Amilyen pörgősre sikerült az elmúlt két hétvége, olyan csendesre az elmúlt hét.

Múlt hét előtti hétvégén szombaton Christina az egyik spanyol lány vegán bulit tartott a kollégiumban (ahol Dorota alkik, nem ahol az önkéntesek). Valamilyen spanyol ételt főzött tofuval, aminek el akartam lopni a recepjét, ahogy a fokhagymás gombájával is tettem, de még nem sikerült tofut találnom egy boltban sem. (félreértések elkerülése érdekében húsevő vagyok) Vasárnapra kirándulást szerveztem az önkénteseknek a közeli kisvérosba, Tykocinba, ami a környéken egyedülálló zsinagógájáról és építészetéről híres. Szép számmal gyűltünk össze reggel 11-kor, amikor kiderült, hogy a neten lévő téves infóval ellentétben egyetlen busz sincs vasárnap Tykocinba. Nagyon ideges lettem, mert már mindenki alig várta, hogy kipróbáljuk a zsidó éttermet. Szerencsére Przemek is ott volt és mentőötlettel állt elő. A szomszéd város helyett a Bialystok határában lévő falumúzeumba, azaz skanzenbe mentünk. Nagy pelyhekbe hullt a hó, amit a fiúk ki is használtak hógolyózásra és talicskaversenyzésre (két ember fogja a másik kettő lábát, akik a kezükön "futnak"). Idegenvezetést téli szezonban nem kaptunk, de itt is találtunk egy éttermet élő zenével és kandallóval. A délután nagyon jó volt arra, hogy össze kovácsolja a mi csapatunkat az utánunk egy hónappal érkező önkéntesekkel, akikkel eddig nem sok időt töltöttünk együtt. Az étterem után elmentünk Sergioék lakásába főzni (ezek a spanyolok mindig esznek), este pedig hazajöttünk Aurore-ral filmet nézni.

Hét közben igyekeztem itthon maradni, hogy ne költsek annyit és kivételesen sikerült is. Szerdán indult az új csoportom a líceumba és jó első óra volt, de mégse az volt, amit vártam. Renata 10 új tanulót ígért egy osztályból, de ebből az osztályból 5-en jöttek, plusz jött két régi tanítványom ismételni (cserébe elmaradtak a pénteki óráról), és jött 2 tanuló egy teljesen ismeretlen osztályból. Utólag kiderült, hogy félreértés volt, a maradék 5 azt hitte, hogy csak jövő héten kezdünk, a két potyautas pedig a tanulók szedték fel a folyosón, akik toboroztak embereket, hogy tanuljanak eszperantóul. Aranyosak, de lassítja a haladást, ha több osztályhoz kell igazítani az órák idejét. Máris át akarját rakni a szerdát csütörtökre.

A hétfői és a pénteki órák nagyon jók voltak, hála a dalhallgatós feladatoknak. A péntek nagy részét a szobám takarításával töltöttem, mert a hétvégére a varsói szintén önkéntes barátiank (egy spanyol, egy szerb, egy moldáv srác és egy belga lány) jönnek látogatóba és a lakásunk amasloĝejová vált. Pénteken a város szórakozóhelyeivel ismertettük őket, szombaton pedig Nelly szülinapjára mentünk, akit a fiúk a mid-term tréningről ismertek. (Mi őket on-arrival és mid-term tréningről) Öröm volt, hogy a hétvégére megtelt a lakásunk, olyan volt, mintha a gyerekeink lettek volna :) A spanyol srác minden ébren töltött percében hangosan beszélt, megakadályozva, hogy aludjunk, és félreértve a kérésünket, hogy dobják ki a karácsonyfánkat, ledobta az erkélyről :) Ezt leszámítva hiányoztak, amikor elmentek és várjuk már, hogy jövő héten jöjjön az eszperantó csapat.

hírek

Jó újra hosszabb időt tölteni a városban. Jutott időm az előző hónapokban kialakult programjaimra, mint pl kedden Language Cafe, zumba, couchsurfer meeting szerdán, korcsolyázás csütörtökön, és ma filmvetítés munka után. Az eszperantó terén is történt egy s más:

Megvettem a repülőjegyem is az IJF-ra Poznanból Bolognába nevetségesen alacsony áron Dorotával és Aurore-ral. Tavaly tavasszal egyedül mentem az első eszperantó rendezvényemre, aminek köszönhetően megszerettem az eszperantót, és reméltem hogy a következő évben többedmagammal megyek. Ha nem is magyarokat, de a bialystoki barátnőimet sikerült rábeszélnem. A találkozó alatt nem csak az eszperantó életem ünnepli az első szülinapját, hanem a Muzaiko is. Tegnap híreket olvastam fel a rádió számára, amit minden egész órakor leadnak és itt hallgatható: http://muzaiko.info/ az "Aŭskultu tuj per muzikludilo"-ra kattintva. Munka közben mindig a Muzaiko-t hallgatom és furcsa óránként találkozni a saját hangommal, főleg hogy elsőre nem is lett tökéletes, de majd belejövök.

A hétfői eszperantó órámról kezdenek elmaradozni a tanulók. Mindegyikükkel telefonon vagy emailben tartom a kapcsolatot és mindig ígérgetik, hogy jövő héten jönnek, de már rág nem voltak teljes látszámmal jelen. Ezen a héten csak Aurore jött el, vele eszperantó dalokat hallgattunk és lefordtottuk a himnuszt (amihez Przemek szerint beteges kapcsolat fűz). Aurore tényleg érdeklődik a nyelvünk iránt, jön velem IJF-ra, már talált magának eszp órát Bretagne-ban ha visszamegy és a nappalinkban lévő 200 Szegedre szánt könyvből is olvasgat. Egy gondja van, hogy a Festo-ra (francia eszp fesztivál) neki többe kerülne eljutni Franciaország másik feléről, mint nekem a Magyar Köztársaságból, vagy tavasszal Poznanból Bolognába. Visszatérve a kurzushoz, a tanulóimat (egy kivételével 18 felettiek) megpróbálom becsábítani az eszperantó életbe, úgy hogy elhívom őket a március első hétvégéjén rendezendő házi bulimba (ami valószínűleg nagyobb részt az eszp klubban fog zajlani), ahova többnyire varsói eszperantisták jönnek illetve Vit Csehországból és Roĉjo Dániából. A buli péntektől vasárnapig tart és arra a hétvégére amasloĝejo-vá (tömegszállássá) alakítjuk a nappalinkat. Aki ezt olvassa, azt is szívesen látjuk.

A líceumban pozitív változások vannak az órák terén. Kialakult az a 4-5 fő mindkét csoportban, akik hajlandóak bejárni és készülni az órákra, valamint az egyik csoporttal jövő héttől 45 perc helyett 90 perces óráink lesznek. Talán végre haladni is fogunk valamit, eddig a 45 perc semmire se volt elegendő. Plusz jövő hét szerdától indul egy teljesen új csoport művészeti iskola lévén a tánc tagozat tanulóiból 10 fővel. Remélem ez a csoport sikeresebb lesz és nem fognak eltünedezni. Az előző csoportból tanulva megpróbálok aktívabb, érdekesebb feladatokat adni nekik.

Úgy néz ki az utolsó :'-( 3 hónapomra több feladatom lesz mint az előző fél évben, hisz a Language Cafe és kétszer lesz egy hónapban, ami az egész estémet igénybe veszi, és az órákba is több energiát kell fektetnem. De örülök is hogy így lesz, mert az utóbbi időben túl sokat utazgattam és kisebb sokkot kaptam a bankszámlámat ellenőrizve. A belorusz és balti utazásról is le kellett mondanom, de lesz még alkalmam visszajönni. Az IJF-n kívül még a dán-német-lengyel kongresszusra próbálok elmenni, ha a biaystokiak is jönnek.

És ezek voltak a legfrissebb hírek a világon a Muzaikóban :)

Előadások Varsóban

A prágai út után egy napot töltöttem Bialystokban, hogy megtartsam a hétfői órát, majd kedd délelőtt már indultam is vissza Varsóba. Az állomáson szimpatikus eszperantista várt, aki meglepetéssel érkezett, a velem egy idős lányával. Már kétszer találkoztunk különböző rendezvényeken,  de eddig nem volt alkalmunk hosszabban beszélgetni. Nagyon örülök hogy megismertem, mert úgy éreztem rokon lélekre találtam benne és az eszperantó iránti lelkesedésünk is hasonló lánggal ég. Elmentünk megnézni Zamenhof és családja sírját a Varsói zsidó temetőbe, ahol eddig soha sem jártam. Nem volt könnyű a hóban követ találni, amit a zsidó hagyományok szerint a síron kell elhelyezni, de végül mégis sikerült. Utána megnéztünk még néhány eszperantó vonatkozású helyet (Eszperantó utca, Zamenhof utca a mester valamikori lakóhelyével), de a hidegre való tekintettel az idő nagy részét a Sphinx nevű étteremben töltöttük. Az előadás a városban lévő eszperantó klubban zajlott és bár kis teremről van szó, de megtelt érdeklődőkkel. Az előadás jól sikerült és utána még hosszan beszélgettünk különböző eszperantót érintő kérdésekről. A találkozó után Agnieszkával és Łukasszal átmentünk egy Praga területén lévő vendéglátóhelyre, amit mindenkinek ajánlok, aki Varsóba látogat (http://www.facebook.com/pages/Lucyfer-Pub/330998673583537?sk=wall). Az árai jóval a varsói árak alatt vannak és a dekoráció egyedi hangulatot ad a helynek.

A varsói önkénteseknél éjszakáztam, és ma délután a második előadást is megtartottam Magyarországról. Bevallom, erre ma készültem fel, mert a zsúfolt hétvége miatt nem volt rá időm, és az eszperantó előadásba több energiát fektettem, de endek ellenére ez is jól sikerült. Erre nem jöttek el annyian, ahányan beígérték, de nem is bántam mert így legalább nem voltam lámpalázas és családiasabb volt a hangulat. A 8 órás vonattal terveztem hazajönni, de elértem egy korábbi Polskibust, ami olcsóbb volt és korábban ér haza. Még az elsősorban lévő ablak melletti helyet is sikerült megszereznem, amire azóta pályázok, hogy először utaztam Polskibussal.

1-a BIERo (Brila Internacia Esperanta Renkontiĝo)

Az utazás előtti este összegyűlt nálunk néhány önkéntes (Tanya most nálunk lakik 2 hétig), filmet nézni és megbeszélni a Minszki utazás és a vízumigénylés részleteit. A nyomtatvány kitöltése nem volt olyan egyszerű, mint gondoltuk és a reggelt a fehérorosz konzulátuson kezdük a kérdéseinkkel. Úgy néz ki mégse fogok tudni az önkéntesekkel menni, mert már sok szabadnapot kértem utazásokra. Bár azt mondták oda megyek, ahová csak akarok, nem akarom kihúzni a gyufát.

Délután nekivágtam a hosszú útnak Białystok-Varsó-Prága útvonalon (Polskibus-szal oda-vissza 180 zl, azaz 12613 ft). Varsóban 3 órám volt az átszállásra, addig találkoztam egy varsói ismerősömmel. Az éjszakaibusz indulása előtt 5 perccel sikerült felszállnom és kifognom az utolsó és legkényelmetlenebb helyet. Aludni csak kis megszakításokkal tudtam, de pozitívum, hogy volt net és konnektor a buszon.

Reggel Vit kijött elém az állomásra, otthon reggelivel vártak és még alhattam is egy órát. Többet is tudtam volna, de Luna a kiskutyájuk bemászott a hálózsákomba a hátamon végigfutva. Ez viccesebb volt mint az előző kutyás élményem, amikor egy hatalmas állat mászott rám kora reggel Vilniusban. Koradélután várost néztünk, és el kellett gondolkodnom, hogy igazat adjak-e a többi külföldi vendégüknek, hogy Budapestet megelőzve valóban a legszebb város-e. Kipróbáltam néhány cseh specialitást, majd mentünk az állomásra a találkozó többi külföldi résztvevője, egy német és egy holland eszperantista elé. Mindannyain Vitéknél éjszakáztunk és beírtuk magunkat a csaknem 200 vendéget tartalmazó vendégkönzyvükbe. Nekem is el kéne kezdenem a vendégkönyv vezetését, mert még csak február van, de már most sok mindenkinek adott otthont a nappalink.

Szombat reggel együtt indultunk az 1-a BIERo (Első sör) nevére keresztelt kisebb találkozóra. Prágától egy órányi vonatozásra található Pardubice adott helyet a találkozónak, ami Torunhoz hasonlóan, szintén a mézeskalácsáról híres. Egy itt lakó eszperantista család szállásolta el az összes résztvevőt egy éjszakára. Kb 15-en voltunk, 4-en külföldiek (lengyel, magyar, német, holland), a többiek csehek. A szállásunkhoz közel lévő étteremben ebédeltünk, és meglátogattuk a közelben lévő lovardát, ahol mindenki lovagolhatott. A nagy hideg miatt nem volt több lehetőségünk szabadtéri programokra, és hogy felmelegedjünk, a vendéglátónk édesanyja teával és kávéval várt minket. Megmutatta a kiadóját, ahol 82 éves létére is aktívan dolgozik az eszperantóért. Kávézás közben sor került a vetélkedőre, amire mindenkinek hoznia kellett valamit, aminek szerintünk köze van bármilyen módon a városhoz. A legjobb ötlet, sapkára varrt plüssló és mézeskalács, a szavazataink alapján jutalmat kapott. Az estét egy sörgyár vendéglőjében fejeztük be, ahol minőségi cseh söröket kóstoltunk a hazai vizezett sör árának feléért.

Másnap hazautazás előtt még volt egy kis idő várost nézni, ebédelni, és egy utolsó sörre Prágában. Annak ellenére, hogy összesen egy napot utaztam és két napot voltam Csehországban, megérte elutaznom az első ĈEJ és E-mental által szervezett találkozóra. Maximális vendégszeretetben és családias hangulatban volt részünk, így könnyebb kivárni az időt a következő nagyobb találkozóig :)