1-a BIERo (Brila Internacia Esperanta Renkontiĝo)

Az utazás előtti este összegyűlt nálunk néhány önkéntes (Tanya most nálunk lakik 2 hétig), filmet nézni és megbeszélni a Minszki utazás és a vízumigénylés részleteit. A nyomtatvány kitöltése nem volt olyan egyszerű, mint gondoltuk és a reggelt a fehérorosz konzulátuson kezdük a kérdéseinkkel. Úgy néz ki mégse fogok tudni az önkéntesekkel menni, mert már sok szabadnapot kértem utazásokra. Bár azt mondták oda megyek, ahová csak akarok, nem akarom kihúzni a gyufát.

Délután nekivágtam a hosszú útnak Białystok-Varsó-Prága útvonalon (Polskibus-szal oda-vissza 180 zl, azaz 12613 ft). Varsóban 3 órám volt az átszállásra, addig találkoztam egy varsói ismerősömmel. Az éjszakaibusz indulása előtt 5 perccel sikerült felszállnom és kifognom az utolsó és legkényelmetlenebb helyet. Aludni csak kis megszakításokkal tudtam, de pozitívum, hogy volt net és konnektor a buszon.

Reggel Vit kijött elém az állomásra, otthon reggelivel vártak és még alhattam is egy órát. Többet is tudtam volna, de Luna a kiskutyájuk bemászott a hálózsákomba a hátamon végigfutva. Ez viccesebb volt mint az előző kutyás élményem, amikor egy hatalmas állat mászott rám kora reggel Vilniusban. Koradélután várost néztünk, és el kellett gondolkodnom, hogy igazat adjak-e a többi külföldi vendégüknek, hogy Budapestet megelőzve valóban a legszebb város-e. Kipróbáltam néhány cseh specialitást, majd mentünk az állomásra a találkozó többi külföldi résztvevője, egy német és egy holland eszperantista elé. Mindannyain Vitéknél éjszakáztunk és beírtuk magunkat a csaknem 200 vendéget tartalmazó vendégkönzyvükbe. Nekem is el kéne kezdenem a vendégkönyv vezetését, mert még csak február van, de már most sok mindenkinek adott otthont a nappalink.

Szombat reggel együtt indultunk az 1-a BIERo (Első sör) nevére keresztelt kisebb találkozóra. Prágától egy órányi vonatozásra található Pardubice adott helyet a találkozónak, ami Torunhoz hasonlóan, szintén a mézeskalácsáról híres. Egy itt lakó eszperantista család szállásolta el az összes résztvevőt egy éjszakára. Kb 15-en voltunk, 4-en külföldiek (lengyel, magyar, német, holland), a többiek csehek. A szállásunkhoz közel lévő étteremben ebédeltünk, és meglátogattuk a közelben lévő lovardát, ahol mindenki lovagolhatott. A nagy hideg miatt nem volt több lehetőségünk szabadtéri programokra, és hogy felmelegedjünk, a vendéglátónk édesanyja teával és kávéval várt minket. Megmutatta a kiadóját, ahol 82 éves létére is aktívan dolgozik az eszperantóért. Kávézás közben sor került a vetélkedőre, amire mindenkinek hoznia kellett valamit, aminek szerintünk köze van bármilyen módon a városhoz. A legjobb ötlet, sapkára varrt plüssló és mézeskalács, a szavazataink alapján jutalmat kapott. Az estét egy sörgyár vendéglőjében fejeztük be, ahol minőségi cseh söröket kóstoltunk a hazai vizezett sör árának feléért.

Másnap hazautazás előtt még volt egy kis idő várost nézni, ebédelni, és egy utolsó sörre Prágában. Annak ellenére, hogy összesen egy napot utaztam és két napot voltam Csehországban, megérte elutaznom az első ĈEJ és E-mental által szervezett találkozóra. Maximális vendégszeretetben és családias hangulatban volt részünk, így könnyebb kivárni az időt a következő nagyobb találkozóig :)