utolsó napok Białystokban

Holnap reggel 7:45-kor indul a vonatom Krakkóba, majd onnan 14:30-kor a buszom Budapestre. Este 10-re már otthon is leszek. Tegnap óta pakolászok, hogy mit vigyek magammal, de sehogy sem tudok a végére érni. A hét vége felé nem sok tennivaló maradt. Megtartottam az utolsó eszperantó órát a líceumban és megvolt az utolsó lengyel órám. Nagy adag nyelvtan halmozódott fel és még az előzőeket sem tudom, ezért megkérjük majd a tanárt, hogy jövőre a szókincsre több figyelmet fordítsunk és gyakoroljuk az eddigi nyelvtant. Csütörtökön az önkéntesekkel volt karácsonyi buli a koliban, pénteken pedig az eszperantistákkal az eszperantó klubban. Az előttem lévő önkéntesek itt töltötték a karácsonyt, ezért én nagy búcsúztatást kaptam, amiért egy hétig Magyarországon leszek. A karácsonyozással egybekötve Przemek szülinapját is ünnepeltük és egy héten belül másodszorra aludtam az eszperantó klubban, mert Dorotát bezárva lekésettem vele a buszt és nekem is ott kellett maradnom, hogy reggel bezárjak utána. Aurore-ral vettünk egy karácsonyfát a lakásunkba és fel is díszítettük, így újra egy kis karácsonyi hangulat költözött a lakásba. Aurore itt marad az ünnepekre és a családja jön ki hozzá.

Hiányozni fog a város, január 8-9-ig nem is jövök vissza. December 26-án az éjszakai vonattal indulunk vissza Varsóba 3 másik JES résztvevővel és 27-én érkezünk majd Gdanskba. Szilveszter után már elsején tervezek továbbutazni Szczecinbe, ahol Zsuzsi barátnőm kezdett önkénteskedni kb egy hónapja, itt leszek 2-3 napot, majd január 4-én utazom tovább Torunba a Mid-term tréningünkre, amit minden önkéntesnek a projektje közepén szerveznek. Csak a tréning után jövök vissza Bialystokba. Furcsa belegondolni, hogy addigra már túl leszek a projekt felén. Olyan, mintha csak most érkeztem volna.

Íme egy kép a karácsonyfánkról:

Az év utolsó language cafe-ja

Tegnap este volt az utolsó language cafe az évben, kicsit kevesebb résztvevővel mint az elmúlt két alkalommal. Most nem jöttek spanyolok és portugálok, lehet, hogy valamilyen erasmus program volt mert egyiküket sem láttam. Az angol asztalnál a a szokásos tömeg volt, a végére 3 asztal is létrejött. Most először merészkedtem oda a német asztalhoz, de megígértették velem, hogy minden alkalommal oda ülök majd hozzájuk egy kicsit németezni. Az eszperantó asztalnál kipróbáltuk a tabu eszperantó változatát, amit pár hete nyomtattam. A játék lényege, hogy egy szót kell elmagyarázni anélkül, hogy a kártyán felsorolt kapcsolódó szavakat felhasználnánk.

A rendezvény után szokás szerint még elmentünk valahova azokkal, akik a végsőkig kitartottak a nyelvgyakorlásban. Ilyen sokan még sosem maradtunk, 15-en voltunk és átvonultunk az eszperantó klubba. Volt alkalmunk jobban megismerkedni a másik önkéntes csapattal, aki nem a kollégiumban lakik. Januárra tervezünk egy nagy önkénteseket egyesítő találkozást. Szép lassan hazaszállingóztak az emberek, és szokás szerint az eszperantisták maradtak. Dorota és én benn is aludtunk az eszperantó klubban, mert elment a buszunk. Ez volt az első alkalom hogy ott aludtam, de Guy és Christoph, az előző önkéntesek gyakran megtették. Reggel ahogy felkeltem öröm volt kitakarítani a klubbot a nagy embertömeg után. De ahogy Konrad fogalmazott: "Örüljünk neki, hogy van mit takarítani, mert ez azt jelenti, hogy van eszperantó klub." :)

Konraddal fél 10-kor találkoztam és elmentünk a régi középiskolájába előadást tartani a gyerekeknek az eszperantóról. 10 és 13 között három előadás zajlott különböző osztályoknak. Konrad a nyelvi problémákról beszélt és az eszperantó hasznosságáról, én pedig mint példa arra, hogy az eszperantó élő nyelv, az itteni munkámról és arról, hogy hogy ismerkedtem meg az eszperantóval. Eszperantóul beszéltem, Konrad pedig fordított lengyelre. Nagy sikerünk volt, az előadás után kirakott CD-ket rögtön szétkapkodták és néhányan odajöttek beszélgetni. Viszont nekem nagyon unalmas volt ugyanazt háromszor elmondani. Még szoknom kell ezt az előadásosdit.

Białystoki Zamenhof Napok

December 15-én lenne Ludwig Zamenhof, az eszperantó nyelv kitalálója 152 éves, ennek alkalmából hétvégén megrendezésre kerültek a Białystoki Zamenhof Napok (a világ több kis és nagyvárosában hasonlóan ünnepelnek a napokban). Bevallom semmi kedvem nem volt hozzá, mert épp elég elfoglaltságom volt az elmúlt hetekben a kurzusokkal, és a magyar utat is várom már. Ennek ellenére nagyon jól sikerült a találkozó, most is mint mindig, sok új emberrel megismerkedtem és sok élménnyel gazdagodtam. A pénteken és szombaton több mint 100-an vettek részt a Zamenhof Centrumban rendezett programokon, és ma vagyis vasárnap 51-en vettünk részt a Podlasia régióban tett kiránduláson. Az időjárás nem kedvezett nekünk, de a nap végén felmelegedhettünk a tábortűznél kolbászt sütve miközben Konrad, az egyik fiatal aktivista, lengyel és eszperantó dalokat harmonikázott.

A pénteki délutáni program során különböző előadások zajlottak, az esti program pedig egy białystoki duó zenés színdarabja volt. Dorotával a recepción dolgoztunk a hétvége folyamán, ahonnan minden előadást jól láthattunk és hallhattunk. Szombat reggel én is tartottam egy előadást az eszperantó magyarországi történetéről. Újra egyetemen éreztem magam, mert az előadásomat az utolsó pillanatban készítettem el a következő honlap segítségével: http://www.eszperanto.hu/egyeb/histori.htm illetve a szakdogámat és a saját tudásomat is felhasználtam hozzá. Ez volt az első egyetemen kívüli előadásom, és ahhoz képest jól sikerült, de jobban is felkészülhettem volna rá. A power point prezentációm például a pendriveommal együtt otthon maradt a nagy rohanásban. A varsói eszperantisták meghívtak a klubjukba, hogy ott is adjam elő, de erre csak januárban fog sor kerülni. Két villám interjút is adtam a białystoki TV-nek és rádiónak az itteni munkámról. Elég produktív hétvége volt.

A Zamenhof-Centrum beli programok után akiben még volt energia átvonult az eszperantó klubba egy közös vacsorára és beszélgetésre, ami jellemzően hajnalba nyúló. Szombat este korábban el kellett jönnöm, mert Olaf és Marcello búcsúbulija volt, akik szerdán utaznak haza Belgiumba és Olaszországba, mert vége a projektjüknek. Nagyon fognak hiányozni, egyrészt mert két fiúval kevesebb illetve nagy színfolt volt az ő párosuk az önkéntesek között. Reméljük az utánpótlás is ilyen jó lesz :)

Találtam egy képet a facebookon az előadásom közben: (mellesleg a háttérben lévő kezek is az enyémek, fel lehet ismerni az ufó hüvelykujjamról)

Boldog Mikulást!

Reggel járt nálunk a Mikulás! Ahogy Aurore felkelt (ő hamarabb megy dolgozni mint én) egy csomagot talált az ajtónk előtt, ami tele volt édességgel, és egy levéllel, amit még nem fejtettünk meg, mert lengyelül van. A lengyelek hasonló december 6-i tradíciókkal rendelkeznek mint. A gyerekek cipőt pucolnak, a Mikulás meg megtömi édességgel. Este a koliban mikulásoztunk, ott is mindenkit ajándék várt az ajtajuk előtt. Sikerült hazajönnünk az utolsó busszal, nem úgy mint tegnap, amikor reggel 3-ig monopolyztunk az eszperantó klubban. Természetesen én nyertem, egész Varsót felvásároltam és átneveztem Zsófiowora. A névváltoztatás ötlete egy eszperantó levélből jön, amit a régi dokumentumok közt találtam. Két eszperantistína írt Bialystoknak Mexikóból 1985-ben, és megpróbálták meggyőzni az itteni eszperantistákat, hogy az eszperantó századik évfordulójára változtassák meg a város nevét Zamenhowo-ra.

Ezen kívül jelentem, az új kori tökéletesen működik. Jó koriban a korcsolyázás is jobban megy, csak egyszer estem el. Itt az ideje rendesen megtanulni és nem csak évente egyszer felmerészkedni a jégre. Ezentúl Monika példáját fogom követni és hétköznap menni a koripályára, mert pénteken annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett. (Egyébként korival csak 6 zł a belépő 8 helyett.)

Hétvégén elbúcsúztattuk Inát, a két búcsúbulin lengyel és belorusz ételeket is kipróbálhattam. Most csak ketten osztozunk Aurore-ral a lakáson. Ina még gondolkozik, hogy visszajöjjön-e ha újra kap vízumot (van lehetőség szüneteltetni a projektet), így még nem biztos hogy ki kell költöznünk. Lehet, hogy beköltöztetnek valakit a helyére, de én akkor is szívesebben költöznék koliba. (És ki is fogom harcolni!)

Csökkent az olvasottságom, lehet, hogy rá kéne szoknom a gyakoribb írásra. Egyébként kommentelni szabad! Írjatok mire vagytok kíváncsiak és megkapjátok :)

Ömlengek kicsit a szülinapi ajándékaimról:
Hétfőn az eszperantó órák után Dorotával, Filippel és Przemekkel kipróbáltuk az első Eszperantó Scrabble-t (szókirakó játék), ami Aboco névre hallgat és Przemek keze munkáját dícséri. A vasárnapi ünneplésből azért késett, mert nem tudta befejezni időben. Alá is írattam vele rögtön, hogyha majd híres lesz, talán sokat fog érni :) Egyébként nagyon profin van megcsinálva, el se hittem először, hogy saját készítésű. Egyenlőre benn hagytam az Eszperantó klubban, úgyis ott fogunk vele majd játszani.
A korcsolyámat holnap fogom kipróbálni Tanyával, addig itthon pihen a dobozában.

A héten volt néhány gond a lakásban, azzal kezdődött, hogy feljött az alsó szomszéd, hogy áznak tőlünk. Majd eltört a mosogató alatti cső és elárasztotta a konyhát, majd gyorsan a hűtő is annyira bejegesedett, hogy nem tudtuk becsukni. Mindez 2-3 nap leforgása alatt. Pár napig olyan volt a lakásunk mint egy csatatér, de ma elment az utolsó szerelő és normálisan élhetünk.

És most, hogy minden meglett csinálva, kiderült, hogy a belorusz lakótársam nem kapott vízumot, ezért törölni kell a projektjét és hétfőn költözik haza Belorussziába. Ez rám nézve azt jelenti, hogy januárban költöznünk kell, mert túl nagy a lakás 2 embernek. Abban reménykedek, hogy beraknak minket a kollégiumba a többiekhez, hisz eredetileg is oda szerettem volna menni. Most egy meglepi búcsúbulit szervezünk Inának szombatra, hogy elbúcsúztassuk. Estefele fogunk hazajönni egy másik búcsúbuliról, amit a munkatársai szerveznek neki, és a terv szerint mire megérkezünk, a többiek már itt lesznek a lakásunkban.

Ma egész nap karácsonyi eszperantó feladatokat gyártottam a holnapi órákra, mert Renata megkért, hogy holnap a karácsonyról tanuljunk. Szerintem jobb lett volna utolsó órára hagyni, de ha most akarja, akkor legyen. Találtam karácsonyi dalokat is eszperantóra fordítva, meg is tanultam őket, mire leírtam a szövegüket. Lesz mivel bosszantanom Szabit meg Bálintot a 12+7 órás vonatúton Budapesttől Gdanskig :)

Ma van a szülinapom-pom-pom

Múlt héten egy véletlen találkozásnak köszönhetően találtam két új érdeklődőt az eszperantó nyelv iránt. Meg is egyeztem velük, hogy néhány intenzív órával felzárkóztatom őket a hétfői kezdő csoporthoz és akkor be tudnak hozzájuk kapcsolódni. Még nem vettek olyan sok anyagot, hogy ne lehessen behozni a lemaradást. Az első óránkon kiderült, hogy az egyikük irántam jobban érdeklődik, mint a nyelv iránt, de a másik tényleg komolyan gondolja és vele meg is egyeztünk a további órákban. Jó nyelvérzéke van és gyorsan tanul. Remélem a holnapi órába valóban be fog majd tudni kapcsolódni.

Pénteken ünnepeltük a szülinapom az itteni barátaimmal. Valójában hármas szülinap volt, Marcelloé, Laurisé és az enyém. A koli nagytermét foglaltuk le a jeles eseményre. Eredetileg Karaoket terveztünk, de egy félreértés miatt mindenki a másikra várt, hogy letöltse a dalokat, így végül mégse valósult meg az éneklést. Pedig a projektort is kölcsönkaptuk az eszperantó klubból. Nagyon örültem, hogy ennyien eljöttek és hogy ennyi mindent kaptam. Természetesen hajnalig tartott a mulatozás, majd a koliban aludtam Tanyánál. Reggel karácsonyi dalokat énekeltünk (Olaf biztos örült, aki a mellettünk lévő szobában aludt) és a sok ajándékkal hazafelé tartva úgy éreztem mintha már karácsony lenne. Bár a tavalyi "Évezred legjobb házibulijá"-nak titulált szülinapomat nem múlta felül, de ez is nagyon emlékezetes szülinap marad. Ma csendesebben ünnepeltem, délután Monikával cukrászdába mentünk, este pedig néhányan átjöttek filmet nézni meg sütizni. Egyértelművé vált, hogy a sütőnket nem emberi használatra tervezték, mert a süti széle és alja megégett, a közepe meg nyers maradt. Pedig a legkisebb lángon sült.

A héten megvettem a Magyarországra szóló jegyem a "téli szünetre". Furcsa belegondolni hogy egy hónap múlva már úton leszek visszafelé Lengyelországba. Vagy lehet hogy ilyenkor már a JES-en leszek. 168 jelentkezőnél tartunk!

rossz idő=rossz kedv

Napok óta olyan köd van, hogy a szemben lévő házakat is alig lehet látni. És most ráadásul esik is. Mindenkinek olyan kedve van, mint az időjárás. Az elhatározásom ellenére egy estét sem tudtam otthon tölteni.

A csütörtök szokás szerint a pénteki reggeli órákra készüléssel telt. Korán haza akartam menni, de jöttek páran az eszperantó klubba társasjátékozni, és lekéstem az utolsó buszt. Nem akartam megint taxizni (pedig találtam egy olcsó taxit ami fele annyi mint a többi!) És elhatároztam, ittlétem óta először, hogy hazagyaloglok. A ködtől nem találtam meg rögtön az utat, de még így is egy óra alatt hazaértem és tök jó volt éjszaka az üres városban sétálni. Majd ha jobb idő lesz lecserélem a taxizást gyaloglásra.

A pénteki óra jól sikerült, nem is olyan nehéz tanárnak lenni, viszont az  már nehezebb, hogy fenntartsam a tanulók érdeklődését. Múlt héten nagyon unták a feladatokat a könyvben, ezért most plusz feladatokkal készültem és sokkal jobb órát tartottam a 2 héttel ezelőttinél. Sajnos jövő héten megint elmarad az óra az érettségi miatt. Nem tudom mért ilyenkor írják... Este sor került a Sander által szervezett filmvetítésre. Most a Vicky Cristina Barcelonát néztük Woody Allen rendezésében. Tanya úgy harangozta be a filmet, hogy valami nagy durranásra számítottam, de nem tetszett annyira, mint számítottam rá. A történet tetszett, de idegesítettek a 2 lány felszínes beszélgetései és én másra osztottam volna Vicky és Cristina szerepét. Se a péntek esti, se a szombat esti buli nem sikerült úgy, ahogy Tanyával elterveztük. Biztos ennek is az idő az oka. Egy időre jó lenne szüneteltetni.

második házi buli + couchsurfing meeting

Múlt héten elhatároztam, hogy ezen a héten nem megyek sehova és többet koncentrálok a munkára, de ehelyett Gdasnkban Tanyával már elterveztük minden esténket a héten.

Kedden sor került a második házi bulinkra a lakásunkban. Eredetileg csak ketten jöttek volna, de szokás szerint hozzánk csapódtak többen is. Megfőztem az otthonról érkezett sütőtökből a Renitől tanult töklevest és nagy sikere volt!  Köszi Reni :) Maga a tök hosszú utat járt be, a nagyapját Reni Ausztriában vette 2008-ban, a magjait elültette otthon, ami abból kikelt azt 2010-ben a névnapomra nekem ajándékozta, én elültettem a magjait a nagymamám kertjében, és amikor kikelt anyuék kiküldték utánam. A tökleves után Michi főzött nekünk szilvás gombócot, Knödelt, ahogy ők hívják. Én teljesen másmilyenre gondoltam, amikor Ausztriában voltam, a Knödel gyerekfej nagyságú volt és nem egész szilva volt benne, csak szilvalekvár és vaníliaszósszal tálalták. Michi Knödelje teljesen olyan volt mint a miénk, de az én javaslatomra vanília öntettel ettük. Ezentúl otthon is fogom :) Elhatároztuk, hogy ezentúl minden héten más valaki fog főzni valamit. A mi konyhánkban, mert a koli konyháját nem lehet konyhának hívni. Öröm lesz minden héten egy hadsereg után mosogatni...

Szerdán munka és a zumba után elmentem arra a couchsurfing meetingre, amire már múlt héten is akartam. Paweł tartott előadást a Sri Lankai utazásairól. Egészen megjött a kedvem Ázsiához. Az előadás után sok érdekes embert megismertem és sok új érdeklődőt gyűjtöttem a Language Cafe iránt. Természetesen akkor kellett eljönnöm az utolsó busszal amikor a legérdekesebb beszélgetések folytak. Bevezethetnék, hogy ne csak pénteken és szombaton legyen éjszakai busz.

Gdańsk

Ez az első bejegyzés, amit már rögtön az új blogba írok és nem a régiből másoltam át.

A múlt péntek munkaszüneti nap volt Lengyelországban a november 11-i Függetlenség Napja miatt. Kihasználtuk a plusz egy szabadnapot és elutaztunk Gdańskba a hosszúhétvégére. A vonatunk reggel 6-kor indult és a busz természetesen az ünnepnap miatt ritkábban járt, ezért kénytelen voltam taxit fogni, hogy elérjem a vonatot. 70 zlotyis jegyet vettünk, ami a hétvégén korlátlanul használható a TLK típusú vonatokon. Mi csak egy oda-vissza útra használtuk, de még így is ez érte meg a legjobban a 400 km-es útra. A csapatunk egyik fele Ben szülinapi bulijából érkezett még igen jókedvűen, majd végigaludták a 7 órás vonatutat. Én a sok szabadidőt lengyel tanulással és (végre!) olvasással töltöttem. Fél egyre értünk be Gdańskba, ahol Tanya barátnője, akit a Mid-term tréningen ismert meg, már várt minket. Kis csapatunk két részre oszlott. Ben. Rachel és Nelly hostelbe mentek, Tanya, Michi, Álmos és én pedig Tanya barátnőjével tartottunk és nála laktunk a hétvége folyamán. A Varsói tréning alatt arra vágytam, hogy ott töltsem a projektem, de most hogy megismertem Gdańskot, most azokra irigykedem akik ott EVS-eznek! Tanya barátnőjének a lakása 50 méterre található a tengertől, ami ősszel is gyönyörű! Egy hatalmas házban laknak, ami a sérültekkel foglalkozó alapítványok tulajdona. Itt workshopokat  és kurzusokat tartanak, itt laknak együtt az önkéntesek és az udvaron sportpálya üzemel, aminek köszönhetően nyáron egy kis bevételhet jutha az alapítvány. A ház egyes részei még felújítás alatt állnak, és máris elképzeltem mi mindenre tudnánk ezt a házat itt is használni Białystokban. Anna-Sophia a koordinátorunk és az Eszperantó Egyesület is nagyon boldog lenne vele :) Egy nagy nappallit kaptunk kanapékkal és fűtéssel, azaz mindenkinek saját ágya volt, nem fáztunk és kutyákkal sem kellett osztozni a szobán, mint Vilniusban. Első utunk rögtön a tengerhez vezetett és legszívesebben beleugrottam volna, de a hőmérséklet visszatartott. Elhatároztam, hogy nyáron mindenképp visszajövök jó időben is. Este várost néztünk és találkoztunk a csapat másik felével. Ők este bulizni mentek, de mi korán visszamentünk a szállásunkra, mert másnapra koránkelést terveztünk és még be volt tervezve egy kis sörözgetés az egyik házigazdánkkal, egy magyar önkéntessel.

Másnap reggel Álmos és Michi felkeltek megnézni a napfelkeltét, de mi nem tudtuk rávenni magunkat Tanyával. Ahogy összeszedtünk magunkat, elindultunk gyalog a tengerparton az egy órára lévő kisvárosba, Sopotba, ahol Lengyelország legnagyobb és legrégibb fából készült mólója található. Nagy szerencsénk volt az idővel, mert egész hétvégén sütött a nap és így lassabban fagytunk szét. Az itteni városnézés után "HÉV"-vel visszamentünk Gdańskba, ebédeltünk és fel akartunk menni a templom tornyába, ahonnan az egész városra rá lehet látni, de kiderült hogy nincs szezon és nem lehetett felmenni. Az utazáshoz egyébként 5,50 zł-ért vettünk kedvezményes napijegyet, ami a HÉV-re és  Wsterplatte-i buszra is érvényes volt. Álmosnak köszönhetően a következő állomásunk Westerplatte volt, ahol a második világháború első lövései eldördültek. Mindannyiunkra mély benyomást tett, hogy ott állunk, ahol annak idején ekkora jelentőségű események történtek. Miután kinézelődtük magunkat, visszamentünk a városba, vacsoráztunk és mentünk is vissza a szállásra, mert a fáradtságtól már mind meg voltunk őrülve. Reggel 9 előtt pár perccel indult a vonatunk vissza, de előtte még oda kellett adnom egy csomagot egy gdański eszperantistának, amit Ela küldött neki. A szívességet egy nagy csomag süteménnyel köszönte meg, amiért nagyon hálás voltam, megmentette az életünk a vonaton a hazaúton.

Ez volt a legjobb hétvégém, amit Lengyelországban töltöttem, persze csak a poznani Arkones után. Eddig Gdańsk a legszebb Lengyel város amit láttam, és örülök hogy itt fogom tölteni a szilvesztert a JES-en, amire már 150 eszperantista jelentkezett!

És befejezésül egy kép a tengerpartról:

November 10.

A keddi Language Cafeban még a múltkorinál is többen voltak és új nyelveknek is jutott hely. Most voltak érdeklődők a svéd, norvég, orosz, belorusz és portugál nyelvek iránt is. Én többnyire az eszperantó asztalnál játszottam nyelvi játékokat, és néha átmentem a magyar asztalhoz, amit Álmossal ketten alkottunk. A portugál asztalhoz is leültem kicsit hallgatni, de az európai portugál teljesen más mint a brazil, nem is esett olyan jól a fülemnek. Megtudtam egy érdekes infót a portugál lánytól: nem rég vezettek be egy nyelvrendeletet, aminek értelmében a portugál helyesírást a brazilhoz igazítják, hogy könnyebb legyen megtanulni azoknak a gyerekeknek, akik most tanulnak írni. Azért lesz így könnyebb, mert a portugál szavakban sok olyan betű van, amit nem ejtenek, és ezt a brazilok egyszerűen csak kihagyják a szóból. Én ennek azért nem látom értelmét, mert aki még a régi verziót tanulta az amúgy is azt fogja használni. Két külön országról beszélünk, ne értem mért nem maradhatna mindenki a saját nyelvénél. Számomra ez olyan, mintha az összes spanyolul beszélő ország nyelvváltozatát mondjuk az argentin spanyolhoz igazítanánk. Próbáltam utána olvasni ennek a kérdésnek, hogy pontosabb infóval szolgáljak, de nem találtam erre vonatkozó cikket a neten. A portugál asztalnál találkoztam egy lánnyal, aki zumba edzésre jár (latin elemekkel vegyített aerobic), ezt a karkötőjéről vettem észre, és rögtön el is kértem tőle az edzések helyszínét, időpontját. Amióta itt vagyok szeretnék találni magamnak valamilyen sportot, de valahogy nem jutott rá időm. Most kihasználtam az alkalmat és el is mentem a szerdai edzésre. A Language Cafe után néhányan eljöttünk az eszperantó klubba, általában itt töltjük az időt, ha nincs máshova menni. (10-kor minden bezárt) Hajnali 5-ig kartonból tűztornyot építettünk az óvodának, ahol Ela eszperantót tanít, mert az előadásukhoz szükségük volt rá. Először bent akartam maradni az E-klubban, de végül a reggeli első busszal mentem haza.

Kivételesen most szerdán is bementem a könyvtárba segíteni és elég érdekes dolgokra bukkantam. Az egyik egy Braille írással készült eszperantó tankönyv vakoknak az ötvenes évekből, a másik pedig egy eszperantó képregény a Kőszívű ember fiaiból és az Egri csillagokból! Beleolvasgattam, és elég jól összefoglalták a regények tartalmát. Nem gondoltam hogy ilyen is van! A könyvtár után rohantam zumba edzésre, ami sokkal jobb volt, mint az edzések, amiken Szegeden vettem részt, nem ugyanazt a monoton koreográfiát táncoltuk végig, hanem minden zenére mást tanított a csaj. Épp ideje volt, hogy elkezdjek újra mozogni valamit, nagyon ellustultam az utóbbi időben. Edzés után még el akartam menni egy couchsurfers meetingre, amire a białystoki couchsurferek hívtak (couchsurfing: egy weboldal ami ingyenes szállást biztosít más felhasználók által az egész világon), de már nem jutott rá időm, mert Tanya áthívott a koliba és így is haragudott hogy majdnem kihagytam a couchsurfer meeting miatt. Majd jövő héten elmegyek, minden héten összeülnek egy kávézóban. A koliban Ben szülinapját ünnepeltük (annyian vagyunk, hogy minden héten valakinek szülinapja van) és megint az első busszal jöttem haza. Elhatároztam, hogy jövő héten a munkán kívül nem megyek sehova, mert ez a két este teljesen lefárasztott és alig tudtam koncentrálni a mai lengyel órán. Holnap lengyel nemzeti ünnep van, azaz hosszúhétvége, néhány önkéntessel Gdanskba megyünk a hétvégére. A vonatunk reggel 6-kor indul, öröm lesz felkelni.

November 7.

Auroret végül négy nap után kiengedték a kórházból és már otthon lábadozik. Ma már az eszperantó órára is eljött. Aggódtam hogy a kórházban halálra fogja unni magát, mert a szobatársai nem az ő korosztálya volt és angolul sem beszéltek. Feleslegesen aggódtam, mert az önkéntesek összefogtak és felváltva látogatták/látogattuk. Még reklamáltak is a szobában hogy túl élénk ott az élet.

Az utazásom Varsóba a Polski busszal nagyon jó volt, tiszta modern kényelmes, busz, csak aludni nem tudtam rajta. Vagyis mire elaludtam megérkeztünk. Mint mindig amikor éjszaka busszal utazom. Elhatároztam, hogy a buszállomástól besétálok a városközpontba, hisz rengeteg időm volt, de fél óra sétálás után észrevettem, hogy a térképen csak pár centit haladtam és inkább villamosra szálltam. Ádámmal örültünk a viszontlátásnak és miután energiát gyűjtöttünk a McDonaldsos kávéból mert csak az volt nyitva, nekivágtunk Varsónak. Megmutattam neki a belváros szívében található főbb nevezetességeket, amiket ismertem, pierogit ettünk és sétálgattunk a folyóparton. Nagyon büszke voltam magamra, hogy az étteremben tudtam lengyelül kérni, de amikor visszakérdeztek azt már nem értettem. Az eredeti tervet, miszerint az éjszakai busszal mentünk vissza nem tudtuk teljesíteni, mert az egész napos városnézéstől és az alváshiánytól és a nem alvástól nagyon fáradtak voltunk. A délutánt megkoronázta, hogy felmentünk a Kultúra és Tudomány Palotájának tornyába, ahonnan az egész várost be lehetett volna látni, ha nem olyan ködös az idő. legközelebb újra felmegyek, ha tiszta időben leszek Varsóban.

A héten keveset dolgoztam Ádám látogatása miatt, így volt időm neki megmutatni a várost és bemutatni az önkénteseket akikkel a napjaimat töltöm. Egyik este Przemekékkel söröztünk, máskor gulyást főztünk a koliban Álmossal és a magyar barátjával aki itt volt látogatóban, vagy a Sander által szervezett film esten vettünk részt. Az interneten találtunk egy barátságos és olcsó pierogizót, amiről előtte még sose hallottam. Nehezen találtuk meg, mert egy eldugott kis utcában volt, de megérte. Majd az önkénteseket is elviszem oda. Szerdán kiplakátoltuk a Language Cafét, ami holnap esedékes, és pénteken megtartottam az óráimat. Most nem voltam elégedett, mert nem vettem észre néhány hibát a diákban amiket használok, és egy N betűt is bennehagytam a házi feladatban (N= tárgyeset az eszperantóban). Úgy éreztem, hogy most unták a gyerekek az órát, legközelebbre kitalálok valamit, amivel aktivizálni tudom őket. Vasárnap Ádám hazament és minden visszatért a régi kerékvágásba.

Október 28.

Tegnap délután Aurore kórházba került vakbélgyulladással. Ennek következtében a mai napom teljesen megbonyolódott. Nagyon megijedtem amikor Anna a koordinátorunk írt, hogy benn tartották a kórházban. Elájult a munkahelyén, aztán hazajött pihenni, és csütörtök reggel ment orvoshoz a mentorával. Nem tudtam elképzelni, hogy mi baja lehet, de szerencsére nem komolyabb, mint egy vakbélgyulladás. Aznap délután elmaradt a lengyelem, mert haza kellett jönnöm, hogy Anna be tudjon jönni a lakásba és csomagolni tudjon neki pár dolgot. Még aznap meg is operálták.

Aurore még a betegsége előtt vendégeket hívott. Az On-arrival tréningen megismert két önkéntes jött hozzánk, Marie Belgiumból és Alberto Spanyolországból. Nem volt ma sok szabadidőm, de nem hagyhattam őket cserben. A reggeli eszperantó órák, a Nellyvel való első tandemem (eszperantó-spanyol) és Aurore meglátogatása után kimentem eléjük a buszállomásra. A Polskibus járata nem oda érkezett, ahova vártam, ami elég nagy baj, mert ma éjjel én is azzal utazom, és nem tudom honnan indul. Nagy nehezen megtaláltuk egymást, és hazahoztam őket megmutatni a lakást, elmagyarázni hogy juthatnak el a belvárosba, hogy jöhetnek vissza nappal, éjszaka stb... Ők elmentek várost nézni meg a kórházba, én meg itthon maradtam takarítani. Kénytelen voltam, hisz ez az én hetem, és később nem lesz rá időm. Ma éjjel 1:50-kor indul a buszom (jegy oda-vissza 10 zł=701 ft!) Varsóba, hogy kimenjek Ádám elé a vonatállomásra. A pesti vonat beérkezéséig pont két órám lesz. Egy napunk lesz megnézni Varsót, és az éjszakai vonattal jövünk is vissza Białystokba. Ebben az egy hétben amíg itt lesz, korlátozottan fogok dolgozni.

Marie-ék vissza is értek, este a buszom indulása előtt Rachel szülinapjára megyünk, hogy megismertessem őket a többi itteni önkéntessel.

Október 26.

Az elmúlt pár napban többször is nekiálltam írni, de egyszer sem sikerült befejeznem. Most megpróbálom.

A hétvége produktívan telt. ANAWOJ a koordinátor szervezetünk tréninget szervezett az önkénteseinek "Self-presentation; Self-expression" témában. Heten vagyunk jelenleg az ANAWOJ-nál: Tanya, Ina, Aurore, Olaf, Marcello, Álmos és én. Álmos nem tudott jönni, mert 20 liter gulyást kellett főznie a munkahelyének, akinek születésnapja volt és ennek keretében nyílt napot tartott a főtéren. Olaf és Marcello pedig csak egymást felváltva vettek részt a tréningen, mert a vendégeikkel kellett foglalkozniuk, de így foghíjasan is jól szórakoztunk. A tréninget Monika vezette és mint az ANAWOJ-os tréningeken, volt enni-innivaló bőven. A tréning célja az volt, hogy megismerjük saját jó és rossz tulajdonságainkat, illetve a külvilág által kialakított képet rólunk. Le kellett rajzolni magunkat, felírni a tulajdonságainkat, majd a többiek is felírták a plakátunkra hogy mit gondolnak rólunk, és ezeket megbeszéltük. Az utolsó feladatban egy fiktív állásinterjút játszottunk el, ahol mindenkinek be kellett mutatnia magát, és elmondani mért alkalmas az adott állásra. Hasznosnak éreztem a tréninget, mert a többiek olyan dolgokat vettek észre rajtam, amiket nem is gondoltam magamról és ez jól esett. A tréning után bementünk a koliba szocializálódni, mint általában hétvégente. Elmentünk a közeli erdőbe tábortüzet rakni és kolbászt sütni. Ezt meg tudnám szokni minden héten, csak Olaf gitárja hiányzott a tűz mellől. Az este folyamán kiderült, hogy néhány jó tulajdonság nincs meg bennem, például nem vagyok annyira toleráns mint hittem. Ezen még dolgoznom kell. Az éjszakát végül benntöltöttem a koliban Tanyánál, mert nem jár arra éjszakai busz.

Vasárnap Tanyával elmentünk egy belorusz koncertsorozatra, ahol belorusz együttesek és énekesek játszottak. Nagyon élveztem a koncertet, annak ellenére, hogy egy szót sem értettem belőle. Hamarabb el kellett jönnöm, mert aznap délután volt az Eszperantó-klubban a három évente tartott gyűlés, ahol új tagokat és új elnököt választanak. Csak a felére mentem oda, mert az egész lengyelül zajlott. A gyűlés után megnéztük az első eredeti eszperantó filmet, egy francia thrillert, az "Angoroj"-t. (bővebben eszperantóul:http://eo.wikipedia.org/wiki/Angoroj) Emiatt éjszaka rosszakat álmodtam, pedig nem volt valami ijesztő.

Hétfőn az eszperantó-klubban foglalatoskodtam, délután pedig az új kezdő csoport kezdte meg a nyelvtanulást 12 vegyeskorú, de inkább fiatal tanulóval, köztük a két lakótársammal. A kurzus a "Pasporto al la tuta mondo" oktató filmre alapul, egyenlőre Przemek vezeti, bár én is meg tudnám csinálni.

Kedden a könyvtárazás és a lengyel óra után elmentünk egy lengyel filmre Przemekkel, Tanyával és Aurore-ral. A többi önkéntes hülyének nézett, hogy mért megyünk lengyel filmre, de egész sokat megértettem, pedig a lengyelem nem a legjobb. A varsói csata, 1920 című filmet vetítették 3D-ben. (http://www.olvassbele.hu/index.php/film/4227-elkeszuelt-jerzy-hoffman-legujabb-filmje-a-varsoi-csata-1920)
Ez volt az első 3D-s film amit láttam, egész jó volt csak megfájdult tőle a szemem.

A mai napon befejeztem annak az albumnak a szkennelését, amit szeptember óta csinálok, délután pedig Nina haladó kurzusát fogom obszerválni.

Október 21.

Ma reggel volt az első igazi olyan óra ahol minden diák részt vett, aki eszperantóul akar tanulni. Két órát tartottam egymás után és most egy fokkal jobb volt, mint múlt héten. A múlt heti anyagot kiegészítettem még pár fontos dologgal, de nagyjából ugyanaz volt azok kedvéért, akik hiányoztak. Remélem rendesen fognak órára járni, hogy tudjunk haladni. Renata, a tanárnőjük meg volt elégedve és örült neki, hogy az egész csoport jelen volt. Néhányan lelkesek és érdeklődve figyelnek, de másokon úgy látom, mintha túl nehéz lenne nekik. Nem könnyű mindenkire odafigyelnem, hogy értik-e.

Csütörtökönként mindig sok időt töltök az óra előkészítésével, hogy minden rendben legyen, de tegnap hátráltattak a felkészülésben. Az eszperantó klub után találkoztam Przemekkel és egy barátjával, majd hazajöttem, de nem tudtam, hogy miután eljöttem a lakótársam áthívta őket hozzánk. Próbáltam a saját dolgomra koncentrálni, de folyton hívtak hogy beszélgessek velük. Végül nem sokkal éjfél után sikerült lefeküdnöm, de óránként felébredtem a kiabálásukra és még egy szomszéd is feljött szólni ha jól hallottam. Nem tudom mért pont csütörtökön kellett itt bulizniuk amikor a péntek az egyetlen nap amikor korán kell kelnem...

Október 18.

Ahogy pénteken Álmossal elterveztük, az Eszperantó-klubbeli találkozó után (ahol a tanfolyam iránt érdeklődők vettek részt) elmentünk a városban található magyar étterembe két okból. Az egyik, hogy leteszteljük milyen, a másik, hogy találkozzunk Piotr-ral (a továbbiakban Péter), akit kedden ismertem meg a language caféban. Magyar találkozónak indult, de végül rábeszéltük Aurore-t és Przemeket is, hogy tartsanak velünk. Az étteremben magyar szakácsok főznek, és cigány zenészek szórakoztatják a vendégeket. Az ára nem az önkéntesek pénztárcájára lett tervezve, de az itt-tartózkodásunk alatt egyszer megengedhetjük magunknak. Én bakonyi sertésbordát ettem Puskás módra magyar bacon-ös krumplival. Még otthon sem szoktam ilyen cifra nevű (és árú) ételeket enni. Nagy adagot kaptunk, alig bírtam megenni, finom is volt csak nekem túl fűszeres. Az étlapon nem volt magyar sör, meg kellett elégednünk a szokásos Zywiec-cel. A többiek, de főleg Álmos agyára mentem azzal, hogy minden oldalon legalább 5 helyesírási hibát felfedeztem az ételek nevében. Mint kiderült az étterem tulajdonosa lengyel, de attól még figyelhetnének a helyesírásra, ha már magyarul akarják mindenáron kiírni az ételek neveit. A rádióban Hungária szólt, de a zenészek nem mindig magyar zenét játszottak. Ahogy meghallották, hogy magyarul beszélünk, odajöttek az asztalunkhoz, hogy kérjünk egy számot. Először az "Én az éjjel nem aludtam egy órát" kértem (http://www.youtube.com/watch?v=3IkgXNUZurM), de azt nem ismerték. Végül a Szomorú vasárnapot játszották el a kedvemért, amit mint kiderült a magyarul nem beszélő barátaink még nem hallottak.

Íme: http://www.youtube.com/watch?v=HAzJ_7CeWbc

És a kedvenc verzióm: http://www.youtube.com/watch?v=Segqgg7FaTk

Október 16.

A szerda és a csütörtök valóban lufifújással telt. Az eredeti terv az volt, hogy 500 lufit megtöltünk héliummal és péntek délelőtt felengedjük őket. A héliumos palack csak 100 lufira volt elég, és másnap reggelre azok is leeresztettek, ezért változott a terv. A maradék 400 tolerancia feliratú lufit sima levegővel töltöttük meg és szétosztogattuk az arra járóknak és az odarendelt ovis csoportoknak.

Annyira el voltunk foglalva a lufikkal, hogy a csütörtök reggeli órámra szokás szerint utolsó pillanatban kezdtem el készülni. Nagyjából már megvolt, hisz az előző órára felkészültem, ami elmaradt, de még voltak üres foltok, hogy mikor mit kéne csinálnom. Végül szerdán este 10-ig az eszperantó klubban ültem az anyagot előkészítve és mondhatni megint feleslegesen. Csütörtök reggel Przemek is bejött a suliba, hogy beszéljen a túl lelkes tanárnővel, többek között arról, hogy ne szóljon bele az óra menetébe és legyen egy fix csoport, ne mindig más emberek, mert így nem tudunk haladni. A 20 helyett, amiről én tudtam, 3 gyerek volt aki az órára várt, és Renata még 3-at összeszedett a folyosóról és nekik tartottam az órát. A többiek az időpont változtatás miatt nem tudtak jönni, de állítólag jövő pénteken már lesznek. Én nem voltam megelégedve az órával, mert a fénymásoló nem volt jó és csak fele annyit tudtam nekik másolni, mint akartam, meg nyomtatni se tudtam. Nem egyszerű úgy tanítani, hogy nincs közös nyelv a gyerekekkel (nekik az angol sem ment jól), de majd megtanulom hogy kell. Przemek szerint elsőre nem volt rossz, de szerintem lehetett volna jobb is. Jövő pénteken ugyanezt kell megtartanom a csoport hiányzó részének, de valamennyire át fogom alakítani.

Csütörtök este korizni mentünk Aurore-ral és Monikával, a mentorommal. A belépő 8 złoty (kb 550 ft) és ebbe ingyen ruhatár és korihasználat is beletartozik. A koripálya körülbelül akkora, mint ahol Szegeden szokott lenni a "jégdisco" és ugyanolyan zene szól. Már az első körben elestem, mert amíg én lassan haladtam a fal mellett, hátulról nagy sebességgel nekem jöttek és mindketten elestünk. Nekem nem lett bajom mert ráestem a nekem jövőre :) Kori után csatlakoztunk a többi önkénteshez a Pub Fictionbe ahol Mattiss, az egyik lett önkéntes szülinapját ünnepelték. Utána szokás szerint átvonultak a Wodopojkába, de Aurore-ral korán haza akartunk menni. Az utolsó buszokat már lekéstük és éjszakai buszok csak hétvégén vannak. Kénytelenek voltunk megint taxizni, de most 5 złotyval többe került, mint általában szokott, szerintem azért, mert hallotta a taxis, hogy angolul beszélünk egymással.

Pénteken a lufis akció után bementem Álmoshoz a koliba gulyáslevest főzni. Amióta itt vagyok, egyszer ettem gulyást, egy varsói étteremben, ahol lengyel nemzeti ételként emlegették, de aztán helyesbítettek amikor rákérdeztem, hogy ez az éttermük specialitása. A koliban az egész szintre jut egy akkora konyha, mint nekünk hármunknak van itt a lakásban. Várnunk is kellett egy kicsit mire felszabadult a tűzhely. De vicces volt annyi főző férfit látni egy helyen, legutóbb akkor láttam ilyet, amikor a Mátrában Józsi chilisbabot főzött, és a többi fiú azt hitte, hogy ők főzik attól hogy egyszer megkevergetik. Nem gondoltam volna, hogy 3 órába telik, mire megfőzünk egy gulyást, már alig tudtunk kivárni a végét. Utána néhányan bementünk a városközpontba, találkoztunk Przemekkel és a barátaival, akik egy karaoke bárban voltak. Olaffal és Marcelloval Guns n Rosest akartunk énekelni, de azt mondták, hogy már nem lehet kérni. Helyette lengyel mulatós zenét kellett hallgatnunk.

Szombatra Olaf és Marcello kirándulást szervezett nekünk a közeli erdőbe. Az indulás előtt egy órával Olaf ébresztett, hogy jöjjek, mert indulunk. Nekem alapból legalább egy óra kell, mire elkészülök, és a buszállomás, ahonnan a buszunk ment, még fél órára volt innen. Gyorsan reggeliztem, szendvicset csináltam és rohantam is az állomásra. Ha Przemek nem írja meg, hogy melyik buszt érjem el, valószínű az egész kirándulást lekésem. Egy Suprasl nevű faluba mentünk, ami 20 percre van innen busszal. Olaf egy erdőbe vitt minket, amit "jobban ismer, mint a zsebét". Marcelloval feladatokat készítettek nekünk, amit ha megfejtünk, tudunk tájékozódni az erdőben. Lehet, hogy hatékonyabb lett volna, ha nem 9-en vagyunk, hanem 3-4 fős csoportokra bomlunk, mert általában 1-2 ember csinálta a feladatokat, a többiek követték őket. Néha eltévedtünk és vissza kellett fordulnunk, mert Olafék nem szóltak bele, hanem hagyták, hogy mi jöjjünk rá. A feladatok megoldásával sok idő elment és hamar ránk sötétedett. A "túravezetőink" kivezettek minket az erdőből és a közeli tűzrakó helyen kolbászt sütöttünk, majd amikor a tűz már nem melegített tovább, elmentünk egy koncertre, egy suprasl-i kocsmába. Egy srácnak volt szólókoncertje meglepően jó hanggal. Monikától ellesve forró almalevet ittam fűszerekkel. Nagyon finom volt, teljesen olyan íze volt, mint a forralt bornak csak alkohol nélkül. Télen gyakrabban fogok ilyet készíteni itthon is. Szívesen maradtam volna még, de néhányan el akartak jönni a következő busszal és inkább jöttem velük én is. Jó volt egy kis időt a természetben tölteni, néha sajnálom, hogy folyton csak a városban vagyok, hisz körülöttünk mindenhol erdő van. Ki kellett volna használnom az időt kirándulásra amíg jó idő volt, mert tegnap nagyon fáztam meleg ruhák hiányában. Remélem még ott van a boltban a kabát amit kinéztem ha holnap visszamegyek :)

Október 12.

Ma délután az Eszperantó-könyvtárban segítettem Elának, majd rögtön az Esperanto-caféba mentem a Language Cafét előkészíteni, mert Przemek késett és csak én voltam ott szervezőként. Sokkal jobban sikerült, mint azt előtte elképzeltem, beszélgetésben még nem fáradtam el így előtte. Több asztal volt a különböző nyelveknek, volt angol, német, spanyol, eszperantó, lengyel, finn, francia, belorusz és még magyar is. Csodálkoztam amikor egy lengyel srác megszólított magyarul, hogy ugye én vagyok az, aki magyarul beszél. 5 évig tanult magyarul és nagyon jól megy neki, a kietésén lehet hallani, hogy nem magyar, de csak kevés nyelvtani hibát vétett. Megbeszéltük, hogy a következő néhány héten, amíg még a városban van, összefutunk néha. A spanyol és a német asztalhoz szívesen csatlakoztam volna, de sokat futkostam az asztalok között fényképeket készítve és az eszperantó kurzusokat népszerűsítve, és végül nem jutott rá időm. Örültem, amikor Przemek mondta, hoyg Ina, a lakótársam jön majd az eszperantó órákra, mert ő talán hamarabb megtanul eszperantóul, mint én lengyelül és végre fogunk tudni beszélgetni. A Language Cafe vége felé sokan hazaszállingóztak, kb 15 maradtunk önkéntesek és ersamusosok, akikkel előtte még nem találkoztam, de nagyon megörültem, hogy ennyien vagyunk a városban külföldiek. Többnyire spanyolok, aminek külön örülök mert így több az esély, hogy még valaha megtanulom ezt a nyelvet. Végül Álmos is megérkezett, hogy házi pálinkát hozzon Przemeknek és hogy beszéljünk magyarul ( a magyarul beszélő lengyelről lemaradt), de nem maradt sokáig. Utolsónak 4-en maradtunk eszperantisták Dorotával, Filippel és Przemekkel és átmentünk egy másik helyre ami olcsóbb az Eszperantó Cafénál, de egy sör után siettem haza hogy beszélhessek Ádámmal :)

Megörültem a sok új ismerősnek, elégedett vagyok a mai nappal :) A hét többi része valószínűleg lufifújással fog telni a tolerancia napjára, valamint hívtak a suliból, hogy csütörtökön kéne bepótolnunk a múlt pénteki elmaradt órát. Holnapra hívtak egy erasmus buliba de azt valószínűleg kihagyom az előző indok miatt.

Október 9.

A héten volt egy kis problémánk az internettel, végre kaptunk routert, hogy mindenkinek legyen saját nete, de nem működött, kaptunk helyette másikat, de az meg nem érzékelte az internetet. Valamiért a kábeles net nem működött többé az én gépemen, ezért Ina gépét használtuk itthon, de így legalább be tudtam vinni a saját gépem az eszperantó klubba, ahol van rendes vezeték nélküli internet. Szinte minden estét a klubban töltöttem, hogy a pénteki órámat előkészítsem, de elég lassan haladtam vele, mert vagy elhívtak valahova, vagy beállítottak egy táskányi sörrel. Életemben először ittam meleg sört, ami elsőre gusztustalannak hangzik, de nagyon jó! Olyasmi mint a forralt bor, fahéjat tesznek bele, szegfűszeget, citromot narancsot és megmelegítik. Ha Lengyelországban jártok mindenképp próbáljátok ki! Végül csütörtök éjszakára elkészültem az előadással, amit péntekre terveztem, amikor Ella hívott, hogy elmarad az óra, mert a tanárnő kisgyereke beteg. Nem értettem, hogy attól én mért ne mehetnék be, de szerinte gyerekek sem lesznek az órán. Valamikor jövő héten bepótoljuk, legalább már előre elkészültem az anyaggal.

Péntek este megrendeztük az első białystoki házibulinkat, ami egész jól sikerült, megint előkerült a Mainzban megismert König vagy King játék. Utána átmentünk az egyik szórakozóhelyre, ahol hallgatható zenét játszanak, és a helyiek által fizetett italok után 6 körül elindultunk haza. Az estének köszönhetően másnapra a betegségem rosszabbodott és az egész napot ágyban töltöttem, pedig sok mindent elterveztem, miket kéne itthon csinálnom. Este szerettem volna korizni és pizzázni menni az önkéntesekkel, de nem voltam elég jól hozzá. Mára valamivel jobban vagyok, Aurore-ral egész nap a lakást takarítottuk a buli után.

Sikerült kiraknom Álmos blogját a blogomba, olvassátok egészséggel :)

Október 4.

A hétvégét Vilniusban töltöttük önkéntesekkel, és a másik szervezet önkénteseinek mentorával. Indulás előtt Aurore-ral bementünk a koliba pizzázni a többiekkel és elbúcsúzni Álmostól, aki mindenki nagy bánatára nem jött velünk. A buszunk 23.30-kor indult és vilniusi idő szerint 7:00-kor érkezett meg. Csodálkoztam hogy van egy óra eltérés, amikor csak 300 km van a két város között. A buszon egy óránánál többet egyikünk se tudott aludni, annyira kényelmetlen volt, és mindig amikor végre elaludtam a sofőr felkapcsolta a villanyt és beleszólt a mikrofonba hogy 5 perc szünet. Úgy érkeztünk meg Vilniusba mint egy vert sereg, és egész nap ilyen állapotban voltunk. A Mc Donaldsban reggeliztünk (a Mc Caféban, az az egyetlen elfogadható része az étteremnek), majd találkoztunk a couchsurferrel, aki éjszakára szállást adott mind a 11-ünknek. Aki a szállást intézte nem olvasta el figyelmesen a srác profilját, mert nem tudott róla, hogy 2 hatalmas kutyával kell egy szobában aludnunk. Eleinte féltem tőlük, de aztán megszoktam hogy éjszaka oda jönnek megszaglászni. A 3 francia lánynak ez annyira nem tetszett, hogy inkább kifizették a hotelt és a taxit akárhányszor bejöttek a belvárosba. Mi többiek egy matraccal és hálózsákkal is meg voltunk elégedve. Egész nap várost néztünk és este bulizni akartunk, de mindenki annyira fáradt volt hogy 1-2 sör után inkább visszamentünk a lakásba aludni.

Arra számítottam hogy nem fogok tudni aludni a hideg meg a kényelmetlen padló miatt, de annyira fáradt voltam hogy reggel 10-ig aludtam. Mire elkészültünk már dél lett és rögtön mentünk ebédelni az étterembe, ahol tegnap kávéztunk. Utána kettészakadt a csapat, néhányan a belvárosban maradtak, mi meg elmentünk megkeresni a zöld tornyú ortodox templomot, amit tegnap láttunk a hegy tetejéről. A térképen, amit kaptunk, 3-4 ortodox templom is fel volt tüntetve, és persze az utolsó volt az, amit mi kerestünk. De legalább bejártuk a város nagyobb részét is, és voltunk az "újvárosban" is, ahol a modernebb épületek vannak. Egyébként az egész városnak nem volt főváros hangulata, az épületeit Szeged épületeihez tudnám hasonlítani. Csendesebb és nyugodtabb is volt, mint egy főváros, a közlekedés sem volt olyan őrült. Most olvasom a wikipédián, hogy itt található Kelet-Európa egyik legrégebbi egyeteme, amit Báthory István alapított. Ha ezt előre tudom, alaposan megnéztem volna. A pénznemük lit, ami kb 85 forintnak felel meg. Az árak magasabbak voltak, mint itt Białystokban, de gondolom azért, mert fővárosról van szó.

Hazafelé 21:00-kor indult helyi idő szerint a busz, Eurolines-szal mentünk. A hazaúton még kevesebbet tudtam aludni, mint odafelé, mert felülről a légkondi fújta rám a levegőt, lent meg fűtöttek és úgy éreztem mintha 50 fokban ülnék. Végig a rosszullét kerülgetett és másnap reggelre le is betegedtem. De már épp ideje volt, amióta Lengyelországban vagyok, csodálkozom, hogy nem betegedtem le.

Szeptember 29.

Most hogy újra "itthon" vagyok, kezdenek egyre érdekesebb feladataim lenni, bár még egyiket se volt időm megcsinálni. Egy művészeti középiskola osztálya, akik jöttek Poznanba is, szeretnének még több eszperantó színdarabot bemutatni, és megkértek, hogy keressek nekik valamit. Azt gondoltam, hogy keresek egy magyar darabot és lefordítom eszperantóra, de Przemek szerint eredeti eszperantó darabot kéne, amit eszperantóul írtak. Már van is egy jelölt, azt nekem kéne lefordítanom angolra, hogy a tanárok is megértsék, de B tervnek még keresek egy magyarok által eszperantóul írt darabot is. Kéne írnom egy hirdetést a language cafénak és az októberben kezdődő eszperantó kurzusoknak is. Ezek mellett a héten rengeteg lengyel házit is kaptam, hogy bepótoljam a múlt heti lemaradást. Minderre lenne időm, ha nem mennénk Vilniusba az önkéntesekkel, de inkább elmegyek, mert lehet, hogy utána nem lesz lehetőségem.

A héten megejtettük Aurore-ral az első eszperantó-francia óránkat. Én eszperantóul tanítottam őt, ő meg ugyanazt megtanította nekem franciául, de az ABC-nél nem jutottunk sokkal tovább, mert elég hamar elfáradtunk. Az biztos hogy ő hamarabb fog megtanulni eszperantóul, mint én franciául. A legtöbb szó ami előkerült, latin eredetű volt, nem volt nehéz dolga.

Ma reggel fél 10-re mentem az iskolába, ahogy a tanárok kérték, de valamit félreérthettem, mert Ella azt mondta, hogy valamilyen kirándulásra visznek magukkal, ennek ellenére a helyszínen kiderült, hogy azt akarják, hogy rögtön tartsak órát. Mondtam nekik, hogy nem vagyok felkészülve, mert nem szóltak előre, de mondták, hogy nem baj, csak mondjak pár dolgot az eszperantóul meg mondjak néhány alapmondatot, köszönést stb... Először megijedtem, hogy rögtön azt várják tőlem, hogy tanítsak, de az első óra nagyon jól sikerült. Az osztály értett angolul, így szerencsére tudtam hozzájuk angolul beszélni, bemutatkoztam, elmondtam mit csinálok itt, elmondtam röviden az eszperantó történetét, és hogy én mire használom. Az osztály és a tanárok nagyon lelkesek voltak, a saját szabadidejükből áldoztak az óra kedvéért, nem is lett volna nekik kötelező. Mondtam pár mondatot eszperantóul és megtanítottam a köszönéseket. Már épp kezdtem belejönni, amikor kicsengettek, fura volt hogy van csengő és hogy csak 45 perces egy óra, teljesen elszoktam tőle. A tanárnő vérszemet kapott a jól sikerült óra után és magával vitt minden órájára, ami az eredeti óra helyett eszperantó óra lett. Ezeket már nem élveztem annyira, mert ahelyett, hogy a tanárnő hagyta volna, hogy azt mondjak amit akarok, folyton közbekérdezett, hogy hogy mondják a napot holdat stb... ezáltal semmi rendszere nem volt az órának, mindenki elkezdett kérdezgetni és szótárként éreztem magam. Itt már nem érdeklődött mindenki, kértem is, hogy legközelebb gyűjtse össze azokat akik tényleg meg akarnak tanulni (nagyon sokan vannak!) és csak azok jöjjenek az órára. Péntekenként reggel két csoportnak fogok órát tartani. Lehet, hogy később még egy tanárokból álló csoport is össze fog