Sikeres első eszperantó óra + Magyar-Lengyel baráság napja

A múlt hét folyamán átestem több megmérettetésen. Csütörtökön indult 10 fővel az új eszperantó kurzus az eszperantó klubban, ami miatt nagyon izgultam, mert több önkéntes és pár lengyel ismerősöm is jelentkezett rá. Aggodalomra nem volt semmi okom, mert nagyon gördülékenyen ment az óra, rögtön mindent megértettek annak ellenére, hogy csak az eszperantót használtam, és minden kérdésre tudták a választ. A legtöbben huszonévesek, de van két középkorú is, akinek kicsit lassabban megy a megértés. Rájuk jobban oda kell majd figyelnem.

Pénteken a Magyar-Lengyel barátság napja alkalmából PTTK (Álmos munkahelye) rendezvényt szervezett a Tokaj nevű magyar étteremben. Engem is megkértek, hogy vegyem ki a részem a munkálatokból. Álmos a közös történelmünkről, én pedig a közös kulturális kapcsolatokról tartottam előadást (angolul, lengyelre fordítva). Majd ezt magyar ételek kóstolása és kokárda készítés követte. Az est végén a résztvevők kitölthettek egy kvízt, aminek főnyereménye egy 100 zlotyis kupon volt, ami az étteremben levásárolható. Annyira sikeres volt a rendezvény, hogy a végén az étterem gulyással és pálinkával hálálta meg nekünk.

Az étterem után átmentünk a Tawernába karaokezni. Mivel a Gyöngyhajú lány a lengyeleknél is nagyon híres, Álmossal és Rékával (az új önkéntes Marcello helyett Suwałkiban) elénekeltük nekik lengyelül. A refrén ment mindenkinek magyarul, de a versszakokkal nagy bajban voltunk a lengyel szöveggel. Ezt bepótolandó, Álmos tegnapi szülinapján elénekeltük a dalt magyarul is Tankcspada, Zorall és István a király után. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül kiálltam énekelni, és egy cseppet sem zavart, hogy nincs is jó hangom. (Tegyük hozzá hogy semmilyen alkoholos befolyás alatt nem álltam!)

A szombati nap ismét kirándulással telt, most Kruszynianyba látogattunk, ahol régebben sok tatár lakott, és itt van az ország egyik leghíresebb mecsetje. A másik látványosság a muszlim temető, ahol a 17. századból is maradtak sírkövek, és a tatár étterem. Természetesen megkóstoltuk a tatár specialitásokat, de a jövőben ki fogom hagyni ezeket a kirándulásokat, mert az állandó étterembe járás nem az önkéntesek pénztárcájához való.

Este Przemeknél volt házibuli, és próbáltam a macskájával közeli barátságot kialakítani, de nem volt valami barátságos.

Íme a Kruszyniany-i mecset:

Tavasz!

A hétvégén Európában talán utolsónak, itt is beköszöntött a tavasz. Pénteken még a szokásos sapka, sál, kesztyű, szombaton viszont már a téli kabátban is melegem volt. A jó időt kihasználva Aurore-ral, Michivel és Maciekkel, akit a Laguage Cafeból ismerünk, meglátogattuk Tykocint, amit már régóta tervezünk, de eddig nem jött össze. Életemben először voltam zsinagógában, itt található Európa második legnagyobb zsinagógája, ami már csak múzeumként üzemel. Kiakadtam, amikor megtudtam, hogy nők nem vehetnek részt a szertartáson, csak egy ráccsal elkerített részről nézhetik. Nem tudom ezt mért tűrik el a 21. században! A zsinagógán kívül még megnéztük a 19. századi templomot, egy újjáépített várat és a zsidó temetőt, ahol találtam is egy követ Zamenhof sírjára (zsidó hagyomány, hogy a sírra követ tesznek virág helyett). A múltkori látogatás óta nem sikerült elég nagy követ találnom neki, de erre legalább tudok üzenetet írni. A kirándulás egy étteremben fejeződött be, ahol sikeresen otthagytam annyi pénzt, amennyit a jövő héten terveztem elkölteni. Bialystokba visszatérve megnéztük az ottani temetőt is összehasonlításképp, ami sokkal nagyobb és szebb volt, és felismerhető volt, hogy temetőről van szó. Majd egy kávézó adott rá alkalmat, hogy mégtöbb pénzt elköltsek.

Most már tényleg vissza kell fognom magam, mert a héten négy estét töltöttem szórakozással. A Language Cafe az eddigi legsikeresebb volt sok új emberrel, a szerdai couchsurfing találkozón pedig előadást tartottam Magyarországról. Most nem volt olyan jó, mint a szombati előadás, és úgy érzem az eszperantó kezd az angol rovására menni. Kéne találnom egy angol anyanyelvűt, mert ma észrevettem hogy a francia lakótársam kiejtése kezd rámragadni.

Egy kép a tykocini zsidó temetőből:

Bjalistoka Surtabledancado...

... azaz Bialystoki Asztalontáncolás nevet kapta a március első hétvégéjére szervezett kis összejövetelünk, azok után, hogy a JES-en nem egy estét töltöttünk asztalontáncolva. Prágából visszatérve jött az ötlet, hogy az IJF előtt kéne még kisebb találkozó, hisz a hétköznapok olyan szürkék, ha nincs körülöttem sok-sok eszperantista. Invitálásomnak eleget téve fiatal eszperantisták felkerekedtek Koppenhágából, Prágából és Varsóból, hogy a hétvégét a bialystokiakkal töltsék. A várakozásaimat nem múlta alul az együtt töltött idő, és a JES óta meghonosult hagyományokat is megtartottuk, mint Iamo longe for és himnusz éneklés. Az estéket szórakozással töltöttük, napközben pedig várost néztünk. Sokadszorra végigjárva a megszokott útvonalat rájöttem, hogy 2 óra alatt minden érdekes dolgot meg lehet nézni a belvárosban. Megnéztük a bialystoki "állatkertet" is, hogy Vitnek és Vlastának legyen valami újdonság is (ebben az évben már voltak nálam látogatóban), de kisebb akadályba ütköztünk. Egy hosszabb részen akkora volt a sár, hogy a kerítésen mászva kellett tovább jutnunk, ha szó szerint szárazon akartuk megúszni az utat.

Mégis ez volt a legviccesebb része a napnak, főleg hogy az út végén találtunk egy játszóteret, ahol a túlélésért ment a játék a hatalmas és mély pocsolyák miatt. A vendégek hazautazása után megint szomorú voltam, hogy már nem amasloĝejo a lakásunk.

Szerdán (miután feleslegesen mentem be a suliba órát tartani, mert a tanárnő elfelejtette közölni, hogy aznap a színházfesztivál miatt nincs tanítás) egész nap Aurore ajándékán dolgoztam (de titok hogy munkaidőben!), este pedig a Waka waka nevű shisha bárban ünnepeltük a 23. szülinapját az öreglánynak. Jött a két új francia önkéntes is, akik közül az egyik 5 nap után ott is hagyta a projektjét. Pedig a kolis csapat már nagyon várta az újak érkezését, hogy egy kis életet hozzanak a szürke hétköznapokba. Mindenki nagyon motiválatlannak tűnik így 1,5 hónappal a projektjük vége előtt, és a lelkesedetlenségük rám is átragad néha-néha, ezért próbálok az "új" önkéntes csapattal több időt tölteni, mert ők még élvezik az itt töltött időt. Lisa és Claudius szépen fejlődnek a zsonglőr workshopjaimon, már mindkettő elsajátította a labdapassing alapjait. Lisával ma csodával határos módon akkor sikerült a legtöbb kört kidobnunk, amikor angol, lengyel és német után eszperantóul számoltam neki (hogy minden negyedikre kell dobnia a labdát). Benne is rokon lélekre találtam, zsonglőrködés terén is, plusz a csütörtökön induló új eszperantó kurzusra is akar járni.

Majdnem elfelejtettem beszámolni a szombati magyar estemről. Mint ma megtudtam, én vagyok az első önkéntes, aki szervezett ilyen nemzeti estet, a tökéletes Guynak és Chrisnek nem jutott eszébe. Przemek és Dorota felajánlotta a segítségét az ételek előkészítésében, anyagi támogatást pedig az Eszperantó Egyesülettől kaptam. Szombaton négy órán keresztül gulyást főztünk és lángost sütöttünk nálunk, melynek eredménye egy romhalmaz konyha és két óra takarítás lett. A gulyásnál én voltam a főnök, mert Álmossal már sokszor főztünk a koliban (fura hogy ezt is kint tanulom meg, otthon sosem pazaroltam időt levesekre, leszámítva a fokhagymalevest, nyami), a lángosnál pedig Przemek, mert ahhoz ő értett jobban. Sikerült időben elkészülnünk az ételekkel, de busszal nehézkes lett volna elszállítani az eszperantó-klubba, szerencsére Joannáék nem laknak messze és útbaejtettek minket autóval. Végül időben megérkeztünk a helyszínre és elkezdhettem az előadásom, amit Przemek fordított lengyelre, mert jöttek eszperantóul nem értők is. Fél órásra terveztem, de hosszabbra nyúlt, szerintem a fordítás miatt. Mindenki tetszéssel fogadta az előadást, amit videókkal és magyar zenével szinesítettem. Az előadás után kiosztotuk a gulyást, lángost, ami mellé Tokajit kóstolhattak a vendégek. Egri bikavért akartam, de azt itt csak gyatra minőségben lehet kapni. Alig győztem fogadni a gratulációkat, hogy milyen jól sikerült az este, pedig a lángos sütés közben legszívesebben otthon maradtam volna, hogy mindent hárman együnk/igyunk meg a "mojosulo"-kkal

A héten még sok feladat vár rám, holnap kiplakátolom a csütörtökön induló eszp kurzust, majd lengyelóra, munka a könyvtárban, Language Cafe, szerdán pedig a couchsurfing meetingen előadást tartok amire még fel sem készültem (ugyanazt nem akarom elismételni). És akkor még a komitatano (bizottsági tag) választással kapcsolatos teendőimet el sem intéztem... Majd csak utolérem magam valamikor. Talán az önkéntességem után. Vagy a sírban :)