A következő állomás: Berlin. Kora reggel indultunk, a terv szerint késő délután-este felé kellett volna megérkeznünk, és már be is terveztem magamnak egy csomó programot, mert az unokatesóm Berlinben él, akivel kb 5 évente találkozunk, és akkor épp egy barátom is ott volt, akit a Roskildén ismertem meg a nyáron. Végül egyik találkozó sem jött össze, mert dugó volt az autópályán és csak késő éjszaka értünk a városba és már semmihez sem volt kedvem. Másnap reggel ismét városnézés, de itt nem sikerült bejutnunk a parlamentbe, mert előre kellett volna regisztrálni. Nem értem ez mért nem történt meg. A csoport egyik fele a Pergamon múzeumba ment, én meg a többiekkel kávéztam és jártam addig a várost. Korábban már 3x voltam Berlinben, de teljesen máshogy emlékeztem, most láttam sok dolgot amit eddig nem, de még mindig úgy érzem, hogy van mit megnéznem. A vége felé már nem tudtam annyira élvezni a várost, mert szerettem volna minél előbb Poznanban lenni az Arkonesen, ahol sok eszperantista barátom részt vett.
Jó volt végre visszajönni Lengyelországba, ahol minden fele annyiba kerül, mint Nyugat-Európában. Aki vett már részt Arkonesen, aszerint ez a legszínvonalasabb programokkal rendelkező eszperantó találkozó. Sajnálatos módon nem egy hetes mint a többi, hanem csak egy hétvége az egész. Mire belejön az ember, addigra haza is kell menni. Jó lezárása volt az egy hetes útnak, amióta Lengyelországban vagyok, azóta nem nevettem ennyit, mint ezalatt a 2 nap alatt. Magyarok is sokan voltunk és végre én is tudtam krokodilkodni (Nem eszperantisták kedvéért a krokodilkodás azt jelenti, hogyha valaki a saját anyanyelvét használja olyanok társaságában, akik nem értik. Nem kedvelt tevékenység). A program valóban gazdag volt, nem is tudtam mindenre elmenni, amire szerettem volna. Főleg mert a felkelés nehezen ment. Úgy éreztem, mintha egész éjszaka nem aludtam volna, annyira kényelmetlen és hideg volt az amasloĝejo (Szállás amiért nem kell fizetni. Általában egy üres szoba, ahol matracokkal és hálózsákokkal sokan alszanak együtt). Amiatt sem tudtam aludni, hogy egy furcsa ember ült mindig a szobánk előtt, még akkor is amikor hajnalban érkeztünk meg. Nem aludt, csak ült ott nyitott szemmel. Délelőtt-délután előadások voltak, este színdarabok, koncertek, disco. Bár itt mindig csak a DJ volt jelen és a furcsa ember ült a sarokban. Az egyik színdarab nagyon megfogott, vagyis inkább bele égette magát az emlékezetembe. Van aki nagyon komolyan nézte, de nekem sírnom kellett a nevetéstől. Egy idős úr írta, mint utólag megtudtam, minden évben előadják, csak mindig máshogy és más emberekkel. Engem is be akartak szervezni és rögtön igent mondtam, de szerencsére addig találtak valaki mást. Úgy érzem jobban jártam. Leírni nem lehet, mert úgyse értenétek, de ha valaki felrakja youtube-ra belinkelem.
Vasárnap mégis szerepeltem egy darabban, bár csak 2 mondatom volt, ami nélkül nem lett volna rosszabb az előadás. Poznant nem sikerült nappal megnéznem, csak éjszaka láttam belőle valamit. Majd muszáj lesz még visszamennem amíg itt vagyok. Vasárnap csalódás volt, hogy a buszunk vissza Białystokba már 13.00-kor indult, azt hittem, csak délután indulunk. El se volt időm búcsúzni mindenkitől és még a programok is tartottak. A hazaút sem volt egyszerű, egy órára meg kellett állnunk, mert a busznak valami baja volt és várnunk kellett amíg a sofőr megjavítja. Mintha nem lett volna még elegem a buszozásból. Még útközben kaptam az sms-t a lakótársamtól, hogy jövő hétvégén Vilniusba megyünk az önkéntesekkel. Ennyit a szabad hétvégéről. 11-re értem haza és végre ágyban alhattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése