Abban a hitben voltam, hogy a következő éjszakát már Brüsszelben töltjük (ami az eredeti terv lett volna), de egy Brüsszeltől 100 km-re lévő város (Liége) melletti Forma-1 hotelben laktunk aznap este. A hotel tökéletes sofőröknek, akik csak aludni térnek be és kora reggel mennek tovább, de mi megint hárman voltunk egy akkora szobában, amekkorában első éjszaka egyedül voltam. Látszik a különbség, hogy ugyanannyiért milyen szobát kap az ember Lengyelországban és Belgiumban. Aznap este elég ideges voltam, mert korán a hotelbe értünk, és nem volt lehetőség, hogy bemenjünk a városba, mert nem járt arra semmi. Vagyis volt buszmegálló, de nem láttunk elmenni egy buszt sem. A hotel körül is csak raktárépületek voltak, és ahelyett, hogy az egész csapat együtt bement volna a városba a bérelt buszunkkal, mindenki bevonult a szobájába. Úgy éreztem, hogy az egész kirándulást csak buszozással töltjük és közben nem látunk semmit az országokból amiken áthaladunk. Ha én szerveztem volna, kevesebb helyen álltunk volna meg, de több időnk lett volna egy-egy városra. A rám szakadt sok szabadidőt lengyeltanulásra és olvasásra fordítottam. Az egy hetes buszozás során két könyvet olvastam ki, egy magyart és egy eszperantót. Az angolt végül nem volt időm befejezni.Ez volt az egyetlen hotel, ahol nem kaptunk reggelit. Meg is lepődtem rajta, annyira hozzászoktam már az ingyen kajához. A következő nap kárpótolt az előző unalmas estéért. Még délelőtt Antwerpenbe értünk, várost néztünk és találkoztunk az antwerpeni eszperantistákkal. Ők megmutatták a főbb nevezetességeket és elmondták a fő tudnivalókat végre eszperantóul.
Antwerpen után Brüsszelbe mentünk, az itt eltöltött idő volt a legjobb. A hotelben ketten kaptunk egy nagyobb szobát mint az előző helyen, nagyon jó volt a reggeli és az internet is ingyen volt. Még este rögtön megérkezés után elhatároztam hogy egyedül bemegyek a belvárosba, kaptam is térképet meg útbaigazítást a recepción. Még az állomáson találkoztam a csoport egy kisebb részével és végül velük mentem együtt. Egy darabig egy belga srác is velünk jött és segített eligazodni a tömegközlekedésben meg a jegyvásárlásban. A belváros szebb volt, mint elképzeltem, főleg éjszaka kivilágítva. Itt leginkább a sétálóutcákra gondolok, a város többi része egy betondzsungel hatalmas épületekkel, szűk utcákkal és nagy tömeggel, ami nagyon nem tetszett. Nem értettem a pisilő kisfiú körüli mániát, minden boltban pisilő kisfiús ajándéktárgyakat és csokikat lehet venni minden méretben színben meg ízben. A boltok előtt hatalmas pisilő kisfiús szobrok állnak, amikor az eredeti maximum 30 centis (wikipédia szerint 60) és egy alig észrevehető szökőkút tetején van. Csak arról lehet felismerni, hogy millióan fényképezik magukat előtte hisztrérikusan mintha attól függne az életük. Direkt kevés eurót váltottam be, hogy ne költsek sokat, de Brüsszelben mindent sikerült elköltenem. A pisilő kisfiús csokiknak én se tudtam ellenállni. Voltam az Európai Parlamentben, egy szebb épületre számítottam, mint a Magyar Parlament, de ugyanúgy nézett ki, mint bármelyik irodaépület a környéken. Azt hittem, hogy nem fognak beengedni, mert csak az utolsó pillanatban csatlakoztam a csoporthoz, de még személyit sem kértek, csak a táskákat világították át. Volt egy idegenvezetőnk, aki végig lengyelül beszélt, így nem lettem sokkal okosabb, mint előtte voltam. Később elolvastam a kihelyezett tájékoztatót, úgy tűnt, hogy ugyanazt mondták el előtte.
Brüsszeli utolsó programunk az ottani eszperantó klub meglátogatása volt. Itt komolyabb ellenőrzésen estünk át, mint a parlamentben, mert a klub az Európai Bizottság egyik épületében van. Meglepően sokan voltak fiatalok, idősek egyaránt. Egy időben folyt a kezdő, haladó kurzus és egy eszperantó nyelvű előadás. Néhányan részt vettek az előadáson, én pedig a haladó órához csatlakoztam, akiknek amúgy is a beszédet kellett gyakorolniuk. Mindenki bemutatkozott és elmondta az eszperantóhoz való viszonyát, a végén pedig eszperantó dalokat énekeltünk gitárkísérettel. Volt egy család, akinek mind a 4 tagja egyszerre kezdte el tanulni a nyelvet, és egy fiatal pár, aki eszperantóul (is) beszél az egy éves lányához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése