Ahogy közeledtünk a tréning végéhez, egyre jobban kezdett összeszokni a csapat és kezdtünk hozzászokni a kényelmes élethez. A keddi nap volt az egyik legjobb, egesz nap csak nevettük. Lengyel napot tartottunk, azaz délelőtt Lengyelországhoz kapcsolódó feladatokat csináltunk és az eddigi EVS tapasztalatainkról beszélgettük. Ebéd után kisebb csapatokat alkottunk aszerint, hogy kit mi érdekel a városból. Én a zsidó téma csoportjához csatlakoztam és egy térkép segitségével elindultunk felfedezni a várost egy törökkel, egy spanyollal, egy írrel meg egy német lánnyal úgy hogy egyikünk sem ismerte jobban a belvárost. Az első úticélunk "hollywood gettója" volt, ami az egyik leglepuszultabb környéken van a Praga nevű kerületben. Itt forgatták a Zongorista című oscardijas filmet is. Megtaláltuk a helyet ami a térképen be volt jelölve, de pár régi házon kívül nem sok mindent láttunk. De megérte olyan messzire elmenni, mert az ortodox templomban ahova bemerészkedtünk, éppen mise volt és nagyon szépen énekeltek, teljesen más hangulata volt mint a katolikus szertartásoknak. Praga után visszamentünk a belvárosba és a következő célunk az utolsó zsinagóga megkeresése volt, ami nem lett teljesen lerombolva a háború után. Ezt sem volt könnyű megtalálni, már épp feladtuk amikor random sétálgatás közben belebotlottunk. Bemenni nem tudtunk mert zárva volt. Az utolsó állomásunk a varsói gettó fala lett volna, ami fel volt tüntetve a térképen, de a valóságban lakóházak voltak a helyen. A sok sétálástól fáradtan érkeztünk a Hubertus nevű étteremben, ahol az aznap esti utolsó program volt szervezve. Álmos már előre lelőtte a blogjában (ő is ezen a tréningen volt egy héttel előttem), hogy 5 fogásos vacsorát szolgáltak fel és meglepetésként, ami nekem nem volt meglepetés, egy lengyel tánccsoport mutatott be tradícionális lengyel táncokat. A könnyebbeket nekünk is megtanították és nagyon jól szórakoztunk. A harmadik fogás gulyásleves volt, amit úgy szolgáltak fel, mint lengyel nemzeti ételt, amit bográcsnak hívnak. Szembesítettem vele a pincért, hogy ez a mi nemzeti ételünk, és a bogrács különben is magyar szó. Azzal magyarázta, hogy nem úgy értette a "national"-t, mint lengyel nemzeti étel hanem mint az éttermük specialitása, és hogy valóban magyar étel. Vacsora után otthagytam a csapatot és találkoztam Szabival, aki Varsóban él. Alig vártam már, hogy magyarul beszélhessünk, de végül eszperantóul kellett, mert jött egy eszperantista barátja is. Megmutatták az egyetem könyvtárát, aminek a tetején egy kert van, és Szabi felhívta a figyelmemet a magyar vonatkozású helyekre, amiket eddig nem vettem észre, pedig minden este a Nowy Swiaton voltunk.
A tréning utolsó napja volt a legjobb. Reggel az volt a feladatunk, hogy bemutassuk a többieknek, hogy előző nap miket láttunk (mert minden csapat máshol volt) egy videó vagy előadás segítségével. A mi videónk többnyire abból állt, hogy térképpel a kezünkben állunk tanácstalanul, és a fiúk többször bevágták, ahogy Orlaith, az ír lány kétségbeesetten felkiált hogy "Where the hell are we?". A videónk nagy sikert aratott, de a többieké se volt semmi. A kedvencem Alberto csapatáé volt, aki a mókamesterünk volt. Ha ő ott volt valahol, mindenki nevetett. Az ő csapatunkban az egyik lány elkezdte mondani a bevezetést, Alberto leintette hogy majd ő, majd fogta és kivetített egy google translatorral fordított szöveget és közölte hogy olvassuk el :D A prezentációk után ismét csoportokban dolgoztunk és konfliktushelyzeteket beszéltünk meg és játszottunk el. Este Alejandro szülinapját ünnepeltük (sok spanyolunk volt azért vannak ilyen Lady Gagás neveik), először egy couchsurfer találkozóra mentünk, de az nem nyerte el a tetszésem mert kicsi volt, zsúfolt és drága. Utána átmentünk egy szórakozóhelyre, ami a régi Jate hangulatát idézte, csak jobb volt a dekorációja. Egy részeg lengyel mindenkit meghívott egy csomó italra és egész éjszaka karaokeztunk.
Másnap reggel nagyon rossz volt elköszönni a többiektől és hazajönni, szívesen tölteném Varsóban az egész EVS-em. Eredetileg úgy terveztem, hogy szombatig maradok Varsóban, mert Ela megkért, hogy vegyek részt egy NGO-k számára szervezett rendezvényen és utána számoljak be róla, de változott a terv. Szerdán felhívott Przemek, hogy ő nem tud elmenni a Brüsszeli kirándulásra, amire nyert egy jegyet és menjek el én helyette! Holnap reggel indulunk, az első estét Bolesławiecben töltjük, utána elmegyünk a Herzbergi eszperantó városba, 3 éjszakát Brüsszelben töltünk, majd Antverpenbe és Berlinbe megyünk. Végül Poznanban raknak majd ki, ahol részt veszek az Arkonesen, ami egy művészeti eszperantó találkozó, és onnan együtt jövök majd haza a białystoki eszperantistákkal. Nagyon örülök neki, hogy mehetek, de nem tudom hogy fogom bírni a hosszú buszozást. Hulla leszek jövő hét végére, most is csak egy napom volt Białystokban és csak pár órát tudtam itthon lenni. De mindenért kell hozni áldozatokat. Infó ha visszaértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése