszperantó népszerűsítése érdekében. Az erről készült interjú a Muzaikóban hallható. Megismerkedtem Jorgosz eszperantista családjával is, a 3 gyerek egyik anyanyelvként tanulta az eszperantót, és természetesen a felesége is elsajátította a nyelvet. Este a szomszédba voltunk hivatalosak egy dupla szülinap megünneplésére egy rockegyüttessel és sok sok francia borral. Kb 50 résztvevő volt, akik közül senkit sem ismertem, de a társaság fele angol volt, így tudtam kommunikálni velük. Végre az angolomat is gyakorolhattam és felvilágosítottam őket pár dologról az eszperantóval és Magyarországgal kapcsolatban. Szeretek angolokkal beszélgetni, akik anyanyelvi szintem beszélik a nyelvet, mert tőlük többet tanulok és nem tanulom el a hibákat, mint más külföldi beszélőkkel. Viszont a gondolkodásmódjuk elég furcsa. Pontosabban, hogy gyakran utaznak Ázsiába és más egzotikus földrészekre, de Kelet-Európában még sosem voltak. Pedig szerintem Európában is sok felfedezni való van, amit érdemes megnézni mielőtt nekivágunk más kontinenseknek. Szóval a társaság sznobabb volt, mint amihez szokva vagyok, de legalább a rockegyüttes a kedvenc számaimat játszotta. (És csak én voltam rockkoncerthez öltözve :) )
