Lannion
A szigeten töltött hétvége után Lannion melletti faluban töltöttem egy hétvégét, ahol az ottani eszperantisták láttak vendégül. A házuk a tengerre nézett, és csodaszép kilátás tárult elénk minden szobából a hatalmas ablakoknak köszönhetően. Szombaton összehívták a kedvemért az eszperantóul tanulókat és a helyi kocsmában tartottam nekik beszélgetős órát breton sörök kíséretében. Meglepődtem, hogy viszonylag sok volt köztük a fiatal és a gyerek is, aki tanulja a nyelvet. Még egy lány is jött, aki aznap reggel kezdett el tanulni, de azért ő is megpróbált megszólalni a haladó órán és meglepően jól ment neki.
Vasárnap egy gall faluban töltöttük a napot, ahol a vendéglátóim önkénteskednek. A falut azért építették, hogy a bevételt egy afrikai falu megsegítésére fordítsák. A gyerekek és a felnőttek hagyományos fa játékokat próbálhattak ki, csónakázhattak, körhintázhattak (amit az egyik szülőnek kell hajtania) és sok érdekes dolgot megtudhattak a gallok életéről. A falu közepén egy szabadtéri, de fedett palacsintázó van, ahol koncerteket is szoktak tartani. Amikor volt egy kis szabadidőnk, ellátogattunk Île Grande-re, ahol egy madárrezervátum és múzeum van.
Hétfőn az egyetemen vendégelőadóként órát tartottam, a cél itt is a tanulók beszéltetése volt, ez a kedvenc óra típusom, mert itt ők beszélnek, nem én. Május végén a terv szerint leteszik a B1 szintű írásbeli nyelvvizsgát.
Hosszú hétvége
Idén itt májusban minden héten van egy munkaszüneti nap, ami miatt kb egész hónapban alig dolgoznak az emberek. A május elsejei hétvégével kezdődött. Nagyon hideg, esős szeles idő volt, és bár szerettünk volna a lengyel lánnyal kirándulni, inkább nem merészkedtünk ki a rossz időbe. Így egész nap otthon voltam, pedig három különböző társaság is hívott a Marionett fesztiválra a szomszédos városba. Szombaton végül nem bírtuk tovább az otthon ülést és mégis nekivágtunk az esőnek a lengyel lánnyal. Busszal elmentünk Lanloup-ig, ahonnan a cél Saint-Quay-Portrieux lett volna, de kicsit túlbecsültük magunkat, mert csak egy falunyit tudtunk haladni, ez is 12 kilométer volt, amit gyakran felfelé kellett megtennünk. Többnyire esőben mentünk a partszakaszt körülvevő ösvényen, amin egész Bretagne-t körül lehet járni. Két óránk volt körülbelül eső nélkül. Nem is az esőtől ázott be a cipőnk, hanem a nedves fűtől és sáros utaktól. Végül ahogy megláttuk, hogy nagy vihar közeledik, már a tengert is alig láttuk, pedig mellette voltunk, visszaindultunk a faluba, ahol a visszafele tartó buszunk felvett volna minket, de a falu központja messzebb volt a parttól, mint gondoltuk. 30-45 perc bolyongás után leintettük az első arra járó autót (mert előtte egy lélekkel se találkoztunk), aki elvitt minket a buszmegállóig. Szerencsénk volt, mert rossz irányba mentünk és le is késtük volna a buszt. A busz előtt még megittunk gyorsan egy kávét hogy felmelegedjünk. Ahogy meghallották hogy külföldiek vagyunk rögtön az egész kocsma barátkozni akart velünk, és ahogy itt szokás, mindenki rögtön felajánlotta, hogy elvisz a hajóján a tengerre, ha legközelebb jövünk.
A vasárnapi programot majdnem lehagytam, annyi minden történik minden nap, hogy már én se tudom követni. Az esős szombat után szép napsütéses nap volt, az egyik eszperantista megcsinálta a defektes bicikli kerekem, így végre újra biciklizhettem. Egyedül akartam menni, de ahogy elkészültem jött az SMS a lengyel barátnőmtől, hogy a kikötőben van. A Plage Saint-Laurent-en találkoztunk, sétálgattunk kicsit a parton, míg majdnem foglyul ejtett minket a dagály, majd elbicikliztünk a kikötőbe meginni egy sört. A sör után nem volt jó érzés felbiciklizni Plérin központjába, ahol lakom, de végre megismertem, hogy jutok Saint-Brieucbe biciklivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése