utolsó napok Białystokban

Holnap reggel 7:45-kor indul a vonatom Krakkóba, majd onnan 14:30-kor a buszom Budapestre. Este 10-re már otthon is leszek. Tegnap óta pakolászok, hogy mit vigyek magammal, de sehogy sem tudok a végére érni. A hét vége felé nem sok tennivaló maradt. Megtartottam az utolsó eszperantó órát a líceumban és megvolt az utolsó lengyel órám. Nagy adag nyelvtan halmozódott fel és még az előzőeket sem tudom, ezért megkérjük majd a tanárt, hogy jövőre a szókincsre több figyelmet fordítsunk és gyakoroljuk az eddigi nyelvtant. Csütörtökön az önkéntesekkel volt karácsonyi buli a koliban, pénteken pedig az eszperantistákkal az eszperantó klubban. Az előttem lévő önkéntesek itt töltötték a karácsonyt, ezért én nagy búcsúztatást kaptam, amiért egy hétig Magyarországon leszek. A karácsonyozással egybekötve Przemek szülinapját is ünnepeltük és egy héten belül másodszorra aludtam az eszperantó klubban, mert Dorotát bezárva lekésettem vele a buszt és nekem is ott kellett maradnom, hogy reggel bezárjak utána. Aurore-ral vettünk egy karácsonyfát a lakásunkba és fel is díszítettük, így újra egy kis karácsonyi hangulat költözött a lakásba. Aurore itt marad az ünnepekre és a családja jön ki hozzá.

Hiányozni fog a város, január 8-9-ig nem is jövök vissza. December 26-án az éjszakai vonattal indulunk vissza Varsóba 3 másik JES résztvevővel és 27-én érkezünk majd Gdanskba. Szilveszter után már elsején tervezek továbbutazni Szczecinbe, ahol Zsuzsi barátnőm kezdett önkénteskedni kb egy hónapja, itt leszek 2-3 napot, majd január 4-én utazom tovább Torunba a Mid-term tréningünkre, amit minden önkéntesnek a projektje közepén szerveznek. Csak a tréning után jövök vissza Bialystokba. Furcsa belegondolni, hogy addigra már túl leszek a projekt felén. Olyan, mintha csak most érkeztem volna.

Íme egy kép a karácsonyfánkról:

Az év utolsó language cafe-ja

Tegnap este volt az utolsó language cafe az évben, kicsit kevesebb résztvevővel mint az elmúlt két alkalommal. Most nem jöttek spanyolok és portugálok, lehet, hogy valamilyen erasmus program volt mert egyiküket sem láttam. Az angol asztalnál a a szokásos tömeg volt, a végére 3 asztal is létrejött. Most először merészkedtem oda a német asztalhoz, de megígértették velem, hogy minden alkalommal oda ülök majd hozzájuk egy kicsit németezni. Az eszperantó asztalnál kipróbáltuk a tabu eszperantó változatát, amit pár hete nyomtattam. A játék lényege, hogy egy szót kell elmagyarázni anélkül, hogy a kártyán felsorolt kapcsolódó szavakat felhasználnánk.

A rendezvény után szokás szerint még elmentünk valahova azokkal, akik a végsőkig kitartottak a nyelvgyakorlásban. Ilyen sokan még sosem maradtunk, 15-en voltunk és átvonultunk az eszperantó klubba. Volt alkalmunk jobban megismerkedni a másik önkéntes csapattal, aki nem a kollégiumban lakik. Januárra tervezünk egy nagy önkénteseket egyesítő találkozást. Szép lassan hazaszállingóztak az emberek, és szokás szerint az eszperantisták maradtak. Dorota és én benn is aludtunk az eszperantó klubban, mert elment a buszunk. Ez volt az első alkalom hogy ott aludtam, de Guy és Christoph, az előző önkéntesek gyakran megtették. Reggel ahogy felkeltem öröm volt kitakarítani a klubbot a nagy embertömeg után. De ahogy Konrad fogalmazott: "Örüljünk neki, hogy van mit takarítani, mert ez azt jelenti, hogy van eszperantó klub." :)

Konraddal fél 10-kor találkoztam és elmentünk a régi középiskolájába előadást tartani a gyerekeknek az eszperantóról. 10 és 13 között három előadás zajlott különböző osztályoknak. Konrad a nyelvi problémákról beszélt és az eszperantó hasznosságáról, én pedig mint példa arra, hogy az eszperantó élő nyelv, az itteni munkámról és arról, hogy hogy ismerkedtem meg az eszperantóval. Eszperantóul beszéltem, Konrad pedig fordított lengyelre. Nagy sikerünk volt, az előadás után kirakott CD-ket rögtön szétkapkodták és néhányan odajöttek beszélgetni. Viszont nekem nagyon unalmas volt ugyanazt háromszor elmondani. Még szoknom kell ezt az előadásosdit.

Białystoki Zamenhof Napok

December 15-én lenne Ludwig Zamenhof, az eszperantó nyelv kitalálója 152 éves, ennek alkalmából hétvégén megrendezésre kerültek a Białystoki Zamenhof Napok (a világ több kis és nagyvárosában hasonlóan ünnepelnek a napokban). Bevallom semmi kedvem nem volt hozzá, mert épp elég elfoglaltságom volt az elmúlt hetekben a kurzusokkal, és a magyar utat is várom már. Ennek ellenére nagyon jól sikerült a találkozó, most is mint mindig, sok új emberrel megismerkedtem és sok élménnyel gazdagodtam. A pénteken és szombaton több mint 100-an vettek részt a Zamenhof Centrumban rendezett programokon, és ma vagyis vasárnap 51-en vettünk részt a Podlasia régióban tett kiránduláson. Az időjárás nem kedvezett nekünk, de a nap végén felmelegedhettünk a tábortűznél kolbászt sütve miközben Konrad, az egyik fiatal aktivista, lengyel és eszperantó dalokat harmonikázott.

A pénteki délutáni program során különböző előadások zajlottak, az esti program pedig egy białystoki duó zenés színdarabja volt. Dorotával a recepción dolgoztunk a hétvége folyamán, ahonnan minden előadást jól láthattunk és hallhattunk. Szombat reggel én is tartottam egy előadást az eszperantó magyarországi történetéről. Újra egyetemen éreztem magam, mert az előadásomat az utolsó pillanatban készítettem el a következő honlap segítségével: http://www.eszperanto.hu/egyeb/histori.htm illetve a szakdogámat és a saját tudásomat is felhasználtam hozzá. Ez volt az első egyetemen kívüli előadásom, és ahhoz képest jól sikerült, de jobban is felkészülhettem volna rá. A power point prezentációm például a pendriveommal együtt otthon maradt a nagy rohanásban. A varsói eszperantisták meghívtak a klubjukba, hogy ott is adjam elő, de erre csak januárban fog sor kerülni. Két villám interjút is adtam a białystoki TV-nek és rádiónak az itteni munkámról. Elég produktív hétvége volt.

A Zamenhof-Centrum beli programok után akiben még volt energia átvonult az eszperantó klubba egy közös vacsorára és beszélgetésre, ami jellemzően hajnalba nyúló. Szombat este korábban el kellett jönnöm, mert Olaf és Marcello búcsúbulija volt, akik szerdán utaznak haza Belgiumba és Olaszországba, mert vége a projektjüknek. Nagyon fognak hiányozni, egyrészt mert két fiúval kevesebb illetve nagy színfolt volt az ő párosuk az önkéntesek között. Reméljük az utánpótlás is ilyen jó lesz :)

Találtam egy képet a facebookon az előadásom közben: (mellesleg a háttérben lévő kezek is az enyémek, fel lehet ismerni az ufó hüvelykujjamról)

Boldog Mikulást!

Reggel járt nálunk a Mikulás! Ahogy Aurore felkelt (ő hamarabb megy dolgozni mint én) egy csomagot talált az ajtónk előtt, ami tele volt édességgel, és egy levéllel, amit még nem fejtettünk meg, mert lengyelül van. A lengyelek hasonló december 6-i tradíciókkal rendelkeznek mint. A gyerekek cipőt pucolnak, a Mikulás meg megtömi édességgel. Este a koliban mikulásoztunk, ott is mindenkit ajándék várt az ajtajuk előtt. Sikerült hazajönnünk az utolsó busszal, nem úgy mint tegnap, amikor reggel 3-ig monopolyztunk az eszperantó klubban. Természetesen én nyertem, egész Varsót felvásároltam és átneveztem Zsófiowora. A névváltoztatás ötlete egy eszperantó levélből jön, amit a régi dokumentumok közt találtam. Két eszperantistína írt Bialystoknak Mexikóból 1985-ben, és megpróbálták meggyőzni az itteni eszperantistákat, hogy az eszperantó századik évfordulójára változtassák meg a város nevét Zamenhowo-ra.

Ezen kívül jelentem, az új kori tökéletesen működik. Jó koriban a korcsolyázás is jobban megy, csak egyszer estem el. Itt az ideje rendesen megtanulni és nem csak évente egyszer felmerészkedni a jégre. Ezentúl Monika példáját fogom követni és hétköznap menni a koripályára, mert pénteken annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett. (Egyébként korival csak 6 zł a belépő 8 helyett.)

Hétvégén elbúcsúztattuk Inát, a két búcsúbulin lengyel és belorusz ételeket is kipróbálhattam. Most csak ketten osztozunk Aurore-ral a lakáson. Ina még gondolkozik, hogy visszajöjjön-e ha újra kap vízumot (van lehetőség szüneteltetni a projektet), így még nem biztos hogy ki kell költöznünk. Lehet, hogy beköltöztetnek valakit a helyére, de én akkor is szívesebben költöznék koliba. (És ki is fogom harcolni!)

Csökkent az olvasottságom, lehet, hogy rá kéne szoknom a gyakoribb írásra. Egyébként kommentelni szabad! Írjatok mire vagytok kíváncsiak és megkapjátok :)

Ömlengek kicsit a szülinapi ajándékaimról:
Hétfőn az eszperantó órák után Dorotával, Filippel és Przemekkel kipróbáltuk az első Eszperantó Scrabble-t (szókirakó játék), ami Aboco névre hallgat és Przemek keze munkáját dícséri. A vasárnapi ünneplésből azért késett, mert nem tudta befejezni időben. Alá is írattam vele rögtön, hogyha majd híres lesz, talán sokat fog érni :) Egyébként nagyon profin van megcsinálva, el se hittem először, hogy saját készítésű. Egyenlőre benn hagytam az Eszperantó klubban, úgyis ott fogunk vele majd játszani.
A korcsolyámat holnap fogom kipróbálni Tanyával, addig itthon pihen a dobozában.

A héten volt néhány gond a lakásban, azzal kezdődött, hogy feljött az alsó szomszéd, hogy áznak tőlünk. Majd eltört a mosogató alatti cső és elárasztotta a konyhát, majd gyorsan a hűtő is annyira bejegesedett, hogy nem tudtuk becsukni. Mindez 2-3 nap leforgása alatt. Pár napig olyan volt a lakásunk mint egy csatatér, de ma elment az utolsó szerelő és normálisan élhetünk.

És most, hogy minden meglett csinálva, kiderült, hogy a belorusz lakótársam nem kapott vízumot, ezért törölni kell a projektjét és hétfőn költözik haza Belorussziába. Ez rám nézve azt jelenti, hogy januárban költöznünk kell, mert túl nagy a lakás 2 embernek. Abban reménykedek, hogy beraknak minket a kollégiumba a többiekhez, hisz eredetileg is oda szerettem volna menni. Most egy meglepi búcsúbulit szervezünk Inának szombatra, hogy elbúcsúztassuk. Estefele fogunk hazajönni egy másik búcsúbuliról, amit a munkatársai szerveznek neki, és a terv szerint mire megérkezünk, a többiek már itt lesznek a lakásunkban.

Ma egész nap karácsonyi eszperantó feladatokat gyártottam a holnapi órákra, mert Renata megkért, hogy holnap a karácsonyról tanuljunk. Szerintem jobb lett volna utolsó órára hagyni, de ha most akarja, akkor legyen. Találtam karácsonyi dalokat is eszperantóra fordítva, meg is tanultam őket, mire leírtam a szövegüket. Lesz mivel bosszantanom Szabit meg Bálintot a 12+7 órás vonatúton Budapesttől Gdanskig :)