Oldalak

2012. január 15., vasárnap

Újra Bialystokban

A toruni tréning után hétfőn a reggel 8-as vonattal délután értünk Aurore-ral Bialystokba. Álmos és Anna kijöttek elénk az állomásra kocsival és együtt elmentünk megvenni a bérletünket a tömegközlekedésre. Estére lengyelezést terveztem, de annyira hulla voltam hogy csak pihentem és emaileket olvastam. Másnap egyre kellett mennem a könyvtárba, így végre sokáig alhattam. A könyvtárban a katalógusban kellett összeszámolni, hogy az előző évben mekkora értékben érkeztek új könyvek. Ha jól emlékszem kb 17.000 zlotyi volt a végeredmény. Azokat a könyveket, amik már megvoltak a könyvtárban, Ela a szegedi eszperantó gyűjteménynek ajándékozta. Egy autóval rendelkező ismerősöm segítségével már átszállítottam a lakásunkba, ahonnan majd a szüleim fogják Magyarországra vinni, ha jönnek tavasszal meglátogatni. Pár száz könyvről van szó, jó móka lesz listát írni róluk. A könyvtár után az év első lengyelórájára mentem teljesen felkészületlenül és megkértük Ulát, a tanárt, hogy ismételjünk. Ez jó ötletnek bizonyult, mert láttam, hogy az új nyelvtanon kívül elég sok mindenre emlékszem és ez adott egy kis reményt, hogy valaha még fogok lengyelül beszélni.

Lengyelóra után rohantam a Eszeprantó-klubba összeszedni a Language-Cafehoz szükséges dolgokat (táblák, amik megmutatják milyen nyelvet beszélnek az adott asztalnál, szórólapok, stb) és mentem is az Esperanto-Cafeba megtartani az év első Language-Cafeját. Talán az elsőn kívül ez volt eddig a legsikeresebb. A magyar asztalhoz Álmoson és Piotron kívül (aki folyékonyan beszél magyarul) jött még egy érdeklődő a magyar nyelv iránt. Nyáron Sárospatakon nyaralt és tetszett neki a magyarok vendégszeretete. Tanítottam neki néhány hasznos kifejezést, a számokat, ABC-t stb. Ő is egy nyelvőrült, mint mindenki, aki magyarul tanul. Meg is ígértem neki, hogy legközelebbre elhozom neki a kínaiul beszélő ismerősöm, mert a kínai iránt is érdeklődik. Jó lenne ha lenne kínai asztalunk is :)

A hónapok során annyira népszerűvé vált a Language-Cafe, hogy sokan kértek, hogy ne csak egyszer, hanem legalább kétszer legyen egy hónapban. Megkérdeztem több embert és mindenki egyet értett, úgyhogy ha a kávézó is beleegyezik, két hét múlva ismét találkozunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése