A tervezettnél egy nappal tovább maradtam Gdanskban, mert a JES hangulat nem engedett távozni és véletlenül kétszer is lekéstem a vonatom. A JES-ejot el kellett hagynunk délután egyig és a csapat átköltözött a szomszédos hostelbe. Valakinek az a csodás ötlete támadt, hogy menjünk el enni. Az egész találkozó alatt azt az egy hibát követtem el, hogy nem kértem étkezést, ennek következtében nem is nagyon ettem semmit, mert nem volt idő elhagyni a helyszínt a sok program miatt. Épp ezért meg is örültem, amikor valaki evést emlegetett. 3 olasszal, Dorotával és Roĉjoval megtaláltuk a legjobb és legkényelmesebb olasz éttermet és olyan jót ebédeltünk, hogy emiatt késtem le a második vonatom. Ha már még egy napot kellett maradnom, elhatároztuk, hogy megnézzük a várost. Majd jöttek a jobbnál jobb ötletek, és elmentünk a tengerhez is és betértünk egy tengerparti vendéglőbe is. Mire visszatértünk a hostelbe, ott már javában folyt a zenélés és a játék, és amikor mindenki nyugovóra tért, elindultam a hajnali vonathoz.
Január 2-án 6 óra vonatozás után hulla fáradtan végre megérkeztem Szczecinbe a barátnőmhöz, Zsuzsihoz, aki augusztus végéig dolgozik egy oviban önkéntesként. Jó volt egymást újra látni 4 hónap után, amikor kijött elém az állomásra. Az állomástól kb 15 percet villamosoztunk, mire elértünk a lakásába, amin egy román önkéntessel osztoznak. A lakás a miénknél kicsit kisebb, de szép és otthonos. Amíg Zsuzsi elment a boltba, hogy legyen mit ennünk, én lefeküdtem aludni. 5 órának éreztem, de csak másfél volt. Mire felébredtem, Foka (komolyan így hívják), a lakótárs már otthon volt. Az estét az albérletben töltöttük, pierogit ettünk magyarosan, azaz tejföllel és pirosarannyal és megismerkedtem a többi önkéntessel és egy Marta nevű lengyel lánnyal. Később átmentünk egy közelben lévő szórakozóhelyre, majd 11 órát aludtam napok óta először. Másnap már élőbbnek éreztem magam és elindultunk várost nézni. Épp egy nagy parkban sétáltunk, amikor eleredt az eső és az eredeti tervtől eltérve városnézés helyett csak vásárolgattunk.
Szczecin hatalmasnak tűnt és Gdansk után túl modernnek és indusztriálisnak. A város szép részeit nem sikerült felfedeznem, de talán majd ha nyáron visszalátogatok. A második Szczecinben töltött estém is hasonlóan telt az előzőhöz. Átjött néhány önkéntes, egy olasz főzött nekünk és iszogattunk. Az itteni önkéntesek ugyanúgy élnek mint mi, talán Zsuzsinak annyival rosszabb a helyzete, hogy még nem találtak neki lengyel tanárt és így nehezebben megy a kommunikáció az oviban. De már ez a probléma is megoldódni látszik, mert a Marta nevű lány fogja tanítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése