Hétvége egyedül otthon

A héten elhatároztam, hogy eleget téve Vit és Vlasta meghívásának (2 hete 2 napot töltöttek Bialystokban), jövő hétvégén elutazom egy Prága közelében lévő kisebb eszperantó találkozóra. Őrültségnek hangzik, hogy egy hétvége miatt 2x12 órát fogok utazni, de nem voltam még Csehországban, leszámítva, amikor átutaztam rajta. Az utazás miatt rengeteg tennivaló szakadt a nyakamba, mert a jövő hétvége után Varsóba megyek két előadást tartani, egyet a magyarországi eszperantó mozgalomról eszperantóul, egyet pedig általánosan Magyarországról angolul. Most hétvégén akartam felkészülni az előadásokra, mert jövőhéten nem lesz időm, és egész hétvégén itthon maradtam ennek érdekében. Természetesen most romlott el a gépem, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. A képernyőm háromnegyede elsötétült és csak a felső egyharmadát tudom használni. Remélem meg tudják csinálni, mert az utazásaimat kéne feláldoznom egy új gépért.

Eldöntöttem, hogy visszaveszek egy kicsit a bulizásból és többet koncentrálok a munkámra. Ilyen még nem volt, hogy otthon ültem, amióta Lengyelországban vagyok és a lakásban is egyedül vagyok, mert a lakótársam elutazott. Az életstílusommal ellentétes hogy másfél napig sehova se menjek és senkivel se találkozzak. Nagyon unalmas volt, de megérte, mert ha az előadásokkal nem is lettem kész, de a 10 pontos listámból 6-ot teljesítettem a tennivalók közül, többek között listát írtam a több mint 200 könyvről, amit majd Szegedre viszek az itteni eszperantó könyvtárból.

Most megyek az állomásra, mert jön egy couchsurfer Maygarországról. Ma sem fogom tudni befejezni az előadásokat.

zsonglőrködés, korcsolyázás

Szerdán ismét ellátogattam az immár rendzseres programmá vált couchsurfer találkozóra. Most Törökországról tartott előadást egy török Erasmusos diák és az előadás után vizipipát is ígért, de azt végül nem volt türelmem kivárni. Az előadás a szokásosnál hosszabbra nyúlt és sajátos humorával mindenkit megnevettetett. Mostanában elkezdett járni a találkozóra a másik önkéntes csoport, akivel eddig nem sok kapcsolatunk volt. Közülük megismerkedtem Lisával, egy német önkéntessel, akiről kiderült hogy érdeklődik a zsonglőrködés iránt és az alapokat már el is sajátította. Megegyeztünk, hogy együtt fogunk gyakorolni és tanítok neki pár új trükköt.  Ez jó alkalomnak ígérkezik feleleveníteni három éves (és elfeledett) zsonglőrmúltamat.

Az első gyakorlást ma este tartottuk az eszperantó klubban. Lisa egy portugál lánnyal, Ana Sofiával jött, aki viszont még elég kezdő. A betervezett nagy gyakorlásból nem sok minden lett, mert eldumáltuk az időt, de a négylabdázást tudtam kicsit gyakorolni meg adtam nekik pár tippet, hogy hogy fejlesszék az eddigi tudásukat. Jelenleg azt tervezzük, hogy hetente egyszer jövünk össze és minden héten újabb trükköket szeretnék tanítani nekik. Már csak meg kéne találnom, hogy van-e Bialystokban zsonglőrklub és csatlakozhatnánk hozzájuk. Azt sikerült megtudnom, hogy a következő Európai Zsonglőrtalálkozó Lublinban lesz (általában kb 4000-en vesznek rajta részt), ami nincs is olyan messze Bialystoktól, de nyáron sajnos már nem leszek itt.

A zsonglőrködés után elmentünk korizni a többi önkéntessel és néhány lengyellel. Jobb volt ilyen sokan együtt korizni mint csak néhányan és már egyre jobban megy. Lehet hogy ez a szép új korijaimnak köszönhető :)

Holnap a reggeli eszperantó órán Varsóba utazom meglátogatni az ottani önkénteseket, és várhatóan csak vasárnap térek vissza a városomba.

Rendhagyó módon most egy régebbi képet rakok be a Karlsruhe-i zsonglőrtalálkozóról, amikor még tudtam 7 buzogánypasszingolni:

Újra Bialystokban

A toruni tréning után hétfőn a reggel 8-as vonattal délután értünk Aurore-ral Bialystokba. Álmos és Anna kijöttek elénk az állomásra kocsival és együtt elmentünk megvenni a bérletünket a tömegközlekedésre. Estére lengyelezést terveztem, de annyira hulla voltam hogy csak pihentem és emaileket olvastam. Másnap egyre kellett mennem a könyvtárba, így végre sokáig alhattam. A könyvtárban a katalógusban kellett összeszámolni, hogy az előző évben mekkora értékben érkeztek új könyvek. Ha jól emlékszem kb 17.000 zlotyi volt a végeredmény. Azokat a könyveket, amik már megvoltak a könyvtárban, Ela a szegedi eszperantó gyűjteménynek ajándékozta. Egy autóval rendelkező ismerősöm segítségével már átszállítottam a lakásunkba, ahonnan majd a szüleim fogják Magyarországra vinni, ha jönnek tavasszal meglátogatni. Pár száz könyvről van szó, jó móka lesz listát írni róluk. A könyvtár után az év első lengyelórájára mentem teljesen felkészületlenül és megkértük Ulát, a tanárt, hogy ismételjünk. Ez jó ötletnek bizonyult, mert láttam, hogy az új nyelvtanon kívül elég sok mindenre emlékszem és ez adott egy kis reményt, hogy valaha még fogok lengyelül beszélni.

Lengyelóra után rohantam a Eszeprantó-klubba összeszedni a Language-Cafehoz szükséges dolgokat (táblák, amik megmutatják milyen nyelvet beszélnek az adott asztalnál, szórólapok, stb) és mentem is az Esperanto-Cafeba megtartani az év első Language-Cafeját. Talán az elsőn kívül ez volt eddig a legsikeresebb. A magyar asztalhoz Álmoson és Piotron kívül (aki folyékonyan beszél magyarul) jött még egy érdeklődő a magyar nyelv iránt. Nyáron Sárospatakon nyaralt és tetszett neki a magyarok vendégszeretete. Tanítottam neki néhány hasznos kifejezést, a számokat, ABC-t stb. Ő is egy nyelvőrült, mint mindenki, aki magyarul tanul. Meg is ígértem neki, hogy legközelebbre elhozom neki a kínaiul beszélő ismerősöm, mert a kínai iránt is érdeklődik. Jó lenne ha lenne kínai asztalunk is :)

A hónapok során annyira népszerűvé vált a Language-Cafe, hogy sokan kértek, hogy ne csak egyszer, hanem legalább kétszer legyen egy hónapban. Megkérdeztem több embert és mindenki egyet értett, úgyhogy ha a kávézó is beleegyezik, két hét múlva ismét találkozunk.

Mid-term tréning Torunban

A Zsuzsinál töltött hétvége után Torunba utaztam a Mid-term tréningre, ami minden önkéntesnek „kötelező” a projektje közepén. Az utazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis az a vonat amit kinéztem az interneten, nem létezett, ezért a TLK típusú vonat helyett Interregioval kellett mennem Poznani átszállással. Erre a típusú vonatra nem volt jó az a jegy amit vettem, ezért még 20 zl-t kellett fizetnem a vonaton, de elfogadták a 2 éve lejárt nemzetközi diákom és kaptam 50% kedvezményt. Ahogy leszálltam Torunban a vonatról, találkoztam Dogannal, a jóképű török önkéntessel, akivel már az On-arrival tréningen is egy csoportban voltunk. Szerencsém volt, mert ő tudta, hogy lehet eljutni a hostelbe, ahol a tréninget tartották. Ez a hostel is legalább olyan színvonalas volt, mint a varsói Agricola, ahol korábban voltunk. Aurore-ral ketten voltunk egy szobában és másik 3 lánnyal osztoztunk a fürdőszobán. Napi háromszori étkezést kaptunk + napi két kávészünetet sütivel.

Ezen a tréningen is nagyon jó csapat jött össze, heten már ismertük egymást az On-arrival-ről és a többiek is nagyon jó fejek voltak. Találtam két önkéntest Varsóból, akik nagyon érdeklődnek Magyarország és a magyarok iránt és talán többet tudnak róla, mint én (amit nem nehéz). Az előző tréninggel összehasonlítva ez kicsit passzívabb volt és úgy éreztem túl sok a szabadidőnk. Várost néztünk, voltunk a mézeskalács múzeumban, ahol elkészíthettük a saját mézeskalácsunkat és napközben a hostelben voltak különböző feladataink, de leginkább csak beszélgetés volt a projektünkről, a jövőbeli terveinkről, és a youthpassról, ami egy tanúsítvány, amit a projektünk végén fogunk megkapni. Az estéket Torun különbőző szórakozóhelyein töltöttük és a második este,a mi talán a legjobb este volt, egy nagyon jó lengyel rock koncerten vettünk részt. Gdansk után Torun a második legszebb város Lengyelországban amit eddig láttam, de sokak szerint azért, mert Wrocławban még nem voltam. A tréningnek vasárnap délben lett vége, de még maradhattunk hétfő reggel 11-ig és ezt a lehetőséget a csapat nagy része ki is használta. Vasárnap országszerte jótékonysági koncertek és programok voltak, délután elmentünk a planetáriumba egy angol fordítással ellátott programot megnézni és felmentünk a főtéren található toronyba, ahol kilátás nyílott az egész városra. Este a következő ukrán együttes koncertjén voltunk, és mindenkit teljesen magával ragadott a zenéjük:

http://www.youtube.com/watch?v=uLmBA1tOSY4&feature=related

Találtam egy videót arról a koncertről is, amin részt vettünk:

http://www.youtube.com/watch?v=uQ3zX5U-wnA&NR=1&feature=endscreen

És végezetül egy kép a csapatunkról:

Zsuzsinál Szczecinben

A tervezettnél egy nappal tovább maradtam Gdanskban, mert a JES hangulat nem engedett távozni és véletlenül kétszer is lekéstem a vonatom. A JES-ejot el kellett hagynunk délután egyig és a csapat átköltözött a szomszédos hostelbe. Valakinek az a csodás ötlete támadt, hogy menjünk el enni. Az egész találkozó alatt azt az egy hibát követtem el, hogy nem kértem étkezést, ennek következtében nem is nagyon ettem semmit, mert nem volt idő elhagyni a helyszínt a sok program miatt. Épp ezért meg is örültem, amikor valaki evést emlegetett. 3 olasszal, Dorotával és Roĉjoval megtaláltuk a legjobb és legkényelmesebb olasz éttermet és olyan jót ebédeltünk, hogy emiatt késtem le a második vonatom. Ha már még egy napot kellett maradnom, elhatároztuk, hogy megnézzük a várost. Majd jöttek a jobbnál jobb ötletek, és elmentünk a tengerhez is és betértünk egy tengerparti vendéglőbe is. Mire visszatértünk a hostelbe, ott már javában folyt a zenélés és a játék, és amikor mindenki nyugovóra tért, elindultam a hajnali vonathoz.

Január 2-án 6 óra vonatozás után hulla fáradtan végre megérkeztem Szczecinbe a barátnőmhöz, Zsuzsihoz, aki augusztus végéig dolgozik egy oviban önkéntesként. Jó volt egymást újra látni 4 hónap után, amikor kijött elém az állomásra. Az állomástól kb 15 percet villamosoztunk, mire elértünk a lakásába, amin egy román önkéntessel osztoznak. A lakás a miénknél kicsit kisebb, de szép és otthonos. Amíg Zsuzsi elment a boltba, hogy legyen mit ennünk, én lefeküdtem aludni. 5 órának éreztem, de csak másfél volt. Mire felébredtem, Foka (komolyan így hívják), a lakótárs már otthon volt. Az estét az albérletben töltöttük, pierogit ettünk magyarosan, azaz tejföllel és pirosarannyal és megismerkedtem a többi önkéntessel és egy Marta nevű lengyel lánnyal. Később átmentünk egy közelben lévő szórakozóhelyre, majd 11 órát aludtam napok óta először. Másnap már élőbbnek éreztem magam és elindultunk várost nézni. Épp egy nagy parkban sétáltunk, amikor eleredt az eső és az eredeti tervtől eltérve városnézés helyett csak vásárolgattunk. 

Szczecin hatalmasnak tűnt és Gdansk után túl modernnek és indusztriálisnak. A város szép részeit nem sikerült felfedeznem, de talán majd ha nyáron visszalátogatok. A második Szczecinben töltött estém is hasonlóan telt az előzőhöz. Átjött néhány önkéntes, egy olasz főzött nekünk és iszogattunk. Az itteni önkéntesek ugyanúgy élnek mint mi, talán Zsuzsinak annyival rosszabb a helyzete, hogy még nem találtak neki lengyel tanárt és így nehezebben megy a kommunikáció az oviban. De már ez a probléma is megoldódni látszik, mert a Marta nevű lány fogja tanítani.

JES '11 - Ifjúsági Eszperantó Hét

December 26-án este négy magyar eszperantistával vonatra szálltunk a Keletiben és elindultunk a harmadik eszperantó szilveszterre, a JES-re Gdanskba. A novemberi látogatás után nagyon megszerettem a várost, és az csak feltette az i-re a pontot, hogy a JES-t is ide szervezték. Az éjszakai vonaton jól elszórakoztunk négyen és mivel csak az eszperantóról beszéltünk, a kabintársunk és érdeklődött, hogy az mégis micsoda és mi értelme van. Aludni viszont nem nagyon tudtunk, mert nagyon meleg volt a kabinban és reggelre le is betegedtem. Varsóban át kellett szállnunk és a második átszállásnál összetalálkoztunk a cseh-szlovák karavánnal, akikkel –mint utólag kiderült- már Bratislava óta egy vonaton voltunk, és együtt folytattuk utunkat a találkozóra. Az út utolsó pár órájában Tabut játszottunk eszperantóul, és mivel sikerült minden szót megtanulnom, már nem játszhatom Bialystokban, mert az csalás lenne. Délután négy körül értünk Gdanskban, Pawel kijött elénk és elvitt minket a JES helyszínére (továbbiakban JES-ejo). Már sok részvevő ott volt és mindannyian örültünk, hogy viszontláthatjuk a rég nem látott barátokat. Beregisztráltunk és beköltöztünk az amasloĝejoba (osztályterem, ahol kb 15-en aludtunk matracon hálózsákban). ami a második emeleten volt található. Az első emeleten egy társalgó szerűség kapott helyet, ahol mindenféle társas, ügyességi, stratégiai játékokat lehetett játszani, vagy csak teázni és beszélgetni. Hamarosan megérkezett egy nagyobb karaván Német- és Franciaországból, majd kezdetét vette az ismerkedési est különböző játékokkal. Ezen kívül drinkejo (alkoholos italokkal) és gufujo (teával) is minden este várta az érdeklődőket. 

Nap közben is színes programok várták a résztvevőket. Dorota, a barátnőm vezetésével minden nap volt eszperantó óra a helyi diákoknak, illetve azoknak is szervezett külön programot, akik az első eszperantó rendezvényükre jöttek, vagy nem beszélik olyan jól a nyelvet, hogy jobban be tudjanak illeszkedni. Első nap volt a rendezvény megnyitója, ami minden megnyitóhoz hasonlóan elég hivatalos hangvételű volt és szerintem nem megfelelő embert kértek fel az eszperantóról lengyelre fordításra. A megnyitó után részt vettem a Muzaiko, 24 órás eszperantó rádió előadásán (itt hallgatható: http://muzaiko.info/). Eddig csak hallgattam őket, de már azt is tudom hogy ki az a lelkes önkéntes csapat, aki a szabadidejét feláldozva fizetés nélkül szerkeszti a rádió adásait. Az egész találkozó alatt saját standdal rendelkeztek, ahol bármilyen kérdéssel lehetett hozzájuk fordulni vagy épp pólót vásárolni, amit meg is tettem :) Az előadás után kipróbáltam Przemek hugának, Martának az ékszerkészítő workshopját az újrahasznosítás jegyében és csináltam magamnak egy zöld csillag alakú (az eszperantó jelképe) fülbevalót drótokból és festett műanyag palackból. Az esti koncerteknek egy néhány utcával arrébb lévő épület adott helyet, ahol először az Asorti nevű együttes koncertezett.  Megtáncoltatták az egész közönséget, majd Gijom, aki nem koncertet tartott, hanem a saját szavaival élve koncerenciát, azaz a koncert és a konferencia keverékét. Visszaérve a JES-ejoba karaoke és disco várt minket. Talán emiatt a karaoke miatt ment el a hangom és nem is jött vissza még egy hétig. Hajnali 4 körül megérkezett Przemek is Bialystokból és csatlakozott a mulatsághoz.

                                                         

Hála az előző estének, a másnap reggeli találkozóra Lech Wałęsával (lengyel politikus, Solidarność egyik alapítója) nem tudtam felkelni. A többiek azt mondták, hogy unalmas volt és el volt szállva magától. Mire délutánra összeszedtem magam, épp kezdődött az urba ludo, azaz városi játék, ahol csapatokban különböző feladatokat kellett teljesíteni a városban. Roĉjoval és Bálinttal voltam egy csapatban és bár meg voltam győződve, hogy mi voltunk a legjobbak, helyezést mégsem értünk el. Sajnos az egész találkozó alatt ez az egy alkalmunk nyílt jobban megismerni a várost, mert napközben annyi program volt, hogy senkinek nem volt kedve elhagyni a JES-ejo-t. A játék után Szabi kezdő eszperantó órájára mentem, hogy ellessek tőle néhány módszert a saját óráimhoz. Az esti koncertek előtt egy lengyel néptáncegyüttes tartott bemutatót és mi is kipróbálhattunk néhány lépést. Aznap az Inicialoj DC volt a soros a koncertezéssel. A specialitása, hogy koncert közben videóklipeket vetít a háttérben, ami elég pszichedelikussá teszi a koncertjét. Miközben hallgattam, rájöttem, hogy az IJF alatt Olaszországban már voltam egyszer a koncertjén, csak épp más dolgom volt közben. Inicialoj DC-t Kimo követte, őt pedig a fia rockegyüttese, a Danĝera, akik azt kell mondjam a legjobbak voltak az este folyamán. Az este az előzőhöz (és az összeshez) hasonlóan hosszúra sikeredett.

Az év utolsó előtt reggelén ismét elaludtam és lemaradtam a Gdanskot felfedező kirándulásokról. Talán ez a nap sikerült a legpasszívabbra, mert a TEJO (Ifjúsági Eszperantó Világszervezet) és a GEJO (Német Ifjúsági Szervezet) is aznap tartotta az éves gyűlését, azaz a legtöbb ember azokon vett részt. Ha jól emlékszem, csak egy Kínáról szóló előadásra mentem el, ami még jobban felkeltette az érdeklődésem Ázsia iránt. Most ugornék is a kedvenc programpontomhoz: végre elérkezett az az este, amikor a La Perdita Generacio (az „előzenekar” Johannes volt) adott koncertet! A 4 tagú együttesből a két lány, az énekesek lebetegedtek és csak a másik két tag volt jelen, ezért sokan voltak csalódottak, de nekem így is nagy élmény volt az első LPG koncertem. És a koncert egyik utolsó dala alatt éreztem, hogy ez a közel 200 ember összetartozik, amikor az együttes felszólította a közönséget, hogy mindenki öleljen meg valakit, aminek eredményeképp mindannyian hosszú ölelő sorokban álltunk és együtt énekeltük a dalt. Attól tartok, hogy fénykép nem készült róla, mert mindenki részt vett a nagy ölelkezésben. Ez a nagy összetartozás érzés csak megerősödött az éjszaka folyamán. Röviden összefoglalva az ifjúsági eszperantó élet „elitje” hajnalhasadásig énekelte a himnuszt és még néhány eszperantó dalt, felbontva az újévre szánt pezsgőket J Videót nem mellékelek személyiségi jogok miatt.

És hogy ilyen szépen beleénekeltük magunkat az év utolsó napjába, egy kis pihenő után kezdődhetett a készülődés a szilveszteri bálra. Délután még sikerült részt vennem egy reggaeton táncórán és Szabi magyar nyelvről szóló előadásán, amin jót vitatkoztunk arról, hogy mi helyes és mi nem (legalábbis szerintem jót, ő lehet hogy utált), majd mentem segíteni díszíteni a termet. A legszebb az volt ebben a szilveszterben, hogy minden kultúrának megvolt a lehetősége a saját módján ünnepelni. Mivel több időzónából érkeztünk, mindenki megünnepelte az új évet a saját és a többiek időzónája szerint is, azaz szinte óránként volt egy éljenzés. Én is megtaláltam a módját, hogy megtartsuk a magyar hagyományokat. Az üzenőfalon közzétettem és a DJ-vel is bemondattam, hogy éjfél után mindenki jöjjön magyar himnuszt énekelni (fura hogy más népeknél ez nem szokás!) a terembe, ahol már előre felírtam a szöveget a táblára. Néhányan annyira belelkesedtek az ötlettől, hogy már napközben elkezdték tanulni a szövegét, és éjfél után körülbelül 20-an énekeltük együtt a himuszt, ebből hárman voltunk magyarok.

A képen úgy látszik mintha csak én énekelnék, nos lehet, hogy így is volt :)

Folyt. köv.

Egy hét Magyarországon

Bialystokból hajnali 6-kor kellett indulnom, hogy este 10-kor már Magyarországon legyek. Vonattal mentem Krakkóig, onnan pedig Orangeways-el Budapestig. Megjegyzem, ez az út ugyanannyiba került, mint Pestről levonatozni Szegedre diákkedvezmény nélkül… A Krakkói átszállás nem volt egyszerű, mert az információs pultban nem voltak segítőkészek, a táblára pedig nem volt kiírva, hogy honnan megy a busz. Ahonnan mennie kellett volna, ott nem volt és már épp beletörődtem, hogy lekéstem, amikor kaptam egy SMS-t (köszi Orangeways!), hogy egy órát késik a busz a szlovákiai havazások miatt, úgyhogy megnyugodtam és visszamentem a helyemre. A késésünket majdnem behoztuk és anyuék már vártak a Stadionoknál. Magyarországra visszamenni ugyanolyan volt, mintha csak pár napos nyaralásra mentem volna külföldre, leszámítva, hogy idegesített, hogy mindenhol értem, hogy körülöttem mit beszélnek. Sokkal kényelmesebb, hogyha nem figyelek a lengyelekre, nem kell tudnom miről beszélgetnek.

Az otthon töltött idő pihenés helyett barátok és rokonok látogatásával telt. Egy napot töltöttem Szegeden, egy pupák kivételével mindenki eljött, hogy a törzshelyen újra összegyűljünk és találkoztam a tanárnőimmel is az egyetem eszperantó szakáról. Egy este egy másik társasággal szokásos karácsonyi Pizza Hutozásra mentünk és megünnepeltük az eddig elmaradt szülinapokat. Karácsony előtt egy nappal a gimiből ismert barátnőimmel nálunk tartottuk a szokásos közös karácsonyunkat. Csináltam nekik pierogit, ami nem lett olyan jó, mint a Przemeké volt, de első próbálkozásnak jó lett. Sajnos nem volt annyi időnk, hogy mindenkiről mindent megtudjak, na de majd nyáron. A karácsonyt felváltva egyik, s másik nagyszüleimnél töltöttük és meglátogattam a család legfiatalabb pár hónapos tagját is. Az egy hetes hazalátogatás nagyon hamar eltelt és karácsony másnapján már utaztam is vissza Lengyelországba.

A gdanski, toruni és szczecini utazásról hamarosan.