Amilyen pörgősre sikerült az elmúlt két hétvége, olyan csendesre az elmúlt hét.

Múlt hét előtti hétvégén szombaton Christina az egyik spanyol lány vegán bulit tartott a kollégiumban (ahol Dorota alkik, nem ahol az önkéntesek). Valamilyen spanyol ételt főzött tofuval, aminek el akartam lopni a recepjét, ahogy a fokhagymás gombájával is tettem, de még nem sikerült tofut találnom egy boltban sem. (félreértések elkerülése érdekében húsevő vagyok) Vasárnapra kirándulást szerveztem az önkénteseknek a közeli kisvérosba, Tykocinba, ami a környéken egyedülálló zsinagógájáról és építészetéről híres. Szép számmal gyűltünk össze reggel 11-kor, amikor kiderült, hogy a neten lévő téves infóval ellentétben egyetlen busz sincs vasárnap Tykocinba. Nagyon ideges lettem, mert már mindenki alig várta, hogy kipróbáljuk a zsidó éttermet. Szerencsére Przemek is ott volt és mentőötlettel állt elő. A szomszéd város helyett a Bialystok határában lévő falumúzeumba, azaz skanzenbe mentünk. Nagy pelyhekbe hullt a hó, amit a fiúk ki is használtak hógolyózásra és talicskaversenyzésre (két ember fogja a másik kettő lábát, akik a kezükön "futnak"). Idegenvezetést téli szezonban nem kaptunk, de itt is találtunk egy éttermet élő zenével és kandallóval. A délután nagyon jó volt arra, hogy össze kovácsolja a mi csapatunkat az utánunk egy hónappal érkező önkéntesekkel, akikkel eddig nem sok időt töltöttünk együtt. Az étterem után elmentünk Sergioék lakásába főzni (ezek a spanyolok mindig esznek), este pedig hazajöttünk Aurore-ral filmet nézni.

Hét közben igyekeztem itthon maradni, hogy ne költsek annyit és kivételesen sikerült is. Szerdán indult az új csoportom a líceumba és jó első óra volt, de mégse az volt, amit vártam. Renata 10 új tanulót ígért egy osztályból, de ebből az osztályból 5-en jöttek, plusz jött két régi tanítványom ismételni (cserébe elmaradtak a pénteki óráról), és jött 2 tanuló egy teljesen ismeretlen osztályból. Utólag kiderült, hogy félreértés volt, a maradék 5 azt hitte, hogy csak jövő héten kezdünk, a két potyautas pedig a tanulók szedték fel a folyosón, akik toboroztak embereket, hogy tanuljanak eszperantóul. Aranyosak, de lassítja a haladást, ha több osztályhoz kell igazítani az órák idejét. Máris át akarját rakni a szerdát csütörtökre.

A hétfői és a pénteki órák nagyon jók voltak, hála a dalhallgatós feladatoknak. A péntek nagy részét a szobám takarításával töltöttem, mert a hétvégére a varsói szintén önkéntes barátiank (egy spanyol, egy szerb, egy moldáv srác és egy belga lány) jönnek látogatóba és a lakásunk amasloĝejová vált. Pénteken a város szórakozóhelyeivel ismertettük őket, szombaton pedig Nelly szülinapjára mentünk, akit a fiúk a mid-term tréningről ismertek. (Mi őket on-arrival és mid-term tréningről) Öröm volt, hogy a hétvégére megtelt a lakásunk, olyan volt, mintha a gyerekeink lettek volna :) A spanyol srác minden ébren töltött percében hangosan beszélt, megakadályozva, hogy aludjunk, és félreértve a kérésünket, hogy dobják ki a karácsonyfánkat, ledobta az erkélyről :) Ezt leszámítva hiányoztak, amikor elmentek és várjuk már, hogy jövő héten jöjjön az eszperantó csapat.