Nem írtam egy darabig, mert volt egy kis technikai problémám. A Dinanban tett látogatás után elromlott a telefonom Sd kártyája és az összes készített fénykép rajta maradt. Ezen olyan mérges lettem, hogy nem is akartam írni a blogba, amíg nem oldódik meg a probléma. A képek nem kerültek elő, de már van új SD kártyám, így az alkalmazásoknak is van hely újra a telefonomon. Most megpróbálom röviden összefoglalni az azóta történteket külön bejegyzésekben, hogy ne legyen túl hosszú.
A következő hétvégét a Bretagne-tól délre lévő Belle-Île-en-Mer nevű szigeten töltöttem, ahová a Vannes-i eszperantó klub szervezett kirándulást. Quiberonból hajóval mentünk a szigetre, a jegy egy útra kb 17 euróba kerül. Nagy tömeget fogtunk ki, mert Párizsban a tavaszi szünet első napja volt és a Párizsiak szívesen töltik itt a szabadidejüket a hétvégi házukban. A program nem volt éppen vegetáriánusok számára tervezve, ha ezt tudom (elolvastam a programot de nem értettem), valószínűleg nem fogadom el a meghívást. Délelőtt kagylókat gyűjtöttünk, amiről először azt hittem, csak a partra sodort még élő kagylókat szedjük össze. A kagylókat a természetes élőhelyükről kellett elszakítani, akik a sziklákba kapaszkodva élvezték az apályt és a dagályt és gyűjtötték táplálékukat. Onnan kellett erőszakkal leszakítani őket, mert nagyon kapaszkodtak. Olyan volt mint egy szüretelés, csak élőlényekkel.
Aki megrögzött húsevő és úgy gondolja az embernek joga van mindent lemészárolni amit alacsonyabb rendűnek tart önmagánál, az ne olvasson itt tovább, mert a nyugalom megzavarására alkalmas részek következnek.
A „szüret” után piknikeztünk a tengerparton, délután pedig a begyűjtött állatok élve megfőzése és feldarabolása következett. A másik csapat rákokat gyűjtött, akit ők „tengeri póknak” hívnak, még a neve is arra buzdít minket hogy elfogyasszuk. Ironizálok. A rákok mellett egy másik állatot is begyűjtöttek, amit még életemben nem láttam. A franciák pousse-piednek hívják és így néz ki:
A Wikipédia szerint csak Bretagne déli partjaitól délre Afrika északi partjaiig található meg az állat. Ennek a szegény állatnak nagyon kevés része ehető, csak a lábainak a belső része, ami úgy néz ki mint a takony megfázás esetén. És az íze is olyan lehet, mert akik ettek belőle, azt mondták „Nem finom, de ez az állat csak itt a szigeten található.” Tehát még értelme sincs, hogy megeszik, csak azért teszik, mert különleges.
Visszatérve a főzésre, a kagylókat élve lábasba tették, és addig főzték őket, amíg meghaltak és kinyílt a házuk. Utána saláta/leves/előétel készült belőlük. A kisebb rákokat az élve megfőzés után feldarabolták, hogy a kevés húsukból krémlevest csináljanak, és hogy nagyobb részüket (főleg a páncélt) kidobják, mint amit felhasználtak belőle. A nagyobb rákokat (emberi fejnél nagyobbak) egészben megfőzték, miután az élő rákokkal mindenki fényképezkedett, durván taszigálva őket mintha tágyak lennének, hogy megfelelően be legyenek állítva a képhez. A főtt rákok voltak az utolsó fogás, a páncéljukat fogóval szétroppantották és egy hústűnek kinéző eszközzel kikaparták belőlük a húst. Mindezt olyan hanghatások kísérték, mintha emberi csontokat törögettek volna órákon keresztül. Következtetés: óriási szenvedés az állatnak, rengeteg munka az elkészítés és az elfogyasztás módja, mindez pár perc élvezetért. Mivel a tenger gyümölcsein kívül más menü nem volt, én sajtos tésztát ettem. A barbár táplálkozási szokást ennyivel kommentálták: „Bocsánat, de mi nagyon szeretjük”. Szerkesztés: azt lehagytam, hogy a tengeri sünt élve feltörték, élve kenték kenyérre és élve ették azt is. És eszembe jutott erről az esetről a következő kép:
Egyébként a sziget nagyon szép volt, új állatokat és növényeket ismertem meg, amit előtte nem, és sokat kirándultunk. Az első napi esőért kárpótolt minket a vasárnapi napsütés, a kirándulás után néhányan a tengerbe is bementek. A hétvége tanulsága az új ismereteken kívül számomra az volt, hogy ne fogadjak el többet meghívást tenger gyümölcsei partira, és hogy minden programot fordítsak le, mielőtt meggondolatlanul igent mondok valamire.
Néhány kép a szigetről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése