Barcelona

Amióta 3 éve elkezdtem spanyolul tanulni, azóta nagy álmom volt, hogy végre eljussak Barcelonába. Most, hogy Toulouseban töltöttem egy hónapot és ennyire közel kerültem imádott városomhoz, nem bírtam megállni, hogy ne töltsek el itt egy hétvégét, mielőtt visszarepülök Magyarországra. Bár az önkéntes fizetés nem a legmagasabb, sikerült annyit félreraknom, hogy kihúzzam egy olyan drága városban, mint Barcelona. Ennek ellenére próbáltam gazdaságosan megoldani (sikeresen, hisz a SES-re és az IJS-ra is az itt félretett pénzemből mentem. De erről később.) A vonat ugyebár szóba se jöhetett, a csillagászati ára miatt, ezért először az Eurolines járatát néztem ki 39 euróért. De mire odáig jutottam, hogy megvegyem a jegyem, az ára felszökött 80 euróra. Mentőötletként kipróbáltam a  http://www.blablacar.com/-ot, ahol autósok és utasok vehetik fel egymással a kapcsolatot, fuvart biztosítva benzinpénzért cserébe. Eddig soha nem kaptam választ ezen az oldalon, de már szorított az idő, ezért felhívtam az egyik számot, ami meg volt adva. A fiatal srác szerencsére tudott angolul, és meg is állapodtam vele az indulás időpontjában. Így negyed annyiért jutottam el Spanyolországba, mint busszal mentem volna, a pár pont a kedvenc együtteseimet hallgatta az autóban és még az eszperantó iránt is érdeklődtek. Meg is adtam nekik a pau-i klub elérhetőségét, mert odavalósiak. A megérkezés nem volt zökkenőmentes, egyrészt mert a dugó miatt később értünk Barcelonába, plusz nehezen találtuk meg a reptér bejáratát (itt állapodtunk meg, hogy kiraknak). Egy eszperantistánál aludtam, volna, de ő aznap már nem tudott fogadni a késői megérkezés miatt, így ott voltam a hatalmas csomagommal egy idegen városban szállás nélkül. 

Mint mindig, most is előre bebiztosítottam magam. A couchsurfing.org oldalon több utazóval felvettem a kapcsolatot, akik szintén egyedül jöttek a városba és társaságot kerestek. Egy indiai srác, akivel találkozót beszéltem meg, felajánlotta, hogy maradjak a hoteljében, de először visszautasítottam, mert már volt szállásadóm. Most kapóra jött ez a lehetőség. A reptéren kapott térképpel könnyen eligazodtam a milliónyinak tűnő metróvonalon és hamar meg is találtam a hotelt. Az egy indiai srácból végül kettő lett, és miután letettük a csomagokat, nekivágtunk az éjszakának. Végig nagyon jól kijöttünk, olyan volt, mintha a kisöcséim lettek volna. mindketten 1-1 évvel voltak fiatalabbak nálam. Shrey (így hívták az egyiket) velem ellentétben alaposan felkészült a látnivalókból, és első állomásunk a zenélő szökőkút volt. A képek valószínűleg nem adják át élethűen az élményt, de előben mindenkinek tátva maradt a szája a fényektől és az effektektől. A margitszigeti szökőkút a nyomába se ér (vajon emiatt is börtönbe kerülhetek, hogy ezt leírtam?) A képek nézegetése közben ezt kell hallgatni: http://www.youtube.com/watch?v=Ssbj1VRplH0

 

Több időt is szívesen eltöltöttünk volna itt, de estére már beterveztünk egy couchsurfing bulit a tengerparton, amit meghirdettek a honlapon minden épp Barcelonában tartózkodó couchsurfernek. Sört a tengerparti árusoktól vettünk, és csatlakoztunk a bulihoz. Mire odaértünk, már jó sokan voltak, és az este folyamán csak egyre többen lettünk. Egy magyar lánnyal is találkoztam, és megszámlálhatatlan sok emberrel beszélgettem. Még nem vettem részt ilyen tengerparti buliban, de hozzá tudnék szokni. Hajnalban akartam úszni a tengerben, de helyette elrángattak egyik tengerparti szórakozóhelyről a másikba, ahol csak a csoda folytán nem ment tele a talpam üvegszilánkokkal a mezítláb táncolás során. Amíg mi buliztunk, a couchsurfing buli szétszéledt, de az ismerkedést folytattuk egy spanyolokból álló buliban, ahová véletlenül keveredtünk. Végül reggel értünk vissza a hotelbe és két óra alvás után mentem az eredeti szálláshelyemre, az eszperantistához, akiről kiderült, hogy egy jóbarátomnak (aki az IJS-ra is eljött) a tanára. Itt épphogy leraktam a cuccaimat, zuhanyoztam, és siettem vissza a belvárosba, hogy egy percet se vesztegessek el a kevés időmből. A fiúkkal megbeszéltük, hogy találkozunk az ingyenes városvezetésen, de mindannyian lekéstük, és helyette elmentünk a strandra. Az elmúlt egy évben voltam néhányszor tengernél, de sosem volt olyan az idő vagy a víz hőmérséklete, hogy fürödni lehessen. Ezt most végre bepótolhattam, egész napot a vízben töltöttük. Én naivan azt gondoltam, hogy ha nem napozok annyit, nem éghetek le, de alábecsültem a déli napsugarakat. 

Délután, megcéloztam a következő ingyenes idegenvezetést, ami Gaudi épületeihez kalauzolt el. A fiúk maradtak a parton az újonnan csatlakozott couchsurfer lányokkal és csak a városnézés végére csatlakoztak a csoporthoz. Pár szót az idegenvezetésről: Barcelonában van néhány egyesület, aki az interneten hirdet ingyenes profi vezetést a turistáknak angolul. A túra végén a résztvevők eldönthetik mennyi borravalót adnak az idegenvezetőnek, mindenki a maga pénztárcájának megfelelően. Szerintem ez egy fair módja, hogy a kevésbé módosak is értesülhessenek a fontos információkról. A csoporttal Gaudi építészetét tanulmányoztuk a városban és a túra a Sagrada Familiánál fejeződött be. Addigra indiai barátaim is odaértek és elbúcsúztunk egymástól, mert nekik csak két napjuk volt erre a városra, amire egy hét se lenne elég. Pár Gaudi épület:

 A Sagrada Familiánál találkoztam egy másik couchsurferrel Portugáliából, és ha már amúgy is Gaudi napot tartottam, elmentünk a Park Güellbe. Épphogy csak átfutni volt időnk, mert ő is meg én is odaígértük magunkat a szállásadónknak aznap estére. Ezért kis séta után visszaindultam Badalonába (20 perc a belvárostól) és egy kis beszélgetés után hulla fáradtan estem ágynak. Másnapra két túrát terveztem be, de az elsőt elaludtam, így helyette a Mont Juicre másztam fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra. Örültem, hogy végre egyedül lehetek és nem kell alkalmazkodni másokhoz. Miután kigyönyörködtem magam, visszamentem a Sagrada Familiához, mert belülről is meg akartam nézni, de olyan hosszú volt a sor, hogyha kivárom, lekésem a második vezetést is. Ez a túra a régi városrészbe vitt és templomokat, épületeket néztünk. A magányt nem tudtam sokáig élvezni, mert hamar összebarátkoztam egy ausztrállal és egy kanadaival. A túra után visszamentem a Park Güellbe, mert előző nap nem sikerült az egészet bejárnom. Pár kép a hegyről és a parkból:

Mire végeztem a parkkal, besötétedett és elindultam vissza, hogy másnap ne késsem le a Budapestre menő gépem. Korábban indultam, de még így is épp időben értem oda a beszállásra. Pár dolgot ki kellett dobnom a reptéren, hogy ne legyek túlsúlyos, és végül unalmas repülőút után haza értem.