Az elmúlt két napban végre hasznosabb munkát is végeztem. A tegnapi napot Ellával töltöttem az eszperantó könyvtárban. Az újonnan érkezett eszperantó könyveket kellett kiválogatni és ráragasztani a megfelelő vonalkódot. Érdekes volt felfedezni hogy az általunk ismert címeket hogy fordították. A kedvencem a Fingrulino volt, ami szerintem a Hüvelyk Panna akar lenni. De többek közt találkoztam a VUK-kal, és a Gyűrűk Ura trilógiával is. Nagyon megörültem neki, hogy kaptam egy porcelán teáskannát Ellától, amire az eszperantó klubnak nincs szüksége. Épp venni akartam egyet a lakásba. Este megvolt az első eltévedés is. A lengyelóra után elmentünk Aurore-ral az Auchanba hogy beváltsam a múltkori blokkot áfás számlára, amit csak egy hétig lehet megtenni. Vettem egy ágytakarót is, hogy még színesebb legyen a szobám :) Hazafelé a buszról, amire 20 percet vártunk, túl korán szálltunk le, mert a bálna alakú templomról szoktuk felismerni hogy hol lakunk (a megállókat lehetetlen megjegyezni), és kiderült hogy van még egy hasonló templom, így még 20 percet gyalogolhattunk hazáig a térképen percenként csekkolva, hogy hol járunk épp. Egyébként kiakasztó a közlekedés, elég sok busz jár felénk, de mind ritkán, és ha lekéssük a megfelelőt 20 perceket is várni kell rá. Jó lenne biciklizni, de hamarosan jön a tél és nem venném hasznát. Meg a kolitól is messze vagyunk, azaz a többi önkéntestől is.
Ma reggel Ellával bementünk egy művészeti suliba, ahol az a csoport tanul, aki jön majd velünk az Arkonesre (Artaj Konfrontoj en Esperanto). Egy eszperantó dalt fognak énekelni és elméletileg a kiejtésre kellene megtanítanom őket 2 hét múlva amikor visszajöttem a Varsói tréningről, de már tökéletesen tudják a dalt, és nincs mit javítanom rajta. Délután korábban lementem az eszperantó klubba, hogy lengyelezzek egy kicsit, de rögtön jött Ella és megmutatta, hogy hogy kell ráragasztani a plüss anyagból kivágott macskákat a "Színes Macska" nevű új könyvre, amit eszperantó rendezvényeken árulnak. A délután folyamán 65 macskát ragasztottam fel a könyvekre. Elfelejtettem lefényképezni és a neten sem találtam róla képet, de nagyon viccesen néz ki. Ja képek. Egy darabig még nem lesznek, mert a fényképezőt otthon felejtettem, meg a telefonomhoz sincs kábel, de Álmos pénteken megy haza Magyarországra és majd megkérem, hogy hozza el. A macskázás után eszperantóztam Przemekkel, úgy néz ki Szabihoz hasonlóan neki sem lesz soha elég tökéletes az eszperantó tudásom :P Este újabb lengyel óra volt, nehéz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése