Bialystokból hajnali 6-kor kellett indulnom, hogy este 10-kor már Magyarországon legyek. Vonattal mentem Krakkóig, onnan pedig Orangeways-el Budapestig. Megjegyzem, ez az út ugyanannyiba került, mint Pestről levonatozni Szegedre diákkedvezmény nélkül… A Krakkói átszállás nem volt egyszerű, mert az információs pultban nem voltak segítőkészek, a táblára pedig nem volt kiírva, hogy honnan megy a busz. Ahonnan mennie kellett volna, ott nem volt és már épp beletörődtem, hogy lekéstem, amikor kaptam egy SMS-t (köszi Orangeways!), hogy egy órát késik a busz a szlovákiai havazások miatt, úgyhogy megnyugodtam és visszamentem a helyemre. A késésünket majdnem behoztuk és anyuék már vártak a Stadionoknál. Magyarországra visszamenni ugyanolyan volt, mintha csak pár napos nyaralásra mentem volna külföldre, leszámítva, hogy idegesített, hogy mindenhol értem, hogy körülöttem mit beszélnek. Sokkal kényelmesebb, hogyha nem figyelek a lengyelekre, nem kell tudnom miről beszélgetnek.
Az otthon töltött idő pihenés helyett barátok és rokonok látogatásával telt. Egy napot töltöttem Szegeden, egy pupák kivételével mindenki eljött, hogy a törzshelyen újra összegyűljünk és találkoztam a tanárnőimmel is az egyetem eszperantó szakáról. Egy este egy másik társasággal szokásos karácsonyi Pizza Hutozásra mentünk és megünnepeltük az eddig elmaradt szülinapokat. Karácsony előtt egy nappal a gimiből ismert barátnőimmel nálunk tartottuk a szokásos közös karácsonyunkat. Csináltam nekik pierogit, ami nem lett olyan jó, mint a Przemeké volt, de első próbálkozásnak jó lett. Sajnos nem volt annyi időnk, hogy mindenkiről mindent megtudjak, na de majd nyáron. A karácsonyt felváltva egyik, s másik nagyszüleimnél töltöttük és meglátogattam a család legfiatalabb pár hónapos tagját is. Az egy hetes hazalátogatás nagyon hamar eltelt és karácsony másnapján már utaztam is vissza Lengyelországba.
A gdanski, toruni és szczecini utazásról hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése