Toulouse 1

A gironai repülőtéren barátságos eszperantista várt, akinél egy éjszakát töltöttem a repülő késői érkezése miatt. Ez volt az első alkalom hogy ismeretlen eszperantistáknál aludtam, de nem a Pasporta Servo-n, hanem egy ismerősön keresztül találtam őket. A rövid látogatásom alatt sok érdekességet megtudtam, például a katalán nyelv helyzetéről és hogy utcai automatákban friss tehéntejet taláunk :D A vendéglátóm és a felesége nagyon segitőkészek voltak, kiderült, hogy a vonatok amiket a neten kinéztem nem közvetlenek, hanem legalább 3 átszállással és 100 euróval drágábban tudnám elérni a célom. Segítettek kedvezőbb járatot keresni és végül rátaláltunk a Eurolines közvetlen járatára, ami csupán 30 euróba került. Tökéletes választásnak bizonyult, szinte üres volt, végig szólt a zene és a menetidőnél hamarabb beért, csak a sofőr volt bunkó.

Toulouseba érkezve elcsodálkoztam, mekkora városról van szó. 500.000 lakosával Franciaország negyedik legnagyobb városa. (Nem szoktam utánanézni a meglátogatandó városoknak hogy a helyszínen lepődjek meg, ellentétben az első utazásaimmal, amiket részletesen megterveztem.) Az első estét Marion lakásában töltöttem, majd másnap költöztem át a végleges lakásomba, ahol az itt tartózkodásom végéig maradok. Egy eszperantista pár ajánlotta fel a lakását egy hónapra, amíg nekik nincs rá szükségük. A lakás a Jolimont  nevű hegyen van a központtól negyed óra sétára és 2 metrómegállóra. Az ablakból szép kilátás nyílna a városra, ha nem takarnák ki a szomszédos épületek. Az első pár napot a város felfedezésével töltöttem, pénteken megismerkedhettem az eszperantisták aktívabb felével, hétvégén pedig a hegyekbe mentünk egy kisebb találkozóra.

Az eszperantó nyelvű hosszabb beszámoló itt olvasható: http://lakrokodil.wordpress.com/2012/06/07/stago-en-la-montaroj/

A hétvége célja az volt, hogy a résztvevők felkészüljenek az egy héttel későbbi KER nyelvvizsgára, amit 17 országban 360 eszperantista tesz le egyidőben. Én is le akartam tenni, de kiderült, hogy Szlovákiában a szóbeli és írásbeli részét is le lehet majd tenni és inkább azt választottam Dorotával együtt. Visszatérve a hétvégéhez: a szállásunk egy hétvégi házban volt, amit eszperantisták üzemeltetnek különböző rendezvényeknek, táboroknak. Eddig ez a legtökéletesebb rendezvényhelyszín, ahol valaha voltam. Gyönyörű a kilátás, nagy kertje, szobái és társalgói vannak. Ahogy megérkeztünk és kigyönyörködtük magunkat elindultunk a piacra bevásárolni a főzéshez, ami szintén nagy élmény volt. Az otthoni piacokkal ellentétben inkább fesztiválon éreztem magam, ahol a helybéliek hetente összegyűlnek miközben utcazenészek szórakoztatják őket. A program a vizsgázók számára nyelvóra volt, mi többiek pedig nekiláttunk a főzésnek. Most is, mint Bialystokban sokszor gulyást főztünk (lassan úgy érzem mást már nem is tudok főzni), de 20 főre nagyobb munkának bizonyult. Szerencsére sok segítő kéz akadt hogy mi hamarabb kész legyünk. Természetesen most is nagy sikere volt és a résztvevők már alig várták a másnapi előadásomat. Szegedet mutattam be, ahová egyetemre jártam, illetve az eszperantó specializációt, ahol a nyelvvel megismerkedtem. Az előadás jó hosszúra nyúlt a sok kérdésnek köszönhetően. Hamar eltelt az idő és egy kis séta után a faluban már indulnunk is kellett vissza Toulouseba.


Néhány kép a kilátásról és a csapatról:

Visszatérve a hegyekből még nem sok feladat várt rám hétköznap, leginkább a várossal ismerkedtem. Részt vettem életem első élő rádióadásban, amit eszperantisták készítenek franciául az eszperantóról és megjelenik az egyik kereskedelmi rádióban. Interjút adtam eszperantóul, amit rögtön franciára fordítottak. A Muzaikoval van már tapasztalatom, de az élő adás még szokatlan volt. Ellátogattam a nyelvórákra is, hogy beszéltessem a tanulókat, esténként pedig megnéztem a cirkusziskola ingyenes előadásait. Az első előadásban a legtöbb trükköt én is meg tudom csinálni, amit bemutattak, itt inkább a szórakoztatáson volt a hangsúly, nem a zsonglőrtrükkök összetettségén. Hétvégén sor került a KER nyelvvizsgára, amire még Katalóniából is jötte vizsgázók. A kedvükért eszperantó nyelvű idegenvezetés volt szervezve a belvárosban, este pedig étterembe mentünk velük. Annak ellenére, hogy korlátlan volt a borfogyasztás, kénytelenek voltunk hamarabb távozni, mint terveztük, mert a szomszéd asztalnál lévő rögbi drukkerektől (itt a foci helyett a rögbiért van oda mindenki) már nem hallottuk egymás hangját. Vegül kerestünk egy csendesebb helyet, de ott már nem járt a korlátlan fogyasztás :)