A szabad hétvégémet megint telesűrítettem programokkal. A pénteki futás-színház-kiállítás után szombatra ebédre voltam hivatalos a szomszédos Pordicba egy eszperantista házaspárhoz. Biciklivel akartam menni, de az eső miatt végül busz lett belőle. Mire odaértem kisütött a nap és ebéd után átmentünk sétálni a szomszédos Binicbe. Így napsütésben sokkal szebb volt, mint amikor esőben-szélben Aurore-ral voltunk a kikötőben. 5-re vissza kellett érnem Plérinben egy találkozóra. A couchsurfingen találtam egy nőt (az egyetlen felhasználót 10 km-es körzetben), aki beszél magyarul. Vele a Saint-Brieuc-i kikötőben kávéztunk, és kiderült, hogy ismeri a pordic-i vendéglátóimat,és úgy tanult meg magyarul, hogy eszperantista anyukájával kiskorában sokat voltak Magyarországon. Az érdekesség ebben, hogy nem eszperantista nőről van szó, és nem eszperantó kapcsolatokon keresztül találtam meg! És ráadásul volt Grésillonban is, amiről két poszttal ezelőtt írtam. Ezek után ne mondja senki, hogy nem kicsi a világ!
Binic
Binic apály
Szombat késő estére még volt egy táncház meghívásom is. Ilyen esteket egész Bretagne-ban rendeznek, mindig más faluban/városban. Tradícionális breton táncokat tanítanak breton népzenével. Két zenekar akik váltották egymást, az egyik nagyon érdekes volt, hogy csak a hangjukat használták torokéneklésre (azt hiszem ebbe a műfajba tartozik) és mégis olyan volt mintha zene lett volna. Nem volt tánctanár, de akik ismerték a táncot azok mutatták azoknak akik nem, azaz nekem. A táncok egyszerűek voltak, többnyire lépegetés, de szórakoztató, nem volt benne olyan sok ugrálás, mint az íreknél.
A vasárnap egy egész napos kirándulással telt a francia tanárunkkal és a szíriai családdal, akikkel a kezdő csoportban vagyok. Perros-Guirec kocsival egy órára van innen Bretagne majdnem legészakibb csücskében és rózsaszín gránitjairól híres. Eddig ez volt a legszebb látványosság, amióta itt vagyok, leszámítva a vízbe fulladt rókát. A partvidék néhány óra alatt bejárható, attól függ, ki mennyi szelfit szeretne készíteni útközben. A képek magukért beszélnek.
A pillanat amikor élőben látod, ami hónapok óta a háttérképed az asztalodon:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése