Az elmúlt hetekben nem sikerült behoznom a lemaradásom blogügyben, de napokban megpróbálok mindent bepótolni, hisz sok minden történt. Ez az utolsó hetem Bialystokban, de ne szaladjunk előre, kezdjük ott, ahol abbahagytam 2 hónapja:
"Még 4 nap van az IJF-ig, az olasz eszperantó találkozóig, ahol egy éve az eszperantó életem kezdődött. Tavaly egyedül vágtam neki az ismeretlen útnak, de idén Dorotával és Aurore-ral utazunk annak reményében, hogy Cerviában a tengerparton valóban tavasz vár minket, nem hó és 1 fok, mint Bialystokban. Jelenleg 89 jelentkezőnél tartunk, és a résztvevők nagy részét ismerem, így nagyobb bulinak ígérkzik, mint egy évvel ezelőtt, bár arról se panaszkodhatok."
"Még 4 nap van az IJF-ig, az olasz eszperantó találkozóig, ahol egy éve az eszperantó életem kezdődött. Tavaly egyedül vágtam neki az ismeretlen útnak, de idén Dorotával és Aurore-ral utazunk annak reményében, hogy Cerviában a tengerparton valóban tavasz vár minket, nem hó és 1 fok, mint Bialystokban. Jelenleg 89 jelentkezőnél tartunk, és a résztvevők nagy részét ismerem, így nagyobb bulinak ígérkzik, mint egy évvel ezelőtt, bár arról se panaszkodhatok."
Ezt írtam piszkozatba négy nappal az IJF előtt, és bár az időjárással nem volt szerencsénk, minden várakozásomat felülmúlta a találkozó. A bialystoki lányokkal április harmadikán este utaztunk Poznanba vonattal, ahonnan reggel 8-kor indult a repülőnk Bolognába. Ha sokat utazik az ember, előbb utóbb elvesztik az új helyek a varázsukat, így volt ez az olasz úttal is kezdetekben. Bár szeretek repülni, most csak azt élveztem, hogy végre tudtam kicsit aludni, ami a vonaton és a reptéren egyáltalán nem sikerült és emiatt mindannyian morcosak voltunk. A bolognai reptérről busszal kellett menni a belvárosban lévő pályaudvarra, ahol reggelire vadászva összefutottunk a szintén reggelire vadászó Alisával, akivel az egy évvel ezelőtti IJF-n ismerkedtem meg és aki az első eszperantista barátnőm volt. A karavánunk négy főre bővült, és az átszállásnál még egy eszperantista csatlakozott hozzánk. A cerviai állomásra érve rögtön Timivel találkoztunk, aki épp a fesztivál helyszínére igazító táblákat ragasztgatta ki. Timi a büszkeségem, hisz ő is a Szegedi Egyetemen tanult eszperantóul mint én, és ugyanazzal a csereprogrammal vett részt élete első rendezvényén, az IJF-n, mint én egy évvel ezelőtt. A másik büszkeségem Aurore, aki az én csoportomban kezdett eszperantóul tanulni, és már egymás közt az angol helyett az eszperantót használjuk :) A fesztivál egy tengerparttól 100 méterre található hotelben zajlott (Hotel Tania = olcsó hotel lengyelül). Mi voltunk az első nagyobb csapat aki megérkezett, és a már jól ismert szervező csapat ugyanolyan barátságosan fogadott, mint egy éve. Az első este a szokásos ismerkedő estével telt, de nem sok szükségem volt rá, hisz a társaság legnagyobb részét már jól ismertem. Öröm volt mindenkit viszontlátni és visszaemlékezni az egy évvel ezelőtti első eszperantó rendezvényemre. Első este korán elmentem aludni kipihenni az utazás fáradalmait, de a többi este bőven bepótoltam ezt az egy napot...
A találkozó programja most is gazdag volt, napközben előadások, játékok, nyelvórák, este gufujo, drinkejo (már említettem őket a JES-ről szóló bejegyzésben) és minden nap más és más eszperantó előadó koncertezett (Stefo, Martin, Roĉjo, Pieĉjo, Gijom, Johannes, és egy nem eszperanóul énekelő együttes: mama Afrika). Most is, mint mindig, részt vettem a városi játékokon (urba ludo), ahol különböző feladatokat kellett csapatokban teljesíteni, a Capoeira edzésen (Michele és Stefano vezetésével) és a közös éneklésen. Valamint az IJF tradícionális programjain, a Trinkomanĝa Nokton (Evés-Ivás Éjszakája), aminek keretei közt minden nemzet hoz magával valamilyen különleges ételt italt az országából, és mindenki mindent megkóstolhat. Bár 3-an voltunk magyarok, Timi mentette meg a becsületünket, mert mi a Danival semmit nem vittünk magunkkal. Mentségemre szóljon, hogy én nem Magyarországról mentem. Ja és kimaradt az Internacia Vespero (Nemzetközi Est), ami Ki mit tud?-ként funkcionál. Én a lakótársam által tanított Bretagne-i táncban vettem részt, és egy kisebb csoporttal elénekeltük az Imagine-t és a Because-t eszperantóul Stefo fordításában. (Furcsa az eszperantó verziók után most az angolt hallgatni.) A programhoz én is hozzájárultam egy előadással az Európai Önkéntes Szolgálatról, és hogy milyen lehetőségek vannak az eszperantóval, de mivel egy időben volt a bórkostolóval, érthető okokból nem volt nagy a hallgatóságom :)
Folyt. Köv. :)
.jpg)
A találkozó programja most is gazdag volt, napközben előadások, játékok, nyelvórák, este gufujo, drinkejo (már említettem őket a JES-ről szóló bejegyzésben) és minden nap más és más eszperantó előadó koncertezett (Stefo, Martin, Roĉjo, Pieĉjo, Gijom, Johannes, és egy nem eszperanóul énekelő együttes: mama Afrika). Most is, mint mindig, részt vettem a városi játékokon (urba ludo), ahol különböző feladatokat kellett csapatokban teljesíteni, a Capoeira edzésen (Michele és Stefano vezetésével) és a közös éneklésen. Valamint az IJF tradícionális programjain, a Trinkomanĝa Nokton (Evés-Ivás Éjszakája), aminek keretei közt minden nemzet hoz magával valamilyen különleges ételt italt az országából, és mindenki mindent megkóstolhat. Bár 3-an voltunk magyarok, Timi mentette meg a becsületünket, mert mi a Danival semmit nem vittünk magunkkal. Mentségemre szóljon, hogy én nem Magyarországról mentem. Ja és kimaradt az Internacia Vespero (Nemzetközi Est), ami Ki mit tud?-ként funkcionál. Én a lakótársam által tanított Bretagne-i táncban vettem részt, és egy kisebb csoporttal elénekeltük az Imagine-t és a Because-t eszperantóul Stefo fordításában. (Furcsa az eszperantó verziók után most az angolt hallgatni.) A programhoz én is hozzájárultam egy előadással az Európai Önkéntes Szolgálatról, és hogy milyen lehetőségek vannak az eszperantóval, de mivel egy időben volt a bórkostolóval, érthető okokból nem volt nagy a hallgatóságom :)
Folyt. Köv. :)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése