Ahogy pénteken Álmossal elterveztük, az Eszperantó-klubbeli találkozó után (ahol a tanfolyam iránt érdeklődők vettek részt) elmentünk a városban található magyar étterembe két okból. Az egyik, hogy leteszteljük milyen, a másik, hogy találkozzunk Piotr-ral (a továbbiakban Péter), akit kedden ismertem meg a language caféban. Magyar találkozónak indult, de végül rábeszéltük Aurore-t és Przemeket is, hogy tartsanak velünk. Az étteremben magyar szakácsok főznek, és cigány zenészek szórakoztatják a vendégeket. Az ára nem az önkéntesek pénztárcájára lett tervezve, de az itt-tartózkodásunk alatt egyszer megengedhetjük magunknak. Én bakonyi sertésbordát ettem Puskás módra magyar bacon-ös krumplival. Még otthon sem szoktam ilyen cifra nevű (és árú) ételeket enni. Nagy adagot kaptunk, alig bírtam megenni, finom is volt csak nekem túl fűszeres. Az étlapon nem volt magyar sör, meg kellett elégednünk a szokásos Zywiec-cel. A többiek, de főleg Álmos agyára mentem azzal, hogy minden oldalon legalább 5 helyesírási hibát felfedeztem az ételek nevében. Mint kiderült az étterem tulajdonosa lengyel, de attól még figyelhetnének a helyesírásra, ha már magyarul akarják mindenáron kiírni az ételek neveit. A rádióban Hungária szólt, de a zenészek nem mindig magyar zenét játszottak. Ahogy meghallották, hogy magyarul beszélünk, odajöttek az asztalunkhoz, hogy kérjünk egy számot. Először az "Én az éjjel nem aludtam egy órát" kértem (http://www.youtube.com/watch?v=3IkgXNUZurM), de azt nem ismerték. Végül a Szomorú vasárnapot játszották el a kedvemért, amit mint kiderült a magyarul nem beszélő barátaink még nem hallottak.
Íme: http://www.youtube.com/watch?v=HAzJ_7CeWbc
És a kedvenc verzióm: http://www.youtube.com/watch?v=Segqgg7FaTk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése