SES és PEJ kunveno

A szüleim látogatása után Dorotával velük tartottunk Szlovákiáig, ahol kiraktak minket, hogy részt vegyünk a SES (nyári eszperantó találkozó) szervezői megbeszélésén. A megbeszélés a Partizanske nevű kisvárosban zajott, itt található az E@I irodája és Dorota itt fogja tölteni a gyakorlatát nyáron és ősszel. A várost hegyek és erdő veszi körül, de a szlovák építészet csak a falukban tetszett, amiken útközben áthaladtunk. Ellenpéldaként Partizanskében láttam életem legrondább templomát, ami leginkább egy betontoronynak néz ki. Lehet, hogy csak Lengyelország templomépítési mániájához hasonlítva tűnt csúnyának. A megbeszélésen 11-en vettünk részt, azzal a céllal, hogy a szervezők kialakítsanak egy új fiatalos csapatot.  4 napot töltöttünk a városban, sok új dolgot tanultam a rendezvényszervezésről és új embereket is mertem meg.  A nap nagy részét munkával töltöttük, felosztottuk a feladatokat egymás közt és meglátogattuk a rendezvény helyszínét. Esténként teljesen úgy éreztem magam, mintha eszperantó találkozón lennénk, utolsó estén még szervezett program is volt. Meglátogattuk a csillagvizsgálót és spontán labambázásra is sor került. Dorotával „hátrányos” helyzetben voltunk a játék közben, mivel csak ketten voltunk lány résztvevők. Az odaúttal ellentétben a hazaút nagyon komplikált volt, körülbelül 4-szer kellett átszállnunk vasárnap éjszaka és órákat várni a kényelmetlen állomásokon. Csak Varsó és Bialystok között sikerült kicsit aludnunk Dorotával, amikor üres volt a kabin.

Az elkövetkező hétvégén sem volt sok időnk pihenni, pénteken reggel 5-kor indult a buszom (5zl) Varsóba a PEJ közgyűlésére. Annak ellenére, hogy 9 hónapot laktam Lengyelországban, csak most sikerült taggá válnom, mert nem találtam olyan embert, akinek fizethetem volna tagdíjat (pedig napi kapcsoltban voltam a vezetőséggel). Ez volt az első közgyűlésem, amin részt vettem, és itt is élveztem, hogy sok dolgot tanulhatok, hogy működik egy egyesület. Minden országban szükség lenne ilyen gyűlésekre, a 3 nap alatt jobban el tudtunk mélyülni a közös munkában, mint a csak egy délutános gyűléseken. A gyűlésre egy varsói kerületben került sor, ami nincs nagyon messze a belvárostól, de megérkezve teljesen úgy érzi az ember, hogy hirtelen vidékre érkezett. Az utcában sok hétvégi ház kapott helyet, ahova a tulajdonosok csak kertészkedni járnak, és tökéletes helyszín, ha valaki meg akar szabadulni a város forgatagától. Ironikus, hogy Bialystokból, ami erdőkkel van körülvéve, Varsóban találtam menekvést a nagyvárosoktól. Nagyon hálás vagyok a vendéglátóink vendégszeretetéért, hogy kialakítottak egy ilyen helyet, ahol minden eszperantista mindig otthonra talál.