Auroret végül négy nap után kiengedték a kórházból és már otthon lábadozik. Ma már az eszperantó órára is eljött. Aggódtam hogy a kórházban halálra fogja unni magát, mert a szobatársai nem az ő korosztálya volt és angolul sem beszéltek. Feleslegesen aggódtam, mert az önkéntesek összefogtak és felváltva látogatták/látogattuk. Még reklamáltak is a szobában hogy túl élénk ott az élet.
Az utazásom Varsóba a Polski busszal nagyon jó volt, tiszta modern kényelmes, busz, csak aludni nem tudtam rajta. Vagyis mire elaludtam megérkeztünk. Mint mindig amikor éjszaka busszal utazom. Elhatároztam, hogy a buszállomástól besétálok a városközpontba, hisz rengeteg időm volt, de fél óra sétálás után észrevettem, hogy a térképen csak pár centit haladtam és inkább villamosra szálltam. Ádámmal örültünk a viszontlátásnak és miután energiát gyűjtöttünk a McDonaldsos kávéból mert csak az volt nyitva, nekivágtunk Varsónak. Megmutattam neki a belváros szívében található főbb nevezetességeket, amiket ismertem, pierogit ettünk és sétálgattunk a folyóparton. Nagyon büszke voltam magamra, hogy az étteremben tudtam lengyelül kérni, de amikor visszakérdeztek azt már nem értettem. Az eredeti tervet, miszerint az éjszakai busszal mentünk vissza nem tudtuk teljesíteni, mert az egész napos városnézéstől és az alváshiánytól és a nem alvástól nagyon fáradtak voltunk. A délutánt megkoronázta, hogy felmentünk a Kultúra és Tudomány Palotájának tornyába, ahonnan az egész várost be lehetett volna látni, ha nem olyan ködös az idő. legközelebb újra felmegyek, ha tiszta időben leszek Varsóban.
A héten keveset dolgoztam Ádám látogatása miatt, így volt időm neki megmutatni a várost és bemutatni az önkénteseket akikkel a napjaimat töltöm. Egyik este Przemekékkel söröztünk, máskor gulyást főztünk a koliban Álmossal és a magyar barátjával aki itt volt látogatóban, vagy a Sander által szervezett film esten vettünk részt. Az interneten találtunk egy barátságos és olcsó pierogizót, amiről előtte még sose hallottam. Nehezen találtuk meg, mert egy eldugott kis utcában volt, de megérte. Majd az önkénteseket is elviszem oda. Szerdán kiplakátoltuk a Language Cafét, ami holnap esedékes, és pénteken megtartottam az óráimat. Most nem voltam elégedett, mert nem vettem észre néhány hibát a diákban amiket használok, és egy N betűt is bennehagytam a házi feladatban (N= tárgyeset az eszperantóban). Úgy éreztem, hogy most unták a gyerekek az órát, legközelebbre kitalálok valamit, amivel aktivizálni tudom őket. Vasárnap Ádám hazament és minden visszatért a régi kerékvágásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése