Múlt héten Christophe-fal elutaztam Albiba, 85 km-re Toulousetól északkeletre, ahová minden héten megy órát tartani. Albi nagyon szép középkori városra emlékzetetett, két legnagyob nevezetessége a Toulouse-Lautrec Múzeum (amit már a szegedi Reök-palota kiállításáról ismertem) és a katedrális, amit az UNESCO 2010-ben a Világörökség részévé nyilvánított.
(A képet kivételesen nem én fényképeztem, mert végig esős időnk volt.)
A nyáron ez volt az utolsó eszperantóóra a csoport számára, ezért Kathy, az egyik tanítvány meghívott mindenkit magához vacsorára. Ahogy az lenni szokott, eleinte még rávették magukat, hogy eszperantóul beszéljenek, de pár pohár bor után már csak a francia ment nekik. Érdekes, hogy itt mindenki fütyül a vezetés előtti alkohol tilalomra, mert a bortermelők miatt úgysem ellenőrzik. Kathy egyedül él egy farmon a 3 hatalmas kutyájával és a szamarával, és a kertből mindenhonnan a környező dombok, hegyek és falvak látványa tárul elénk. Chrisophe-fal itt éjszakáztunk, és másnap ebéd után indultunk tovább Lavaur-ba, ahol egy másik csoport, vagy inkább baráti kör óráját látogattam meg (immár egyedül, mert Christophenak vissza kellett mennie Toulouse az ottani óráját megtartani).
Útba esett egy falu, ahol egy másik város csoportjának tagjai épp turnén voltak a vándorcirkuszukkal és érdekességképp beépítették az eszperantót is az előadásukba. Minden nap más-más faluban tartanak előadást és a közönséghez csak eszperantóul beszélnek. A franciáknak könnyű dolguk van a megértéséevel, hisz olyan kifejezéseket választottak, amik a franciában szinte ugyanúgy hangzanak. Érdekes volt eszperantóul végig nézni egy előadást és örültem, hogy mindent értek belőle. A közönségnek is nagyon tetszett az eszperantó ötlete és már Saluton-nal köszöntötték az előadókat. Bár nyelvtanilag nem teljesen helyesen beszéltek, de jó módszert választottak, hogy minél több emberrel megismertessék a nyelvet. Még jobb lenne, ha az előadások után a szülők és gyerekek feliratkozhatnának nyelvórára, de ahhoz sok tanárra lenne szükség, akik hetente bejárják a falukat.Hosszas kutatómunka eredményeként, ait a internet lassúsága csak megnehezített, megtaláltam a weboldalukat (a képre kattintva megnyílik):
Az előadás után Christophe bemutatott egy eszperantistának (a régióban sok eszperantista van akik a környező településekről gyűlnek össze együtt tanulni a nyelvet), aki elhozta az előadásra a tanítványait és aki továbbvitt a kisbuszával Lavaurba, ahol a vendélátóim felszedtek az állomáson. Tőlük kapom a lakást is, és most hozzájuk voltam hivatalos a vacsorával egybekötött eszperantó órára. Ők egy egy utcából álló (szintén középkori stílusú) faluban laknak, ahol mindenki ismer mindenkit. A kertből és az ablakból hasonló festői táj tárul a szemünk elé, mint Kathy kertjéből és tiszta időben ellátni a Pireneusokig. Meglepődtem, hogy mennyien jöttek el, és nagyon jó hangulatban telt az este. Mivel többen voltunk, sikerült elérnem, hgy ne mindenki csak franciául beszéljen, de egyedüli külföldiként ez nem olyan egyszerű. Bár a franciák még mindig jobbak, mint a lengyelek (bocs lengyelek, ha google fordítóval olvastok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése