Foix

Dél-Franciaországi utazásom következő állomása Foix, Ariége tartomány fővárosa. 4 napot töltöttem a gyönyörű hegyekben a tartományban, ami sok eszperantista klubnak ad helyet. Ahogy megérkeztem az állomásra, rögtön megpillantottam a középkori kastélyt, ami a város minden pontjáról látható. Örökifjú eszperantista fogadott az állomáson, akivel sokat sétáltunk a belvárosban és megmutatta a nevezetességeket. Még mindig csodálkozom, hogy itt az emberek jóval a nyugdíjas kor felett is aktív életet élnek, több egyesületben tevékenykednek, nyelvet tanulnak stb. Kinou például festőművész és híres énekesnő egész Ariégeben, nem is tudtunk úgy végighaladni egy utcán se, hogy ne találkozott volna ismerősökkel. Ebéd után René, aki a itteni csoportot tanítja, körbevezetett a kastélyban, este pedig a zene ünnepére mentünk. Ez egy egy napos fesztivál az egész országban (vagy csak a régióban, nem tudom), mialatt minden utcát elözönlenek profi és amatőr zenészek, hogy szórakoztassák a lakókat. Örülök, hogy nem votlam Toulouse-ban aznap, azt mondják, olyankor még a rögbimeccseknél (utcai kivetítőkön szokták nézni) is több ember van az utcán és mozdulni sem lehet tőlük. Foix-ban is sokan voltak, de nyugodtabb volt, mint nagyvárosban. Minden stílus és minden korosztály megtalálható volt a fesztiválon, mi egy afrikai dob és táncbemutatót, egy kórust és a város híres fúvószenekarát néztük meg. Másnap részt vettem két eszperantó órán kezdőknek és haladóknak, és megtartottam az előadásom Magyarországról. Sokan jöttek el meghallgatni és mindig meglepődök, hogy még mindig vannak, akik nem tudják, hogy Magyarország az EU tagja, nem az angol a hivatalos nyelv, hanem a magyar és hogy nem a cirill ábécét használjuk (az utóbbi feltételezésre még Lengyelországban került sor).

Cité de l'Espace

A Toulouse-ban lakó fiataloknak sok lehetőségük adódik a kulturálódásra, ezt az önkormányzat elősegíti egy csekkfüzet megvásárlásával, ami 12 euróba kerül, de cserébe sok mindenre feljogosít. Ingyenes belépést biztosít 2 szabadon választott múzeumba, egy filmre a moziban, 8 euró kedvezményt biztosít egy koncertre / színházi vagy táncszűnházi előadásra és az operába, ingyenes tagságot biztosít a városi könyvtárba és egy ingyenes belépést biztosít az űrparkba, ahova amúgy 20 euró körül lenne a belépő. Ezt a parkot látogattam meg tegnap délután, amit azért hoztak létre, mert francia nemzeti űrkutatási intézet legjelentősebb központja Toulouseban található.

Ahhoz, hogy az egész parkot bejárjuk, egy teljes napra van szükség, ha részt akarunk venni minél több interaktív bemutatón, ki akarunk próbálni berendezéseket és meg akarunk nézni egy-egy előadást a Planetáriumban és a 3D-s moziban. Én alapból hátránnyal indultam, egyrészt mert vasárnap lévén nem tudtam korán felkelni, másrészt meg először nehezen találtam meg az óránként járó buszt (vasárnaponként a Marengo metróállomásról indul egy megállóra tőlem minden egész órakor).

A park több helyszínből épül fel: a 4 szintes múzeumból,  ahol interaktív kiállítások, előadások és gyerekek számára workshopok vannak, a kültéri kiállításokból, ahol megtekinthetjük többek között a naprendszer modelljét, a MIR űrállomás élethű mását, a Soyouz kapszulát, és a gyerekek kiszórakozhatják magukat a játszótéren "kis asztronautáknak". Valamint a parkban található még a mozi és a planetárium, és a "Föld háza" ahova már nem sikerült bejutnom. Bár minden ki volt írva francián kívül spanyolul és angolul, a bemutatók (pl fizikai kísérletek) franciául voltak. Azok számára, akik érdeklődnek a tudományok iránt ez bizonyára a paradicsom, és sajnálhatják tőlem az ingyen belépőt, akit fizikából és matekból is úgy rúgdostak át, és ha nem ingyen lett volna, valószínűleg el se jövök. Ennek ellenére érdekes élmény volt és örülök, hogy meglátogattam egy ilyen európai szintű látványosságot.

Egyébként a csekkfüzetből a többi belépő közelebb áll a humán beállítottságomhoz. Eddig egy múzeumbelépőt használtam fel a Toulouse történetéről szóló múzeumban, de szeretném minden lehetőséget felhasználni. Pénteken Marionnal elmentünk a Rio Loco fesztiválra, ahol portugál, brazil és potugál nyelvű országok előadói zenéltek, de nem használtam fel a koncert belépőmet, mert pazarlás lett volna a 8 eurós kedveznényt egy 5 eurós jegyre elhasználni. Összehasonlítva a Rio Locot-t az eddigi zenei fesztiválokkal, amiken részt vettem (SZIN-Szeged, Roskilde-Dánia) ez volt az eddigi legtisztább és legzöldebb. Eldobott szemetet egyáltalán nem láttam és a bejáratnál hostessek osztgattak zsebhamutartót, hogy még a csikkek se dobálják el. Mondanám hogy nyugati igényesség, de a Roskilde is nyugat, mégis térdig gázoltunk a szemétben egy hétig...

Albi, Lavaur és egy cirkuszi előadás eszperantóul

Múlt héten Christophe-fal elutaztam Albiba, 85 km-re Toulousetól északkeletre, ahová minden héten megy órát tartani. Albi nagyon szép középkori városra emlékzetetett, két legnagyob nevezetessége a Toulouse-Lautrec Múzeum (amit már a szegedi Reök-palota kiállításáról ismertem) és a katedrális, amit az UNESCO 2010-ben a  Világörökség részévé nyilvánított. 

(A képet kivételesen nem én fényképeztem, mert végig esős időnk volt.)

A nyáron ez volt az utolsó eszperantóóra a csoport számára, ezért Kathy, az egyik tanítvány meghívott mindenkit magához vacsorára. Ahogy az lenni szokott, eleinte még rávették magukat, hogy eszperantóul beszéljenek, de pár pohár bor után már csak a francia ment nekik. Érdekes, hogy itt mindenki fütyül a vezetés előtti alkohol tilalomra, mert a bortermelők miatt úgysem ellenőrzik. Kathy egyedül él egy farmon a 3 hatalmas kutyájával és a szamarával, és a kertből mindenhonnan a környező dombok, hegyek és falvak látványa tárul elénk. Chrisophe-fal itt éjszakáztunk, és másnap ebéd után indultunk tovább Lavaur-ba, ahol egy másik csoport, vagy inkább baráti kör óráját látogattam meg (immár egyedül, mert Christophenak vissza kellett mennie Toulouse az ottani óráját megtartani). 

Útba esett egy falu, ahol egy másik város csoportjának tagjai épp turnén voltak a vándorcirkuszukkal és érdekességképp beépítették az eszperantót is az előadásukba. Minden nap más-más faluban tartanak előadást és a közönséghez csak eszperantóul beszélnek. A franciáknak könnyű dolguk van a megértéséevel, hisz olyan kifejezéseket választottak, amik a franciában szinte ugyanúgy hangzanak. Érdekes volt eszperantóul végig nézni egy előadást és örültem, hogy mindent értek belőle. A közönségnek is nagyon tetszett az eszperantó ötlete és már Saluton-nal köszöntötték az előadókat. Bár nyelvtanilag nem teljesen helyesen beszéltek, de jó módszert választottak, hogy minél több emberrel megismertessék a nyelvet. Még jobb lenne, ha az előadások után a szülők és gyerekek feliratkozhatnának nyelvórára, de ahhoz sok tanárra lenne szükség, akik hetente bejárják a falukat.Hosszas kutatómunka eredményeként, ait a internet lassúsága csak megnehezített, megtaláltam a weboldalukat (a képre kattintva megnyílik):

Az előadás után Christophe bemutatott egy eszperantistának (a régióban sok eszperantista van akik a környező településekről gyűlnek össze együtt tanulni a nyelvet), aki elhozta az előadásra a tanítványait és aki továbbvitt a kisbuszával Lavaurba, ahol a vendélátóim felszedtek az állomáson. Tőlük kapom a lakást is, és most hozzájuk voltam hivatalos a vacsorával egybekötött eszperantó órára. Ők egy egy utcából álló (szintén középkori stílusú) faluban laknak, ahol mindenki ismer mindenkit. A kertből és az ablakból hasonló festői táj tárul a szemünk elé, mint Kathy kertjéből és tiszta időben ellátni a Pireneusokig. Meglepődtem, hogy mennyien jöttek el, és nagyon jó hangulatban telt az este. Mivel többen voltunk, sikerült elérnem, hgy ne mindenki csak franciául beszéljen, de egyedüli külföldiként ez nem olyan egyszerű. Bár a franciák még mindig jobbak, mint a lengyelek (bocs lengyelek, ha google fordítóval olvastok).

Toulouse 1

A gironai repülőtéren barátságos eszperantista várt, akinél egy éjszakát töltöttem a repülő késői érkezése miatt. Ez volt az első alkalom hogy ismeretlen eszperantistáknál aludtam, de nem a Pasporta Servo-n, hanem egy ismerősön keresztül találtam őket. A rövid látogatásom alatt sok érdekességet megtudtam, például a katalán nyelv helyzetéről és hogy utcai automatákban friss tehéntejet taláunk :D A vendéglátóm és a felesége nagyon segitőkészek voltak, kiderült, hogy a vonatok amiket a neten kinéztem nem közvetlenek, hanem legalább 3 átszállással és 100 euróval drágábban tudnám elérni a célom. Segítettek kedvezőbb járatot keresni és végül rátaláltunk a Eurolines közvetlen járatára, ami csupán 30 euróba került. Tökéletes választásnak bizonyult, szinte üres volt, végig szólt a zene és a menetidőnél hamarabb beért, csak a sofőr volt bunkó.

Toulouseba érkezve elcsodálkoztam, mekkora városról van szó. 500.000 lakosával Franciaország negyedik legnagyobb városa. (Nem szoktam utánanézni a meglátogatandó városoknak hogy a helyszínen lepődjek meg, ellentétben az első utazásaimmal, amiket részletesen megterveztem.) Az első estét Marion lakásában töltöttem, majd másnap költöztem át a végleges lakásomba, ahol az itt tartózkodásom végéig maradok. Egy eszperantista pár ajánlotta fel a lakását egy hónapra, amíg nekik nincs rá szükségük. A lakás a Jolimont  nevű hegyen van a központtól negyed óra sétára és 2 metrómegállóra. Az ablakból szép kilátás nyílna a városra, ha nem takarnák ki a szomszédos épületek. Az első pár napot a város felfedezésével töltöttem, pénteken megismerkedhettem az eszperantisták aktívabb felével, hétvégén pedig a hegyekbe mentünk egy kisebb találkozóra.

Az eszperantó nyelvű hosszabb beszámoló itt olvasható: http://lakrokodil.wordpress.com/2012/06/07/stago-en-la-montaroj/

A hétvége célja az volt, hogy a résztvevők felkészüljenek az egy héttel későbbi KER nyelvvizsgára, amit 17 országban 360 eszperantista tesz le egyidőben. Én is le akartam tenni, de kiderült, hogy Szlovákiában a szóbeli és írásbeli részét is le lehet majd tenni és inkább azt választottam Dorotával együtt. Visszatérve a hétvégéhez: a szállásunk egy hétvégi házban volt, amit eszperantisták üzemeltetnek különböző rendezvényeknek, táboroknak. Eddig ez a legtökéletesebb rendezvényhelyszín, ahol valaha voltam. Gyönyörű a kilátás, nagy kertje, szobái és társalgói vannak. Ahogy megérkeztünk és kigyönyörködtük magunkat elindultunk a piacra bevásárolni a főzéshez, ami szintén nagy élmény volt. Az otthoni piacokkal ellentétben inkább fesztiválon éreztem magam, ahol a helybéliek hetente összegyűlnek miközben utcazenészek szórakoztatják őket. A program a vizsgázók számára nyelvóra volt, mi többiek pedig nekiláttunk a főzésnek. Most is, mint Bialystokban sokszor gulyást főztünk (lassan úgy érzem mást már nem is tudok főzni), de 20 főre nagyobb munkának bizonyult. Szerencsére sok segítő kéz akadt hogy mi hamarabb kész legyünk. Természetesen most is nagy sikere volt és a résztvevők már alig várták a másnapi előadásomat. Szegedet mutattam be, ahová egyetemre jártam, illetve az eszperantó specializációt, ahol a nyelvvel megismerkedtem. Az előadás jó hosszúra nyúlt a sok kérdésnek köszönhetően. Hamar eltelt az idő és egy kis séta után a faluban már indulnunk is kellett vissza Toulouseba.


Néhány kép a kilátásról és a csapatról:

Visszatérve a hegyekből még nem sok feladat várt rám hétköznap, leginkább a várossal ismerkedtem. Részt vettem életem első élő rádióadásban, amit eszperantisták készítenek franciául az eszperantóról és megjelenik az egyik kereskedelmi rádióban. Interjút adtam eszperantóul, amit rögtön franciára fordítottak. A Muzaikoval van már tapasztalatom, de az élő adás még szokatlan volt. Ellátogattam a nyelvórákra is, hogy beszéltessem a tanulókat, esténként pedig megnéztem a cirkusziskola ingyenes előadásait. Az első előadásban a legtöbb trükköt én is meg tudom csinálni, amit bemutattak, itt inkább a szórakoztatáson volt a hangsúly, nem a zsonglőrtrükkök összetettségén. Hétvégén sor került a KER nyelvvizsgára, amire még Katalóniából is jötte vizsgázók. A kedvükért eszperantó nyelvű idegenvezetés volt szervezve a belvárosban, este pedig étterembe mentünk velük. Annak ellenére, hogy korlátlan volt a borfogyasztás, kénytelenek voltunk hamarabb távozni, mint terveztük, mert a szomszéd asztalnál lévő rögbi drukkerektől (itt a foci helyett a rögbiért van oda mindenki) már nem hallottuk egymás hangját. Vegül kerestünk egy csendesebb helyet, de ott már nem járt a korlátlan fogyasztás :)