Sikeres első eszperantó óra + Magyar-Lengyel baráság napja

A múlt hét folyamán átestem több megmérettetésen. Csütörtökön indult 10 fővel az új eszperantó kurzus az eszperantó klubban, ami miatt nagyon izgultam, mert több önkéntes és pár lengyel ismerősöm is jelentkezett rá. Aggodalomra nem volt semmi okom, mert nagyon gördülékenyen ment az óra, rögtön mindent megértettek annak ellenére, hogy csak az eszperantót használtam, és minden kérdésre tudták a választ. A legtöbben huszonévesek, de van két középkorú is, akinek kicsit lassabban megy a megértés. Rájuk jobban oda kell majd figyelnem.

Pénteken a Magyar-Lengyel barátság napja alkalmából PTTK (Álmos munkahelye) rendezvényt szervezett a Tokaj nevű magyar étteremben. Engem is megkértek, hogy vegyem ki a részem a munkálatokból. Álmos a közös történelmünkről, én pedig a közös kulturális kapcsolatokról tartottam előadást (angolul, lengyelre fordítva). Majd ezt magyar ételek kóstolása és kokárda készítés követte. Az est végén a résztvevők kitölthettek egy kvízt, aminek főnyereménye egy 100 zlotyis kupon volt, ami az étteremben levásárolható. Annyira sikeres volt a rendezvény, hogy a végén az étterem gulyással és pálinkával hálálta meg nekünk.

Az étterem után átmentünk a Tawernába karaokezni. Mivel a Gyöngyhajú lány a lengyeleknél is nagyon híres, Álmossal és Rékával (az új önkéntes Marcello helyett Suwałkiban) elénekeltük nekik lengyelül. A refrén ment mindenkinek magyarul, de a versszakokkal nagy bajban voltunk a lengyel szöveggel. Ezt bepótolandó, Álmos tegnapi szülinapján elénekeltük a dalt magyarul is Tankcspada, Zorall és István a király után. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül kiálltam énekelni, és egy cseppet sem zavart, hogy nincs is jó hangom. (Tegyük hozzá hogy semmilyen alkoholos befolyás alatt nem álltam!)

A szombati nap ismét kirándulással telt, most Kruszynianyba látogattunk, ahol régebben sok tatár lakott, és itt van az ország egyik leghíresebb mecsetje. A másik látványosság a muszlim temető, ahol a 17. századból is maradtak sírkövek, és a tatár étterem. Természetesen megkóstoltuk a tatár specialitásokat, de a jövőben ki fogom hagyni ezeket a kirándulásokat, mert az állandó étterembe járás nem az önkéntesek pénztárcájához való.

Este Przemeknél volt házibuli, és próbáltam a macskájával közeli barátságot kialakítani, de nem volt valami barátságos.

Íme a Kruszyniany-i mecset: