A múlt péntek munkaszüneti nap volt Lengyelországban a november 11-i Függetlenség Napja miatt. Kihasználtuk a plusz egy szabadnapot és elutaztunk Gdańskba a hosszúhétvégére. A vonatunk reggel 6-kor indult és a busz természetesen az ünnepnap miatt ritkábban járt, ezért kénytelen voltam taxit fogni, hogy elérjem a vonatot. 70 zlotyis jegyet vettünk, ami a hétvégén korlátlanul használható a TLK típusú vonatokon. Mi csak egy oda-vissza útra használtuk, de még így is ez érte meg a legjobban a 400 km-es útra. A csapatunk egyik fele Ben szülinapi bulijából érkezett még igen jókedvűen, majd végigaludták a 7 órás vonatutat. Én a sok szabadidőt lengyel tanulással és (végre!) olvasással töltöttem. Fél egyre értünk be Gdańskba, ahol Tanya barátnője, akit a Mid-term tréningen ismert meg, már várt minket. Kis csapatunk két részre oszlott. Ben. Rachel és Nelly hostelbe mentek, Tanya, Michi, Álmos és én pedig Tanya barátnőjével tartottunk és nála laktunk a hétvége folyamán. A Varsói tréning alatt arra vágytam, hogy ott töltsem a projektem, de most hogy megismertem Gdańskot, most azokra irigykedem akik ott EVS-eznek! Tanya barátnőjének a lakása 50 méterre található a tengertől, ami ősszel is gyönyörű! Egy hatalmas házban laknak, ami a sérültekkel foglalkozó alapítványok tulajdona. Itt workshopokat és kurzusokat tartanak, itt laknak együtt az önkéntesek és az udvaron sportpálya üzemel, aminek köszönhetően nyáron egy kis bevételhet jutha az alapítvány. A ház egyes részei még felújítás alatt állnak, és máris elképzeltem mi mindenre tudnánk ezt a házat itt is használni Białystokban. Anna-Sophia a koordinátorunk és az Eszperantó Egyesület is nagyon boldog lenne vele :) Egy nagy nappallit kaptunk kanapékkal és fűtéssel, azaz mindenkinek saját ágya volt, nem fáztunk és kutyákkal sem kellett osztozni a szobán, mint Vilniusban. Első utunk rögtön a tengerhez vezetett és legszívesebben beleugrottam volna, de a hőmérséklet visszatartott. Elhatároztam, hogy nyáron mindenképp visszajövök jó időben is. Este várost néztünk és találkoztunk a csapat másik felével. Ők este bulizni mentek, de mi korán visszamentünk a szállásunkra, mert másnapra koránkelést terveztünk és még be volt tervezve egy kis sörözgetés az egyik házigazdánkkal, egy magyar önkéntessel.
Másnap reggel Álmos és Michi felkeltek megnézni a napfelkeltét, de mi nem tudtuk rávenni magunkat Tanyával. Ahogy összeszedtünk magunkat, elindultunk gyalog a tengerparton az egy órára lévő kisvárosba, Sopotba, ahol Lengyelország legnagyobb és legrégibb fából készült mólója található. Nagy szerencsénk volt az idővel, mert egész hétvégén sütött a nap és így lassabban fagytunk szét. Az itteni városnézés után "HÉV"-vel visszamentünk Gdańskba, ebédeltünk és fel akartunk menni a templom tornyába, ahonnan az egész városra rá lehet látni, de kiderült hogy nincs szezon és nem lehetett felmenni. Az utazáshoz egyébként 5,50 zł-ért vettünk kedvezményes napijegyet, ami a HÉV-re és Wsterplatte-i buszra is érvényes volt. Álmosnak köszönhetően a következő állomásunk Westerplatte volt, ahol a második világháború első lövései eldördültek. Mindannyiunkra mély benyomást tett, hogy ott állunk, ahol annak idején ekkora jelentőségű események történtek. Miután kinézelődtük magunkat, visszamentünk a városba, vacsoráztunk és mentünk is vissza a szállásra, mert a fáradtságtól már mind meg voltunk őrülve. Reggel 9 előtt pár perccel indult a vonatunk vissza, de előtte még oda kellett adnom egy csomagot egy gdański eszperantistának, amit Ela küldött neki. A szívességet egy nagy csomag süteménnyel köszönte meg, amiért nagyon hálás voltam, megmentette az életünk a vonaton a hazaúton.
Ez volt a legjobb hétvégém, amit Lengyelországban töltöttem, persze csak a poznani Arkones után. Eddig Gdańsk a legszebb Lengyel város amit láttam, és örülök hogy itt fogom tölteni a szilvesztert a JES-en, amire már 150 eszperantista jelentkezett!
És befejezésül egy kép a tengerpartról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése