Most hogy újra "itthon" vagyok, kezdenek egyre érdekesebb feladataim lenni, bár még egyiket se volt időm megcsinálni. Egy művészeti középiskola osztálya, akik jöttek Poznanba is, szeretnének még több eszperantó színdarabot bemutatni, és megkértek, hogy keressek nekik valamit. Azt gondoltam, hogy keresek egy magyar darabot és lefordítom eszperantóra, de Przemek szerint eredeti eszperantó darabot kéne, amit eszperantóul írtak. Már van is egy jelölt, azt nekem kéne lefordítanom angolra, hogy a tanárok is megértsék, de B tervnek még keresek egy magyarok által eszperantóul írt darabot is. Kéne írnom egy hirdetést a language cafénak és az októberben kezdődő eszperantó kurzusoknak is. Ezek mellett a héten rengeteg lengyel házit is kaptam, hogy bepótoljam a múlt heti lemaradást. Minderre lenne időm, ha nem mennénk Vilniusba az önkéntesekkel, de inkább elmegyek, mert lehet, hogy utána nem lesz lehetőségem.
A héten megejtettük Aurore-ral az első eszperantó-francia óránkat. Én eszperantóul tanítottam őt, ő meg ugyanazt megtanította nekem franciául, de az ABC-nél nem jutottunk sokkal tovább, mert elég hamar elfáradtunk. Az biztos hogy ő hamarabb fog megtanulni eszperantóul, mint én franciául. A legtöbb szó ami előkerült, latin eredetű volt, nem volt nehéz dolga.
Ma reggel fél 10-re mentem az iskolába, ahogy a tanárok kérték, de valamit félreérthettem, mert Ella azt mondta, hogy valamilyen kirándulásra visznek magukkal, ennek ellenére a helyszínen kiderült, hogy azt akarják, hogy rögtön tartsak órát. Mondtam nekik, hogy nem vagyok felkészülve, mert nem szóltak előre, de mondták, hogy nem baj, csak mondjak pár dolgot az eszperantóul meg mondjak néhány alapmondatot, köszönést stb... Először megijedtem, hogy rögtön azt várják tőlem, hogy tanítsak, de az első óra nagyon jól sikerült. Az osztály értett angolul, így szerencsére tudtam hozzájuk angolul beszélni, bemutatkoztam, elmondtam mit csinálok itt, elmondtam röviden az eszperantó történetét, és hogy én mire használom. Az osztály és a tanárok nagyon lelkesek voltak, a saját szabadidejükből áldoztak az óra kedvéért, nem is lett volna nekik kötelező. Mondtam pár mondatot eszperantóul és megtanítottam a köszönéseket. Már épp kezdtem belejönni, amikor kicsengettek, fura volt hogy van csengő és hogy csak 45 perces egy óra, teljesen elszoktam tőle. A tanárnő vérszemet kapott a jól sikerült óra után és magával vitt minden órájára, ami az eredeti óra helyett eszperantó óra lett. Ezeket már nem élveztem annyira, mert ahelyett, hogy a tanárnő hagyta volna, hogy azt mondjak amit akarok, folyton közbekérdezett, hogy hogy mondják a napot holdat stb... ezáltal semmi rendszere nem volt az órának, mindenki elkezdett kérdezgetni és szótárként éreztem magam. Itt már nem érdeklődött mindenki, kértem is, hogy legközelebb gyűjtse össze azokat akik tényleg meg akarnak tanulni (nagyon sokan vannak!) és csak azok jöjjenek az órára. Péntekenként reggel két csoportnak fogok órát tartani. Lehet, hogy később még egy tanárokból álló csoport is össze fog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése