Berlin + véletlen kongresszus

A hétvégét Berlinben töltöttem egy ismerősömnél és csupán véletlen egybeesés, hogy a dán-lengyel-német eszperantó kongresszus is azon a hétvégén volt, ahol az ismerősöm is koncertezett. Napközben nem vettem részt a programokon, helyette várost néztünk és csak az esti programokra vettem jegyet. Szombaton ellátogattam a napi program helyszínére, hátha találkozok ismerőssel és nagy meglepetésemre egy csapat fiatallal találkoztam, akik épp kártyáztak. Nem az én korosztályom vett részt a kongresszuson, hisz nem kifejezetten fiataloknak rendezték, ezért a többiek örültek, hogy még egy fiatal is van a résztvevők között. Mivel kevesen voltunk, könnyebb volt elbeszélgetni az újonnan megismert arcokkal is. Este előadások és koncertek voltak, de annak ellenére, hogy az előadók ugyanazok voltak, mint az ifjúsági rendezvényeken, a közönség sokkal passzívabb volt. Először egy lengyel kórus tagjai énekeltek, néhány dalt velük énekeltem, hisz mindennap hallottam Lengyelországban. Furcsa volt a Sto lat-ot színpadról hallani, amit többnyire szülinapokon énekeltünk. A lányoknak jó hangja volt, de engem nem nyűgöztek le annyira, mint a férfiakat a ruházatukkal. Utánuk Stefo koncertezett, az ő dalait kívülről tudom, mert elküldte az egész albumot. Georgo Handzlikot viszont most hallottam először, de Dorota előadásában az ő dalait is ismertem. A két csendes ülős koncert után Kim játszott, és meglepődtem volna, ha az utolsó számára, a Ska virino-ra nem kezdenek el néhányan táncolni.

Most voltam negyedik alkalommal Berlinben, de eddig mindig csak 1-1 napot töltöttem a városban a főbb nevezetességeket látva, és most volt először, hogy megtapasztaltam a berlini éltetet az egyetemisták kollégiumában. Sokkal jobban magával ragadott a város, mint az első alkalmakkor, főleg, hogy annyi különböző ember jött szembe az utcán bőrszínre és stílusra való tekintettel. Nagy változás volt Bialystok után, ahol mindenki ugyanúgy néz ki.