A hétvégén Európában talán utolsónak, itt is beköszöntött a tavasz. Pénteken még a szokásos sapka, sál, kesztyű, szombaton viszont már a téli kabátban is melegem volt. A jó időt kihasználva Aurore-ral, Michivel és Maciekkel, akit a Laguage Cafeból ismerünk, meglátogattuk Tykocint, amit már régóta tervezünk, de eddig nem jött össze. Életemben először voltam zsinagógában, itt található Európa második legnagyobb zsinagógája, ami már csak múzeumként üzemel. Kiakadtam, amikor megtudtam, hogy nők nem vehetnek részt a szertartáson, csak egy ráccsal elkerített részről nézhetik. Nem tudom ezt mért tűrik el a 21. században! A zsinagógán kívül még megnéztük a 19. századi templomot, egy újjáépített várat és a zsidó temetőt, ahol találtam is egy követ Zamenhof sírjára (zsidó hagyomány, hogy a sírra követ tesznek virág helyett). A múltkori látogatás óta nem sikerült elég nagy követ találnom neki, de erre legalább tudok üzenetet írni. A kirándulás egy étteremben fejeződött be, ahol sikeresen otthagytam annyi pénzt, amennyit a jövő héten terveztem elkölteni. Bialystokba visszatérve megnéztük az ottani temetőt is összehasonlításképp, ami sokkal nagyobb és szebb volt, és felismerhető volt, hogy temetőről van szó. Majd egy kávézó adott rá alkalmat, hogy mégtöbb pénzt elköltsek.
Most már tényleg vissza kell fognom magam, mert a héten négy estét töltöttem szórakozással. A Language Cafe az eddigi legsikeresebb volt sok új emberrel, a szerdai couchsurfing találkozón pedig előadást tartottam Magyarországról. Most nem volt olyan jó, mint a szombati előadás, és úgy érzem az eszperantó kezd az angol rovására menni. Kéne találnom egy angol anyanyelvűt, mert ma észrevettem hogy a francia lakótársam kiejtése kezd rámragadni.
Egy kép a tykocini zsidó temetőből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése