Les Bordes-sur-Arize, Vernoille

A Foix-i előadás és közös kávézás után továbbutaztam Les Bordes-sur-Alize-be az egyik angol származású (tucatnyi nyelven beszélő) és magyar feleséggel élő eszperantistával. Amióta Franciaországban vagyok egyáltalán nem beszéltem magyarul, mert nincs Álmosom, akivel gulyást főzzünk és skypolni sem tudtam eddig. Nem is ment olyan folyékonyan a beszéd, mint reméltem, de örültem hogy beszélgethettem magyarul a feleségével és a gyerekekkel. A pár száz fős falu az Arize folyó mentén fekszik, erről is kapta a nevét. Ez is tipikus középkori falu, ami építésztileg le van védve, azaz a tulajdonosoak nem építkezhetnek vagy újíthatják fel a házakat a városkép miatt. 

Sok alternatív fiatal család választja ezt a környéket a helyi Waldorf iskola/óvoda miatt, ami egy erdő közepén található. A közösség bevonzza a többi hasonló embert és a gyerekek sok velük hasonló színes nyelvi környezetben felnövő gyerekkel tanulhat együtt. Szombat este Szent-János/Szent-Iván napi tűzgyújtás volt az iskolánál és minden család részt vett rajta. Sokan zenéltek, énekeltek és táncoltak, majd sötétedéskor meggyújtották a tüzet és mindenki, még a kisgyerekek is átugrottak rajta. Nagyon jó hangulatban telt az este és jól összebarátkoztam vendéglátó család gyerekeivel. Annyira, hogy másnap egész délelőtt játszótereztünk és az elbúcsúzásnál el se akartak engedni.

Miután kijátszottuk magunkat, autóval elvittek Vernoille-be az ottani eszperantó órákat meglátogatni. Most nem jöttek annyian, mint Foix-ba, de így is sokat beszélgettünk és érdekes volt olyanokkal találkozni, akivel korábban már hallottam interjút a Muzaikóban. Aznap Jorgosz volt a vendéglátóm, aki már sokat tett az eszperantóért Dél-Franciországban is és egész Európában. 20 évvel ezelőtt körbebiciklizte Európát az eszperantó népszerűsítése érdekében. Az erről készült interjú a Muzaikóban hallható. Megismerkedtem Jorgosz  eszperantista családjával is, a 3 gyerek egyik anyanyelvként tanulta az eszperantót, és természetesen a felesége is elsajátította a nyelvet. Este a szomszédba voltunk hivatalosak egy dupla szülinap megünneplésére egy rockegyüttessel és sok sok francia borral. Kb 50 résztvevő volt, akik közül senkit sem ismertem, de a társaság fele angol volt, így tudtam kommunikálni velük. Végre az angolomat is gyakorolhattam és felvilágosítottam őket pár dologról az eszperantóval és Magyarországgal kapcsolatban. Szeretek angolokkal beszélgetni, akik anyanyelvi szintem beszélik a nyelvet, mert tőlük többet tanulok és nem tanulom el a hibákat, mint más külföldi beszélőkkel. Viszont a gondolkodásmódjuk elég furcsa. Pontosabban, hogy gyakran utaznak Ázsiába és más egzotikus földrészekre, de Kelet-Európában még sosem voltak. Pedig szerintem Európában is sok felfedezni való van, amit érdemes megnézni mielőtt nekivágunk más kontinenseknek. Szóval a társaság sznobabb volt, mint amihez szokva vagyok, de legalább a rockegyüttes a kedvenc számaimat játszotta. (És csak én voltam rockkoncerthez öltözve :) )