Október 26.

Az elmúlt pár napban többször is nekiálltam írni, de egyszer sem sikerült befejeznem. Most megpróbálom.

A hétvége produktívan telt. ANAWOJ a koordinátor szervezetünk tréninget szervezett az önkénteseinek "Self-presentation; Self-expression" témában. Heten vagyunk jelenleg az ANAWOJ-nál: Tanya, Ina, Aurore, Olaf, Marcello, Álmos és én. Álmos nem tudott jönni, mert 20 liter gulyást kellett főznie a munkahelyének, akinek születésnapja volt és ennek keretében nyílt napot tartott a főtéren. Olaf és Marcello pedig csak egymást felváltva vettek részt a tréningen, mert a vendégeikkel kellett foglalkozniuk, de így foghíjasan is jól szórakoztunk. A tréninget Monika vezette és mint az ANAWOJ-os tréningeken, volt enni-innivaló bőven. A tréning célja az volt, hogy megismerjük saját jó és rossz tulajdonságainkat, illetve a külvilág által kialakított képet rólunk. Le kellett rajzolni magunkat, felírni a tulajdonságainkat, majd a többiek is felírták a plakátunkra hogy mit gondolnak rólunk, és ezeket megbeszéltük. Az utolsó feladatban egy fiktív állásinterjút játszottunk el, ahol mindenkinek be kellett mutatnia magát, és elmondani mért alkalmas az adott állásra. Hasznosnak éreztem a tréninget, mert a többiek olyan dolgokat vettek észre rajtam, amiket nem is gondoltam magamról és ez jól esett. A tréning után bementünk a koliba szocializálódni, mint általában hétvégente. Elmentünk a közeli erdőbe tábortüzet rakni és kolbászt sütni. Ezt meg tudnám szokni minden héten, csak Olaf gitárja hiányzott a tűz mellől. Az este folyamán kiderült, hogy néhány jó tulajdonság nincs meg bennem, például nem vagyok annyira toleráns mint hittem. Ezen még dolgoznom kell. Az éjszakát végül benntöltöttem a koliban Tanyánál, mert nem jár arra éjszakai busz.

Vasárnap Tanyával elmentünk egy belorusz koncertsorozatra, ahol belorusz együttesek és énekesek játszottak. Nagyon élveztem a koncertet, annak ellenére, hogy egy szót sem értettem belőle. Hamarabb el kellett jönnöm, mert aznap délután volt az Eszperantó-klubban a három évente tartott gyűlés, ahol új tagokat és új elnököt választanak. Csak a felére mentem oda, mert az egész lengyelül zajlott. A gyűlés után megnéztük az első eredeti eszperantó filmet, egy francia thrillert, az "Angoroj"-t. (bővebben eszperantóul:http://eo.wikipedia.org/wiki/Angoroj) Emiatt éjszaka rosszakat álmodtam, pedig nem volt valami ijesztő.

Hétfőn az eszperantó-klubban foglalatoskodtam, délután pedig az új kezdő csoport kezdte meg a nyelvtanulást 12 vegyeskorú, de inkább fiatal tanulóval, köztük a két lakótársammal. A kurzus a "Pasporto al la tuta mondo" oktató filmre alapul, egyenlőre Przemek vezeti, bár én is meg tudnám csinálni.

Kedden a könyvtárazás és a lengyel óra után elmentünk egy lengyel filmre Przemekkel, Tanyával és Aurore-ral. A többi önkéntes hülyének nézett, hogy mért megyünk lengyel filmre, de egész sokat megértettem, pedig a lengyelem nem a legjobb. A varsói csata, 1920 című filmet vetítették 3D-ben. (http://www.olvassbele.hu/index.php/film/4227-elkeszuelt-jerzy-hoffman-legujabb-filmje-a-varsoi-csata-1920)
Ez volt az első 3D-s film amit láttam, egész jó volt csak megfájdult tőle a szemem.

A mai napon befejeztem annak az albumnak a szkennelését, amit szeptember óta csinálok, délután pedig Nina haladó kurzusát fogom obszerválni.