Október 16.

A szerda és a csütörtök valóban lufifújással telt. Az eredeti terv az volt, hogy 500 lufit megtöltünk héliummal és péntek délelőtt felengedjük őket. A héliumos palack csak 100 lufira volt elég, és másnap reggelre azok is leeresztettek, ezért változott a terv. A maradék 400 tolerancia feliratú lufit sima levegővel töltöttük meg és szétosztogattuk az arra járóknak és az odarendelt ovis csoportoknak.

Annyira el voltunk foglalva a lufikkal, hogy a csütörtök reggeli órámra szokás szerint utolsó pillanatban kezdtem el készülni. Nagyjából már megvolt, hisz az előző órára felkészültem, ami elmaradt, de még voltak üres foltok, hogy mikor mit kéne csinálnom. Végül szerdán este 10-ig az eszperantó klubban ültem az anyagot előkészítve és mondhatni megint feleslegesen. Csütörtök reggel Przemek is bejött a suliba, hogy beszéljen a túl lelkes tanárnővel, többek között arról, hogy ne szóljon bele az óra menetébe és legyen egy fix csoport, ne mindig más emberek, mert így nem tudunk haladni. A 20 helyett, amiről én tudtam, 3 gyerek volt aki az órára várt, és Renata még 3-at összeszedett a folyosóról és nekik tartottam az órát. A többiek az időpont változtatás miatt nem tudtak jönni, de állítólag jövő pénteken már lesznek. Én nem voltam megelégedve az órával, mert a fénymásoló nem volt jó és csak fele annyit tudtam nekik másolni, mint akartam, meg nyomtatni se tudtam. Nem egyszerű úgy tanítani, hogy nincs közös nyelv a gyerekekkel (nekik az angol sem ment jól), de majd megtanulom hogy kell. Przemek szerint elsőre nem volt rossz, de szerintem lehetett volna jobb is. Jövő pénteken ugyanezt kell megtartanom a csoport hiányzó részének, de valamennyire át fogom alakítani.

Csütörtök este korizni mentünk Aurore-ral és Monikával, a mentorommal. A belépő 8 złoty (kb 550 ft) és ebbe ingyen ruhatár és korihasználat is beletartozik. A koripálya körülbelül akkora, mint ahol Szegeden szokott lenni a "jégdisco" és ugyanolyan zene szól. Már az első körben elestem, mert amíg én lassan haladtam a fal mellett, hátulról nagy sebességgel nekem jöttek és mindketten elestünk. Nekem nem lett bajom mert ráestem a nekem jövőre :) Kori után csatlakoztunk a többi önkénteshez a Pub Fictionbe ahol Mattiss, az egyik lett önkéntes szülinapját ünnepelték. Utána szokás szerint átvonultak a Wodopojkába, de Aurore-ral korán haza akartunk menni. Az utolsó buszokat már lekéstük és éjszakai buszok csak hétvégén vannak. Kénytelenek voltunk megint taxizni, de most 5 złotyval többe került, mint általában szokott, szerintem azért, mert hallotta a taxis, hogy angolul beszélünk egymással.

Pénteken a lufis akció után bementem Álmoshoz a koliba gulyáslevest főzni. Amióta itt vagyok, egyszer ettem gulyást, egy varsói étteremben, ahol lengyel nemzeti ételként emlegették, de aztán helyesbítettek amikor rákérdeztem, hogy ez az éttermük specialitása. A koliban az egész szintre jut egy akkora konyha, mint nekünk hármunknak van itt a lakásban. Várnunk is kellett egy kicsit mire felszabadult a tűzhely. De vicces volt annyi főző férfit látni egy helyen, legutóbb akkor láttam ilyet, amikor a Mátrában Józsi chilisbabot főzött, és a többi fiú azt hitte, hogy ők főzik attól hogy egyszer megkevergetik. Nem gondoltam volna, hogy 3 órába telik, mire megfőzünk egy gulyást, már alig tudtunk kivárni a végét. Utána néhányan bementünk a városközpontba, találkoztunk Przemekkel és a barátaival, akik egy karaoke bárban voltak. Olaffal és Marcelloval Guns n Rosest akartunk énekelni, de azt mondták, hogy már nem lehet kérni. Helyette lengyel mulatós zenét kellett hallgatnunk.

Szombatra Olaf és Marcello kirándulást szervezett nekünk a közeli erdőbe. Az indulás előtt egy órával Olaf ébresztett, hogy jöjjek, mert indulunk. Nekem alapból legalább egy óra kell, mire elkészülök, és a buszállomás, ahonnan a buszunk ment, még fél órára volt innen. Gyorsan reggeliztem, szendvicset csináltam és rohantam is az állomásra. Ha Przemek nem írja meg, hogy melyik buszt érjem el, valószínű az egész kirándulást lekésem. Egy Suprasl nevű faluba mentünk, ami 20 percre van innen busszal. Olaf egy erdőbe vitt minket, amit "jobban ismer, mint a zsebét". Marcelloval feladatokat készítettek nekünk, amit ha megfejtünk, tudunk tájékozódni az erdőben. Lehet, hogy hatékonyabb lett volna, ha nem 9-en vagyunk, hanem 3-4 fős csoportokra bomlunk, mert általában 1-2 ember csinálta a feladatokat, a többiek követték őket. Néha eltévedtünk és vissza kellett fordulnunk, mert Olafék nem szóltak bele, hanem hagyták, hogy mi jöjjünk rá. A feladatok megoldásával sok idő elment és hamar ránk sötétedett. A "túravezetőink" kivezettek minket az erdőből és a közeli tűzrakó helyen kolbászt sütöttünk, majd amikor a tűz már nem melegített tovább, elmentünk egy koncertre, egy suprasl-i kocsmába. Egy srácnak volt szólókoncertje meglepően jó hanggal. Monikától ellesve forró almalevet ittam fűszerekkel. Nagyon finom volt, teljesen olyan íze volt, mint a forralt bornak csak alkohol nélkül. Télen gyakrabban fogok ilyet készíteni itthon is. Szívesen maradtam volna még, de néhányan el akartak jönni a következő busszal és inkább jöttem velük én is. Jó volt egy kis időt a természetben tölteni, néha sajnálom, hogy folyton csak a városban vagyok, hisz körülöttünk mindenhol erdő van. Ki kellett volna használnom az időt kirándulásra amíg jó idő volt, mert tegnap nagyon fáztam meleg ruhák hiányában. Remélem még ott van a boltban a kabát amit kinéztem ha holnap visszamegyek :)