A wodopojkás éjszaka után nem volt egyszerű felkelni a 10-kor induló buszig, amivel elindultunk egy csapatépítő kirándulásra, egy Michalowo melletti egy utcából álló falucskába. (Michalowoban található az Anawoj nevű szervezet, aki koordinálja az itt tartózkodásunkat) 5-en voltunk önkéntesek, Tanya, Ina, Aurore, Álmos és én, valamint a két koordinátorunk és a mentorunk, Monika. Jó volt ilyen nyugodt helyen lenni, nem is tudom mikor hallottam utoljára ekkora csöndet. Egy faházban aludtunk, hatalmas kerttel, szökőkúttal és virágokkal. Nagyon hasznosan telt a hétvégénk, napközben a programról, a projektekről, a tudnivalókról beszélgettünk, megismertük az Anawoj szervezet munkáját, és Anna előadást tartott a Podlasiei régióról. Volt néhány feladatunk is, amin elég sokat kellett törnünk a fejünket: mit várunk el ettől a programtól, mi a motivációnk, mik a céljaink, milyen segítségre van szükségünk stb… A család akié a vendégház nagyon barátságos volt (mint eddig minden lengyel akivel találkoztam), kaptunk tőlük egy üveg Żubrówkát meg egy tál sütit ajándékba. Álmos igazi magyarként pálinkával hálálta meg.
Másnap a reggeli program a szerződés átolvasása és értelmezése volt a félreértések elkerülése végett, majd átmentünk Michałowoba, találkoztunk Anna-Sophia családjával, két szép kisgyereke van, és sétáltunk a faluban. Itt is megtalálhatóak voltak a szép templomok: katolikus, ortodox és protestáns. Utána pizzáztunk és indult is a buszunk vissza Białystokba.
Este én még találkoztam Przemekkel és Ellával, a találkozó előtt ők egy egyenlőséget hirdető demonstráción vetek részt, amit én csak messziről néztem, mert ijesztőek voltak az ordibáló nacionalisták akik próbálták szabotálni az eseményt. A demonstráció után elmentünk az eszperantó klubba, ahol átbeszéltük a feladataimat. Elsőre soknak tűnt, de ez megoszlik az elkövetkező 9 hónapban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése